A "felfordult világ" költészete
A "felfordult világ" költészete
Az eddig tárgyalt darabokban tulajdonképpen kevés a korhoz kötött. Aktualizálódásuk a régi magyar irodalom történetének bármely időpontjában elképzelhető, mint azt az ironikus dicséret-formánál láttuk. Az alább tárgyalandó verses emlékek esetében azonban nyilvánvalóan nem véletlen, hogy éppen a 17. század második felében keltek új életre. Közös jellemzőjük a furcsa, különös, irreális helyzetek kedvelése, vonzódás a fantasztikum, az elképzelhetetlen iránt. Az ide tartozó emlékek elseje műfajilag még a vetélkedések közé tartozik, Bacchus és Jejunium véres harcáról szól. A két fél serege húsételekből és böjti ételekből áll, s a hosszú versezet (Bacchusnak véletlen rabsága idejének legjobb korában) szerzője szinte tobzódik a különböző ételek küzdelme során adódó groteszk helyzetek részletezésében. A pisztráng például ecetben megbújva, 324zöld petrezselyem alól "irányozza" a szalonnát, ellene a hurka darával lövöldöz stb. A nemzetközileg elterjedt téma nálunk is igen régi lehet (már Szkhárosi Horvát András megemlékezett "Konc vajda" és "Cibere bán" harcáról), de ez a leírás jellegzetesen barokkizáló. Ehhez hasonló furcsa versezet (Egy új históriát mondanék tinéktek…, Vásárhelyi-dk., Bocskor-k.), melyben a cigányok különféle ételekből felépített templomért könyörögnek Jupiterhez:
Minden ő ajtaja hogy kétfelé nyílnék, két-két öreg szalonna,
Vonó karikái kolbászból legyenek jó vastagon megfonva,
Az csuka pecsenye jó lészen zárjának, gömböc legyen lakatja.
Vonó karikái kolbászból legyenek jó vastagon megfonva,
Az csuka pecsenye jó lészen zárjának, gömböc legyen lakatja.
A téma egyike a nemzetközileg legelterjedtebbeknek, az Eldorádó képzete csaknem minden nép művelt és félművelt irodalmában felbukkan, cigányokra való vonatkoztatása azonban valószínűleg magyar lelemény. A különösség kedvelése egészen öncélúan nyilvánul meg néhány századvégi lakodalmi énekben, egyes részeik teljesen szabad képzettársításon alapuló zűrzavaros képhalmazok:
A vénasszony borjút őriz, mind elszalasztgatja,
Icce széna, nyaláb szerdék (=csokor aludtej), korpa, harisnya,
Szőrfurkó, daróci kalán, vászon cipellős,
Az apád is varga mester lóbőr gelezna.
Icce széna, nyaláb szerdék (=csokor aludtej), korpa, harisnya,
Szőrfurkó, daróci kalán, vászon cipellős,
Az apád is varga mester lóbőr gelezna.
Még érthetetlen szavakból összeállított, afféle "halandzsa" is akad a lakodalmi versek között. ("Ófondáré, fazokáré, késoka, városa…")
Az állatok ember-szerepben való megjelenítésének ezópusi motívuma sem hiányzik a századvég deák-irodalmának tarkabarkaságából. Öncélú mulattatás keltette életre a Tunyaság az életnek jobbját megtompítja… (Szentsei-dk.) kezdetű lakodalmi éneket, melynek egy része az idézettekhez hasonló tréfás egyveleg, másik része pedig a prücsök és a szúnyog lakodalmát részletezi. A másik állattörténet (Nyúl éneke, melyben a maga nyomorúságát siratja és ártatlanságát kinek-kinek eleibe adja, h. n. 1714) viszont közelebb áll eredeti allegorikus szerepéhez: a nyúl sanyarú sorsán panaszkodik, védtelen, mindenkinek ki van szolgáltatva, pedig senkinek sem vétett. A parodisztikus hang mögött felismerhető az elnyomott jobbágyságra való rejtett utalás.
Az efféle helyzetek iránti érdeklődésnek két oka lehet: ízléstörténeti és társadalmi. A barokk ízlés a 17. század második felében vált annyira népszerűvé, hogy a barokk egyik vonása, a furcsaságok és a fantasztikum kedvelése szélesebb körben elterjedhetett és ezt az igényt a verselő deákok ki is elégítették. A másik ok az, hogy a század második felében a magyar társadalom nagymértékben mozgásba jött, a rendi társadalom keretei átmenetileg meglazultak, nagy tömegek kényszerültek elhagyni otthonukat, minden megfoghatatlanná vált. Az ennek folytán létrejött bizonytalanság érzését a barokk "felfordult világ" jól kifejezte, amint ez közvetlenül tetten érhető A világhoz szabott énekben. Köznemesi szerzője a fantasztikumok között ("csillagok a földön, vadak égen járnak, halak az erdőben fák alatt sétálnak") azt is felsorolja, hogy "a pór elébb ül az úri rendeknél" és hogy "a jobbágy bírságot vet urára".
*
325A következő századok során ez a fajta irodalom még lejjebb csúszott. A különböző "dicséretek", "vetélkedések", "panaszok" versbe szedését a református kollégiumok diákserege űzte tovább, s az ilyen írások a legtöbb esetben meg is rekedtek a kollégiumok falai között. A továbbélés másik irodalomalatti útja a népköltészet; csaknem valamennyi tárgyalt műfajnak, típusnak fellelhető a magyar folklórban megfelelője, a lakodalmi tréfás egyvelegeknek éppúgy, mint a cigányok templomának vagy a tücsöklakodalomnak. A felvilágosodás klasszicista ízlésű írói tudatosan szembefordultak az efféle alantas irodalommal.
