Az újgörög líra
1087Az újgörög líra
Az ókori Görögország kivételes hatású műveltségének árnyékában sokáig kevés figyelmet fordított a világ az újgörög költészetre, s annak költői is harcra kényszerültek, hogy kialakíthassák egyéni hangjukat, megteremthessék a modern poézist. A nagyhatású népies mozgalom nálunk is ismert alakja volt Kosztisz Palamasz, kinek élete a második világháború utolsó esztendejében ért véget. Palamasznak nem jelent meg önálló kötete, de kitűnő műfordítóink közül jó néhányan próbálkoztak versei átültetésével. A népiességet a társadalmi igényű gondolkodással Kosztasz Varnalisz oltotta be, de nála sokkal nagyobb figyelmet keltett Európa-szerte Konsztantinosz Kavafisz lírája, akit az újgörög líra igazi úttörőjeként tarthatunk számon. Verseinek elsősorban a szépségre orientált kifejezésmódjára már a Kövek című lírai antológiában felfigyelhettünk. A Kövek – alcíme szerint az újgörög lírát bemutató gyűjteménye – 1966-ban jelent meg Dimitriosz Hadzisz szerkesztésében. Palamasz és Kavafisz mellett Jorgosz Szeferisz, Jannisz Ritszosz, Nikiforos Vrettakosz és Odysszeasz Elitisz líráját mutatta be több vers tükrében, tehát az újgörög költészet legjobbjait hódította meg nyelvünk számára. Az antológia fordítói: Devecseri Gábor, Dudás Kálmán, Képes Géza, Kopp Éva, Lator László, Papp Árpád, Rónay György, Somlyó György, Szabó Kálmán és Vas István. E névsorból külön is ki kell emelnünk Szabó Kálmán és Papp Árpád nevét, előbbi hivatása szerint is az újgörög irodalommal foglalkozik, utóbbi rendszeres fordításai révén e líra legeredményesebb hazai népszerűsítője lett.
A Kövekben Kavafisz verseit Somlyó György és Vas István tolmácsolták, s két évvel az antológia megjelenése után önálló kötetben is megjelentették verseit (A barbárokra várva, 1968). Ezt a gyűjteményt később újabb követte. A Kavafisz Verseit tartalmazó kötet (ugyancsak Somlyó György és Vas István tolmácsolásában) 1975-ben jelent meg.
Jannisz Ritszoszra mint az ellenállás egyik legjelentősebb alakjára figyelt fel néhány, a művei iránt vonzalmat érző magyar költő. Életének több évét töltötte az elnyomó diktatúrák koncentrációs táboraiban. Az úgynevezett "új költészet" egyik vezéralakja volt. Verseiből Holdfényszonáta címmel már 1964-ben megjelent válogatás, majd Mélosz pusztulása című nagyszabású elbeszélő költeményéből jelentek meg részletek. Életművének leggazdagabb válogatását Képes Gézának köszönhetjük, aki Lebegő bizonyosság címmel adta ki Ritszosz válogatott verseit 1979-ben.
Kiemelkedően fontos alakja az újgörög lírának Odysszeasz Elitisz, kinek verseit a Kövekben Képes Géza tolmácsolta, és sajtó alatt van (A nappal születése címmel) önálló kötete is, melyet Képes Géza és Papp Árpád tolmácsol.
Az újgörög irodalom mindmáig legteljesebb gyűjteményét 1971-ben ugyancsak Dimitriosz Hadzisz válogatta és szerkesztette. Az újgörög irodalom kistükre című gyűjtemény teljes és hiteles keresztmetszetét nyújtja e líra különböző korszakainak, a külön erénye, hogy az említett, nagyhatású lírikusok mellett, az újgörög líra (és próza) legújabb nemzedékeit is kitűnő fordításokban mutatja be.
