A Rákóczi-eposz
A Rákóczi-eposz
A barokk udvari irodalom nevezetes termékei között külön érdekessége van annak a nagyobb elbeszélő költeménynek, melyet Rákóczi-eposz néven tart számon az irodalomtörténet. Kézirata, sőt a róla készült két másolat is mindmáig lappang, csak Alszeghy Zsolt bő tartalmi kivonatából és az általa közölt idézetekből ismerjük. Valójában nem eposzról van szó, ismertetője helyesen minősíti "nagyobb igényű históriás ének"-nek. Tartalmi vonatkozásaiból megállapítható, hogy erdélyi szerző alkotása, aki II. Rákóczi György és Kemény János törökellenes politikájának a híve. Említés történik benne Apafiról mint "király"-ről, tehát az ő fejedelemsége idején írták; határozottan törökellenes tendenciája miatt azonban aligha Erdélyben. Az a körülmény, hogy az ismeretlen szerző nagy rokonszenvvel nyilatkozik II. Rákóczi György özvegyéről, a katolizálása miatt Erdélyben oly gyűlöletes Báthori Zsófiáról, s műve végén is a Báthori-ház dicsőségét emeli ki, sejteni engedi, hogy az özvegy fejedelemasszony sárospataki udvarában ívta munkáját az 1660-as évek végén vagy a következő évtizedben. Az ún. Rákóczi-eposz így is az udvari költészet egyetlen erdélyi eredetű világi emlékének tekinthető, s ebből magyarázható a magyarországi epikától eltérő több sajátossága.
Az öt részből álló terjedelmes elbeszélő költemény II. Rákóczi György 1653-as és 1655-ös moldvai vállalkozásait, majd a szerencsétlen lengyel hadjáratot énekeli meg. Figyelmet érdemel a névtelen nemesi költő kritikai álláspontja: bár Rákóczit hősnek, a magyar nemzet dicsőségének tartja, hadjáratait éppen nem helyesli. Udvari hízelkedőknek, rossz tanácsadóknak tulajdonítja a fejedelem helytelen lépéseit. "Eposza" végén meg egyenesen a magyar haza vesztét siratja, tragikus sorsát, kiszolgáltatottságát világosan felismerve:
Ha némethez hajiasz, ülj közelb, azt mondja,
Míg jól meg nem fejlek, azután állj hátra.
Lengyel szomszéd, tudod, magát is nem bírja,
Nem hogy nyavalyádban neked lenne jódra.
Míg jól meg nem fejlek, azután állj hátra.
Lengyel szomszéd, tudod, magát is nem bírja,
Nem hogy nyavalyádban neked lenne jódra.
…
Te légy tanú bár, ki Rákóczit gyűlölted,
Életénél tovább, ha fénlett nemzeted?
Te légy tanú bár, ki Rákóczit gyűlölted,
Életénél tovább, ha fénlett nemzeted?
Egyedül istenben bízik, s őt kéri, "fordulj víg orcával szegény magyar néphez". A Zrínyi Miklós eszmevilágához közelálló költemény a Wesselényi- 206összeesküvés éveinek hangulatát idézi fel. (Báthori Zsófia fia, I. Rákóczi Ferenc, az összeesküvés egyik vezetője volt!)
Maga az elbeszélés laza, különösebb komponáltságot nem mutat, a barokk díszítő szándék azonban nyilvánvaló. Az egész első rész előkészítő mitológiai fikció: a szerelmi tárgyakba beleunt költőt maga a bölcsesség istenasszonya biztatja nagyobb témák éneklésére: "Bánatos verseket az próbák kivánnak." A görög istenalakok másutt is sűrűn felbukkannak: a moldvai vajda feleségének maga Junó hozza a gyászruhát, ezt viselte hajdan Patroklosért. A női szépség pompázó leírását ismételten megkísérli a költő, szép festői részletet (pl. a tavasz leírása) több helyen beiktat. A költői dikció, a verstechnika nem éri el Gyöngyösi színvonalát, nyelve is némileg archaikus, magyaros adagiumokkal ékes ("Magyar gallér alá ritkán pökött német, Addig míg Erdélyben Rákóczi-bűzt érzett"). A Rákóczi-eposz érdekes példája annak, miként kísérli meg az udvari költő a históriás ének meggyökerezett műfajának magasabb szintre emelését. Egyúttal azt is tanúsítja, hogy a históriás epikának nagyobb barokk kompozícióvá való fejlesztésére nemcsak Zrínyi és Gyöngyösi vállalkozott, hanem azt tőlük függetlenül mások is megkísérelték.
