A Kalauz
133A Kalauz
A katolikus hitvédelem nagyszabású rendszerezése az Isteni igazságra vezérlő kalauz (Pozsony 1613), mely Pázmány életében további két kiadásban (1623, 1637) is megjelent. Mintái a kortársi jezsuita hitvédelem nagy monumentumai, főleg Bellarmino Disputationes de controversiis christianae fidei adversus huius temporis haereticos (Viták a keresztény hit kétségbevont kérdéseiről a kor eretnekeivel) (1581–1593) című kötetei voltak, közvetlen forrásként azonban ritkán használta őket. A Kalauz – főleg az egyházatyák alapján – egybeállítja, s katolikus szemszögből eldönteni kívánja mindazokat a kérdéseket, amelyeken közel egy század óta vitáznak a szemben álló felekezetek. Rendszeres teológiának nem nevezhető, ez a tény azonban előnyére válik, mert így korszerű tud lenni.
Ez a jezsuita tudományosság ugyanis nagymértékben felhasználja a humanizmus eredményeit, s elszánt energiával igyekszik őket a katolikus világnézet szolgálatába állítani. Az újskolasztika e szellemi erőfeszítése, mely a Kalauz minden fejezetéből árad, nagyszabású és lenyűgöző gondolatrendszert eredményezett.
Pázmány pompás szerkesztő készségének legjobb bizonysága, hogy a nagy mű nem vitairatként indul, a tizennégy (a második kiadástól tizenöt) könyv közül az első kettő isten létét, a keresztény hit igazságát felekezeti jelleg nélkül bizonyítja, s csak a harmadik könyv tér rá a polémiára. Maga Pázmány jelöli meg műve szerkezetének tartógerendáit a "Rendi és sommája ez könyvben foglaltatott dolgoknak" című bevezetésben, mégpedig három fő tételben: isten léte, a katolikus hit igazsága, az újítók érveinek cáfolata. Az egyes könyvek részekre, ezek szakaszokra tagolódnak; a hatodik és a tizenegyedik könyv egy-egy appendixszel zárul "Mahomet vallásá"-ról, illetőleg "Az görögök szakadásárul". Ez a bonyolult, de logikus és szilárd szerkezet monumentális arányaival, alá- és fölérendeléseivel határozottan a barokk székesegyházak felépítésére emlékeztet. Harcias hév, lendület, az ügy iránt érzett odaadás, a vitatott tételek igazságának szenvedélyes vállalása bensőleg hitelesítik a barokk formai jegyeket. A Kalauz is vitázik, ugyanolyan prókátori érveléssel, mint fentebb láttuk, érveiben ismétli is a szerző régebbi vitairatait, a szenvedélyes azonosulás azonban még magasabb fokú, mint korábbi vitairataiban volt. Pázmány nemegyszer szinte könyörög a protestánsoknak, lássák be az üdvözítő hit igazságait, és gyakorta emlegeti szánalommal a rossz, sőt hivatlan pásztoroktól vezetett eretnek nyájat.
Ez a logikai fegyelemmel párosult érzelmi telítettség Pázmány fölényes írói képességével számos stílus-remeklést hoz létre a Kalauzban is: nagyszabású leírások, szatirikus részletek, zenei hatást keltő körmondatok, szemléletes hasonlatok, metaforák lépten-nyomon találhatók benne, s ha ezek még nem mutatják is a nagy barokk stílus vizionárius képszerűségét, mégis a "színes mentség", "kívánságunk szomjúsága", "Aristotelesz bizonyságinak töredelmes pozdorjája", "e világnak felháborodott habjai" (valamennyi a Kalauz első hét lapjáról!) és a hozzájuk hasonló kifejezések már a barokk stilisztika méltó képviselői. A Kalauz írói jellegét erősíti az a sok fordulatos elbeszélő részlet, anekdota, kortársi utalás, amelyet Pázmány érvelése rendjén előhoz:
134a prédikátorok erkölcseit itt is Bornemisza-idézetekkel festi, a mohácsi csatáról, a magyar reformáció kezdeteiről, Bocskay háborújáról, Dávid Ferenc haláláról, kora ördöghitéről, a természet különböző csodáiról érdekes részleteket olvasunk.
Álljon itt egyetlen szakasz szemléltetőül: "A világ részeinek szép, ékes renddel való alkotásából így okoskodik Eusebius: Ha egy vadon-erdőnek kősziklás puszták barlangi között módosan építtetett palotát látnánk, mely csinyoson ékessíttetett és drága kárpitokkal bévonatott volna: minden szegeleti arany és ezüst házi-eszközökkel tündöklenék, kedves gyönyörűségre és szükséges táplálásra tartozó alkalmatosságokkal bévelkednék, e felett őbenne szép vetett asztalokat, fényesen égő szövétnekeket; körülle renddel ültetett gyümölcsös fákat, kedvesen illatozó virágokat, csatornákon és cséveken folyó hűvös forrásokat látnánk; és a mulató helynek ékességén csudálkozván tudakoznánk, ki alkotmánya ez a királyi fáradtságok künnyebségére rendeltetett épület? Valjon ha ki azt felelné, hogy emberi kéz nélkül a közel való hegyeknek történetes szakadásiból, és az ő részinek széltül egybehordásából kerekedett a szép palota: nem azt ítílnéd-e, hogy megelőz minden goromba esztelenséget oktalan feleleti?" A skolasztikának isten létét bizonyító hagyományos érvelése így öltözik a korszerű barokk ízlés művészi pompájába, miközben szinte a magyar reneszánsz ízei is ott bujkálnak a vadon erdő kősziklás pusztái között felbukkanó csodapalota (Árgirus!) leírásában.
A Kalauz legfőbb jelentősége abban áll, hogy irodalmunk első monumentális arányú, minden ízében átgondolt, szervesen megalkotott gondolatépítménye, szerkezete és személyes érdekeltsége révén eredeti alkotás, egyben a magyar teológiai-filozófiai műnyelv fejlődésének is fontos állomása. Nagy műve magyarságára Pázmány büszke is volt, s mikor Fridericus Balduinus wittenbergi professzornak a Kalauzt cáfoló könyvére válaszolt, ezt ismét anyanyelvén tette. A setét hajnalcsillag után budosó luteristák vezetője (Bécs 1627) című vitairata előszavában öntudatosan ki is jelenti, hogy nemzetének ír "lelki orvosságért", tehát magyarul "a deák könyvre".
