Vallásos-hazafias buzdító-iratok
Vallásos-hazafias buzdító-iratok
A kuruc harcokban jelentékeny szerepet töltöttek be a tábori prédikátorok, akik a protestáns hit ápolása mellett korszerű nemzeti tartalmat is adtak imádságaiknak és prédikációiknak. A protestáns ájtatossági irodalom számos termékére nyomta rá ekkor bélyegét az üldöztetés élménye, a küzdelem légköre. Sok prédikátor-szerző leírhatta volna munkája végén azt a sort, amellyel a bujdosó Szendrey Ferenc "hajdani mádi és zombori prédikátor" zárta le Kellemetes elmélkedések (Kolozsvár 1673) című könyvét: "Ezeket én akkor írtam, mikor a fegyvernek zörgését hallottam."
A kuruc imádság-irodalomból Nagyszőllősi Mihály († 1676 után) bujdosó prédikátor írásai emelkednek ki. A kor légkörét a legjellemzőbben Az Úrért s hazájokért elszéledett és számkivetett bujdosó magyarok füstölgő csepűje (Kolozsvár 1676) című imakönyve tükrözi. A prédikátor lelkét, mint a bibliai "csontokba rekesztett tűz", teljesen eltölti a hazafiság érzése, a nemesi nemzet dicső múltjának, áldozatvállalásának és a jelen bűnei miatt méltán kiérdemelt büntetésének átélése. A magyar reformátorok által kidolgozott zsidó–magyar párhuzam egyesül a komor társadalombírálattal és az elnyomó idegen gyűlöletével. Az egyiptomiak és asszírusok helyett gyakran mond "német nemzet"-et. Imádságainak lényege legjobban saját szavaival foglalható össze: "… ne nyugodjék el végképpen magyari fényes napunk… Nézzenek irgalmas Atya! a te szemeid a magyar Izraelnek könyörgésére…" Lobogó szövétnek (Kolozsvár 1676) című művének előszavában is arról panaszkodik, hogy kortársai az isten eklézsiáját és a haza közjavát nem becsülik, csak az enyém-tied fontos: vallásosságát nem tudja, de nem is akarja elválasztani a hazafiságtól. E könyvecskében egyébként az ideális lelkipásztor alakját rajzolja meg, akinek háromszorosan kell szolgálnia : "nyelvvel, élettel, pennával."
A kuruc prédikációk legkiválóbb terméke Tolnai Mihály (1640–1710 k.) Szent had, azaz lelki szabadságokért fegyvert vont vitézek tüköre (Kolozsvár 1676) című munkája. A szerző művét magának a bujdosók vezérének, Wesselényi Pálnak, "az igaz magyaros magyarok főgyenerálisának" ajánlja. A kuruc katonasághoz forduló prédikáció a vitézek bűneinek megjavítása, a "szent hadakozás" megvilágítása céljából készült; nyugodtan mondhatjuk katonai erkölcsi szabályzatnak, amely még az igaz hadakozás okát és módját is taglalja. Tolnai, úgy látszik, Zrínyi Miklós minden prózai művét ismerte, mert 279ezeknek kétségtelen eszmei és stilisztikai hatása mutatható ki írásában. Ezt már az ajánlásban "kis tractá"-nak nevezi; a testvérharcot az Áfium remek megszólításának utánzásával ítéli el ("én… édes hazám s nemzetem siralmas állapotjának keserülője köztetek felkiáltok egymást öldöklő magyarság: magyar ne veszesd a magyart!"); a katonaság bűneit (patvarkodás, engedetlenség, szegények nyúzása) egészen Zrínyi módjára festi, de – mint a sereg mindennapi életét jól ismerő tábori prédikátor – sokkal részletesebben; az ősök magasztalásában egyenesen a Vitéz hadnagy gyönyörű retorikája tér vissza ("Ha azok felkelhetnének ma, vagy megtagadnák a mostani magyarokat, avagy keservesen megsiratnák. Azelőtt minden népeknek rettentésekre vala e magyar nemzetség"). Katonai tanácsaiban – Zrínyi nyomán – minduntalan a fegyelmet, a józan okosságot ("hadi prudenciát"), a fegyvergyakorlat hasznát emeli ki. Amikor azután az igazi "magyaros magyarokat", a nagy példaképeket sorolja fel, Hunyadi János, Mátyás király, Kinizsi Pál és II. Rákóczi György után itt van a sor végén, mintegy nyomatékul "Zrínyi Miklós" neve. Tolnai stílusának érzelmi telítettsége, szép pátosza is Zrínyi termékenyítő befolyását igazolja. A rokonszenves prédikátor-író agg korában Zrínyi eszméi örökösének, Rákóczi Ferencnek a támogatását élvezte.
A Thököly-kor prédikátor-politikusai közül kiemelkedik még Lippóci Miklós († 1699), a fejedelem udvari papja, aki Kassa elfoglalásának (1682) örömünnepén nagyszabású egyházi beszédet tartott (Lelki örömmel és vigasztalással teljes praedicatio, Kassa 1682). Lelkes ujjongással hirdette, hogy a könnyhullatások tizenkét keserves esztendejének eltelte után (1670 óta!) "a magyaroknak Istene meglátogatta és az ellenségnek hatalmából megszabadította az ő magyar népét,… megrontotta az Úr az Assur vesszejét, az istentelen uralkodóknak pálcáját, kik a népet bosszankodásból gyógyíthatatlan csapással verik vala". Beszédét éppúgy Deborah énekével végzi, mint Zrínyi az Áfiumot, de az idézetben "Izraelből" és "Izrael" után zárójelben odateszi: Magyarországból, magyar.
A kuruc mozgalomban tevékeny részt vállaló papi tollforgatók fontos szerepet játszottak a kuruc hazafiság eszméinek kidolgozásában. Írásaik jelentékeny részében a barokk retorika mellett a bibliás protestáns stílus-hagyomány is erősen érvényesült. Eleven kapcsolatban volt ez a prédikátori irodalom – Medgyesi hazafias prédikációinak hagyományát követve – a reformáció korának eszméivel (magyar–zsidó párhuzam, nemzeti bűntudat), és ezeket közvetítve, hozzájárult a magyar romantika tágabb körű nemzet-tudatának kialakulásához is.
