| Ár | Nem forgalmazott |
| Adathordozó | 
|
| Megjelenés | 2013. február 20. |
This content is also available on Arcanum Digitheca.
A Vízügyi Közlemények, hazánk legrégibb vízügyi szaklapja a 2004. évi füzeteivel a magyar vízgazdálkodásáért folytatott munkájának százhuszonötödik évébe érkezett (1919-1922 és 1924-1927 között megjelenése szünetelt, és 2005 óta szintén nem jelenik meg – abban az esztendőben még egy különszámmal jelentkezett). Ezt a szakfolyóiratot – ahogy az minden füzetén olvasható – „a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő” (1889-ig ‚Kultúrmérnöki jelentések’ címen jelent meg), aki a 19. század végén a magyar vízgazdálkodás legnagyobb egyénisége és vezetője volt. A Vízügyi Közlemények azóta kísérte végig és segítette Magyarország vízimérnökeinek munkáját, és lett továbbképzésük, valamint a műszaki fejlesztés következetes szolgálója. A folyóirat egy és negyedszázad alatt összesen 339 rendes és 21 külön füzete, illetve kötete jelent meg, több, mint félszázezer oldal terjedelemben. A Vízügyi Közlemények jelentőségét azonban nem a számadatok mérik, hanem a folyóirat tartalma. A lap tanulmányait vízgazdálkodásunk célkitűzéseinek megfelelően úgy állította össze, hogy az a vízimérnökök és a vízgazdálkodással foglalkozó egyéb szakemberek széles körű munkájához és a gazdasági szakemberek tevékenységéhez mindenkor hasznos, tapasztalatokra felépített tanácsokat adjon. A tanulmányok tárgyköre: a hidrológia, hidraulika, hidrogeológia, talaj mechanika, vízkémia, melyek az alaptudományok; az árvízmentesítés és -védelem, vízrendezés és -szabályozás, szennyvíz-elvezetés és -kezelés, víztisztítás és vízellátás, vízhasznosítások és vízvédelem, majd a vízépítés, melyek gyakorlati vízimérnöki tevékenységek; és a vízgazdálkodás és gazdaságtana, valamint a vízjog, melyek a tervezések ismeretének fejlesztését segítik és szolgálják. A Vízügyi Közleményeket 1879 óta 1948-ig a földművelésügyi minisztérium, azóta pedig azok a főhatóságok adták ki, melyekhez a vízgazdálkodás feladatai tartoztak. 1954 óta pedig, a vízügyi ágazatokat irányító főhatóságok (OVF, OVH, majd 1991-től ismét OVF, OKTVF, napjainkban pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) és jogutódai gondoskodnak a közzétételéről, mindenkor ügyelve arra, hogy a gyakorlati vízimérnöki munka tudományos alapokon álló segítője legyen (manapság a Magyar Hidrológiai Társaság égisze alatt, a Pro Aqua Alapítvány gondozásában igyekszik újra megjelenni). A Vízügyi Közlemények megtervezésének, összeállításának és szerkesztésének munkáját egy és negyedszázad alatt olyan nagynevű vízimérnökök végezték, mint Kvassay Jenő (1879-1889), Bogdánffy Ödön (1890-1915), Schmid Ödön (1916-1918), Rohringer Sándor (1923), Kenessey Béla (1928-1935), Németh Endre (1936-1938), Szilágyi Gyula (1939-1941), Pataky Béla (1942-1943), Lászlóffy Woldemár (1944-1958), Ihrig Dénes (1959-1979), Stelczer Károly (1980-2002) és Szlávik Lajos (2003-).
Terjedelem: 58 ezer oldal, 20 GB