| Ár | 5000 Ft |
| Adathordozó | 
|
| Megjelenés | 2003. november 30. |
| A kiadványt megrendelheti az info@arcanum.com címen. | |
This content is also available on Arcanum Digitheca.
A 19. század közepéig a magyar nyelvtudományban még nem voltak szilárd, általánosan követett alapelvek. A frissen megalakult Akadémián az éppen csak létrejött osztályokban azonban pezsgő munka indult. A nyelvtudományt illetően a török-tatár nyelvekkel való rokonságot vallotta az egyik, a finn-ugor nyelvekkel valót a másik felfogás. Az előbbi irányzat jeles képviselői voltak Czuczor Gergely és Fogarasi János, és az időszak legjelentősebb nyelvészeti alkotása, az általuk szerkesztett, A Magyar Nyelv Szótára c. munka.
A tehetséges, jobbágy-paraszti sorból származó Czuczor Istvánt (1800, Andód) tudásvágya az egyedüli kiemelkedési lehetőséget jelentő papi-szerzetesi pályára terelte: tizenhét éves korában belépett a pannonhalmi bencés rendbe, ahol a Gergely nevet kapta. Tudós és költő, a magyar romantikus nemzeti eposz egyik megteremtője volt. A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása után, 1831-ben levelező taggá, 1836-ban a nyelvtudományi osztály rendes tagjává választotta. Megbízták — Fogarasival együtt — a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztésével. 1848-ban részt vett a forradalmi mozgalmakban, királyellenes, mozgósító hatású »Riadó« című költeményéért a forradalom bukása után hatévi, vasban töltendő várfogságra ítélték. A börtönben is folytatta a szótár készítését. Az Akadémia kérelmére azután 1851-ben kegyelmet kapott. Ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt. A kiegyezést, és szótára 1874-es bemutatását már nem érhette meg: 1866-ban a kolerajárvány áldozata lett. A nagy szótárt tudós munkatársa, Fogarasi János fejezte be.
Fogarasi János (1801—1878) jogtudós és nyelvész volt. Iskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, majd ügyvédi oklevelet szerzett és különböző kormányzati pozíciókban adó- és pénzügyekkel, joggal foglalkozott, legfőbb törvényszéki bíró, az Akadémia rendes tagja volt. Hivatalos foglalatosságai mellett szabadon maradt minden idejét a magyar nyelv művelésének, kutatásának szentelte. 1845-től Czuczorral, majd annak halála után egyedül irányította az anyaggyűjtést, szerkesztette a hatkötetes szótárat.
A bámulatos munkával összegyűjtött mű anyaga a szavak értelmezését illetően még ma is egyedülálló értéket képvisel, a magyar nyelv egy korábbi állapotának hű tükre, számos, azóta nyelvünkből már kiveszett szó tára. A „Czuczor—Fogarasi” sokáig nélkülözhetetlen kézikönyve volt az anyanyelvünkkel foglalkozóknak, s manapság is a magyar nyelvészet páratlan kincse.