Berzeviczy család. (Berzeviczei, báró és nemes).

Teljes szövegű keresés

Berzeviczy család. (Berzeviczei, báró és nemes).
E jeles nagy, és régi terjedelmes családnak törzse Rutker (Rüdiger, Rudgerus, Rutgerus, Rutkerus Comes) ispán, t. i. vármegyei ispán az előbbi államszerkezet értelmében, mert azon időben, midőn Rutker élt (a XIII. század elején) hazánkban a német grófi rang mint nemességi fokozat egész családokra kiterjesztve ismeretlen volt.
B. Mednyánszky Alajos, ki e család történeteit ékes történelmi tollára méltatá, irja*: hogy „százados régi szájról szájra terjesztett hagyomány ezen Rutkert a tiroli havasok jeges bérczeiről a kárpátok közé költözteti, és a kornak és körülményeknek egybehasonlitása nemcsak hitelességet ád, hanem némi valószinüséggel azon tiroli családot is megengedi meghatároznunk, mellyből e Rudgerus Comes származott. Azt tartja t. i. nevezett tudós, hogy Rutker egy személy a merániai herczegnek Berthold- és Otto-nak okleveleikben előforduló Rudigerus de Mátray-val*, ki Tirolból épen azon korban tünik el, midőn Gertrud mint II. András király neje a magyar királyi lakba költözik. Mert – ugymond – az Andechsi háznak semmi más tiroli hivatalnoka nem viseli ezen keresztnevet azon korban, csupán Rudigerus de Foreis, kit itt azért sem lehet gondolni, mivel a brixeni püspökség hűbérese volt.“
Hormayr u. Mednyánszky Taschenbuch für vaterl. Geschichte 1820 Jahrgang.
E Mátray nevü családot az érdeklett tudós feledé megismertetni bővebben.
Rutkernak neje, ki Gertrudnak II. András királynénak udvari hölgyei közt állott, szintén külföldi volt, és a nevezett királynéval jött be Magyarországba. Rutker nejének testvére Adolf szepesi prépost, különféle követségekben római és más udvaroknál érdemeket szerzett magának; és a királyné testvéreinek is Bertold kalocsai érseknek, és a bambergi püspöknek gyakran élete veszélyeztetésével is – mint az oklevél magasztaló szavai állitják – fontos szolgálatokat tett. Jutalmul II. András király Adolfnak és nőtestvérének 1209-ben egy már azelőtt a bambergi püspöknek, és most általa Adolfnak engedett darab földet adományozott* a Szepességben, melly jószág a Poprád vize mellett a kárpát legmagasabb csúcsa tövében fekszik.
L. az oklevelet a Berzeviczy család levéltárában egy a szepesi káptalannak 1336-ki átiratában 9-dik szám alatt.
E darab föld, mellyre kevéssel később a most is fenálló Nagy-Lomnicz, Kunsdorf, Altwalddorf, és az 1360. körül elpusztult Mekler helységek épittettek, a Berzeviczy családnak első ősi birtoka, melly későbbi királyi adományok által ismét szaporodott. E birtok a kárpátok legmagasabb csúcsán kivül azon kis, de szép rónát a kárpáti havasok lejtőjén, Poprádon túl a hegyvonalon egész Eisdorfig, és a kolbachi két regényes völgyet is magában foglalja.
A családnak törzse Adolf prépostnak nővérétől származott öcscse az emlitett Rutker lőn, kitől a csládfa* így jő le:
Leginkább a t. család saját nemzékrendi táblája szerint. – Ezenkivül találhatni a család nemzékrendét Wagner Ms. tom. LXX. – Egy részt Geneal. auth. Ms. Nro 207. Lehoczky stemmatogr. II. 50. l. sat.
I. tábla.
Rutkér ispán 1209.; Herman 1246. (Comes Polanus de Sobfalva et Scepus); András (de Sobfalva, máskép Hunsdorf); János (sobfalvai) 1326. Miklós, plébános 1401.; Péter de Sobfalva; János † 1360. Péter de Sobfalva; Polan † 1401. de Sobfalva. Dorottya.; I. Rikolf de Scepus ispán 1246–1270.; Kakas (Gallus) 1296–1326. neje Adelheid.; Miklós †.; Lumniczi s Berzeviczi János mester 1296. 1329. 1343.; Lásd őt és ágát a II. táblán.; Margit (Tornallyay Bódogné) Erzse (Zkárusi Tóbiásné); II. Rikolf mester Tárkői. 1296. 1329. 1343.; Ettől eredt a Tárczay kihalt család.; Moko.; Henrik; Anna (Ferencz szepesi várnagyné). 1322.
Rutker, a törzs két fiút hagyott maga után. Oklevelekben Comes Hermannus alias Polanus, és Comes Ricolphus de Scepus neveztetnek. A két testvér az 1209-ben II. András királytól nyert adományra 1246-ban IV. Béla királytól megerősitést kaptak*. Mindketten szilárdan maradtak IV. Kún László mellett; és idősb koraikban is kitünteték magukat IV. Lászlónak a nogai tatárok, az oldamur alatt föllázadt kunok elleni csatáiban, valamint a németujvári grófok, és a trónkövetelő András (III. vagy velenczei) ellen. – Herman Győr ostrománál a királyi zászlót hordozta, és nehéz sebet kapott, melly miatt keze holtig hasznavehetlen maradt; Rikolf szintén veszélyesen megsebesítetett. A márkusfalvi várkastély ostrománál Szepesben Rikolf és Herman testvérek fogságba kerültek. Ezen szolgálatjuk jutalmául 1278-ban IV. László király az annak előtte is már Polanus Comes-nek ajándékozott Doman (Domanyoiz) helységet, mint a szepesi várhoz tartozót és közelfekvőt ismét visszaadta.
A családi levéltárban 8-dik szám alatt, 1302-ben kelt átiratban.
Hermannak maradéka, melly legtöbbnyire Sobfalváról irta magát, a XV. század elején kihalt.
Rikolf fiai közül különösen kitünteté magát Kakas (az oklevelekben Kokos vagy Gallus), kinek neve máig fenn van Kakas Lomnicz helységnek nevében, és egy ehez közel fekvő rétében, melly Kokosch-rét-nek neveztetik. A III. András király halála után beállott trónkövetelési mozgalmak korában tett érdemeit elmondja egy 1307-ben kelt oklevél, mellyben Robert Károlytól Nehre (akkor Eurstráska) falut kapja adományban. E szerint elejétől fogva a nevezett király hive volt, és a csehek által elfoglalva tartott Szepesvár ostrománál 32 cselédét és két rokonát veszté el, önmaga pedig nehéz sebet kapott; végre az esztergami vár megszállásánál a királynak saját szemeláttára ujolag megsebesült, és a ledobott követek által két fegyveresét veszté el*.
Az oklevél a családi levéltárban 21. szám alatt.
Az eőri (euri) uj szerzeményhez tartozó birtok egy részét a Dunajecz mellett fekvő Brunó szerzetesei zárdájának ajándékozta, de mellyet testvére II. Rikolf nemsokára visszaváltott. Ugyancsak Kakas 1313-ban testvérével lomniczi Jánossal Landek falut a mechovitákkal Sáros megyei Komlós helységért cseréli el*. Kakas élte vége felé Judex montanus de Smenlnychbanya (de Schmölnicz = Szomolnok, nem pedig Selmeczbánya) hivatalt* viselt; és mivel gyermekei elhaltak, birtokait Rikolf és János testvéreire hagyta, és végrendeletét Robert Károly is megerősité 1327-ben*.
Szepesi káptalan 1334-ki átiratában családi levéltárban 39. sz. alatt.
Mednyánszky id. h. 136. lapon hibásan „Schemnitzbányát“ ir.
Családi levéltárban 7. 180. 37. 47. sz. alatti okmányok.
Henrik (I. Rikolf fia) szintén fiörökös nélkül halt meg. Leánya Anna Frankfi Tamás (Thomas filius Frank) szepesvári várnagyhoz menvén férjhez, 1322-ben Szalak falut kapta nászajándékul nagybátyjaitól*.
Szepesi káptalan 1335-ki átiratában cs. l. tár 156. sz. a.
II. Rikolf (I. Rikolf fia) Tarkörül irá magát, mert testvére Kakas Tarkő egy részét Mohol fia Istvántól (a Comite Stephk) megvévén, azt II. Rikolfnak adá el 20 markaért 1310-ben*. A rozgonyi csatában trencséni Máté ellen, valamint Sáros vára ostromában kitüntetvén magát, 1312-ben Károly királytól három erdőt kapott adományban*. E II. Rikolf törzse lett a már kihalt Tárczay családnak, mellyről e munkában a Tárczay család-czikk nyujtja az illető leszármazást.
Szepesi káptalannál bevallás. Cs. l. tár 264. sz. a.
Családi l. tár. 134. sz. alatt.
Ezek szerint I. Rikolf gyermekei közül a Berzeviczy család alapitójául, fentartójául csak I. János mester maradtt, kinek ivadékát mutatja a következő
II. tábla.
I. János mester (de Lumnitza et Berzevicze) ki az I. táblán.; I. László 1329. 43. (de Farkasfalva); I. Miklós (Soldos leány); Egyed 1405.; II. Jakab; I. Pál; III. Rikolf Landeki prép. 1343. 60.; II. János de Berzevicze 1343. 1357.; II. Miklós de Berzevicze 1360–1405.; III. János †; I. Frigyes †; I. Henrik 1425.; I. Szaniszló †; I. Jakab; János 1395. 1404.; Miklós † 1395.; Pál 1395. †; Herke vagy Henrik 1340. (Derencsenyi Ilona); Szaniszló; János; István de Berz. (et Cserép); III. Jakab Lomniczky de Berzevicze 1470–1477.; Lásd ezt és ágát a III. táblán. Jakab ág.; II. Frigyes †; I. István 1440–79. (Budameri Konya Anna); Menyhért 1459 †. III. Frigyes 1469. †. I. Kristóf †. III. Miklós 1487. †. Hedvig †. Margit (1. Kapy Sandrin. 2. Tussay Ján.) 1510.; Erzse 1474. (Báthori László).; II. Szaniszló (Buchai Kata) 1440–1479. megöletett.; Ettől Szaniszló ág. Lásd a VII. táblán.; Péter, szepesi főisp. 1405. 25. és tárnokmester.; János (Schwarz) 1446–56. Dunajecz örököse.; I. Mihály de Berzevicze 1329–1343.; Miklós. Ennek jut Berzevicze vára.; István 1395.; IV. Jakab 1405–25.; Miklós. Margit (Eperjesi Andr.); Tamás 1403–29.; Pohárnok István 1425–60.; Apollonia (Hatvani Mátyás). Erzse (Szinyey János). Kristóf † 1439.; I. Mihály 1425.; Detrik vagy Tivadar.; Lénárd 1460. (neje Kata Lapispaky Zsigm. özvegye). László 1395–1465. János 1439.
E családfa* élén álló I. János mester, ki Lomniczról irván magát, Lomniczynak is neveztetett, 1317-ben egy Grünwald nevü erdőt népesített meg, mellyen a mostani Balás vágás támadhatott.
E családfán némelly tagokat megszámoztam, azonban végig ez eljárást illy szerte ágazó családnál követni több oknál fogva nem tartottam alkalmasnak.
A Berzeviczyek birtokaik már 1326-ban Szepes és Sáros vármegyében szélesen kiterjedtek. Berzevicz helysége még 1317-dik előtt alapitatott. 1343-ban a két (akkor már csak egyedül élő testvér) t. i. I. János mester és II. Rikolf között végosztály történvén, ez által a két ág (ugymint Tarkó és Lomnicz, később Berzeviczy) birtok-állapota örökre elhatároztatott. Tarkó várát Rikolf már azelőtt felépité, és – mint már említve volt – a Tarczay család alapitó törzse lön. János ága pedig Berzeviczy néven lett ismeretes.
Ezen I. János gyermekei közül III. Rikolf landeki prépost volt 1343–1360-dikban. I. László, ki Farkasfalváról iratott, Egyed unokájában halt ki. Egyednek anyja a Soldos családból volt, és 1347-ben már férjének Miklósnak özvegye*.
Quietentia nobilis Dnae Soldos relitae Nicolai filii Ladislai de Farkasfalva, filiae Stephani de sz. Mihály super solutis Juribus per Jacobum et Paulum affines suos Anno 1347. Családi ltár 327. sz. a. – És másutt Dnae Soldus filia Stephani filii Marci de Marcusfalva 1346. – U. ott Procur. Constitutioban.
I. Jakab (I. János fia) szintén unokájában Miklósban, ki összetöretett (contusus) – hal ki.
I. Jánosnak következő három fia az eddigieknél nevezetesebb:
I. Henrik – a magyaroknál Herke – 1340-ben élt, Lomniczról és Berzeviczről iratott, neje Derencsényi Péter leánya Ilona volt. Fiai közül Péter ifjabb korában már Zsigmond király udvarába került, és ennek hasznos szolgálatokat tett; követségben is járt a lengyel királynál. Több évig török fogságban is volt. Zsigmond királytól 1425-ben kapta Jamnik helységet*. Hivatalára nézve Szepes vármegye főispánja, és tárnokmester volt. Meghalt 1432. táján. Ugy látszik – irja Mednyánszky – hogy ő épité Dunajecz hegyvárat hasonnevü folyó mellett (most Nedecz a lengyel Schornstein végvár irányában) mert fia János „haeres castri Dunajecz“ iratik. Ezen János az okmányokban Schwarz (fekete) névvel jelöltetik, azon okból – sejti a nevezett tudós – mivel Dunajecz mellett nagy fenyves erdőket birt, mellyeket birtokaiban lakó német alattvalói Schwarzwälder-eknek neveztek. Ezen János (niger) többi közt Albert királytól 1439-ben Agárd falut kapta adományul Nógrád vármegyében, de e miatt több megtámadást szenvedett, miért is 1446-ban az ország rendeinél, 1461-ben pedig Mátyás királynál oltalomért esedezett, mit meg is nyert. 1470-dik körül maradék nélkül halván meg, birtokai, rokonainak ellentmondása daczára is az akkor hatalmas Szapolyay Imre által elfoglaltattak. Tetemei a nagy-lomniczi egyházban nyugszanak, hol sír ravatalán a Berzeviczy czimer következő fölirattal áll: „Hic obiit Egreguis vir Dominus Joannes Schwarz de Berzevicze. 14**“. Benne kihalt Henrik vagy Herke ága.
Wagner Anal. Scepus. I. 140. lap.
I. Mihály (I. János mester fia) 1350-dik körül szintén várat épitetett magának Berzeviczén, egy dombon, szent Quirinus temploma irányában, és azóta maradt ez ágnál a Berzeviczi praedicatum*. Ezen Mihály szép atyja (abavus) azon Istvánnak, ki a családi okmányokban Pohárnok Istvánnak (Stephanus Pohárnok) neveztetik. Ennek neve történeteinkben gyakrabban előfordul, mert Zsigmond és Albert királyok korában a közügyekben az előbbieknél élénkebb részt vett. A hussiták elleni csatákban vitézkedett. Trencsin vára oltalmában is része volt. Követségben járt a lengyel királynál és Moldvában. Az oláhországi expeditioban Dán vajda részére a székelyek és szászok kapitányává választatott. 1430-ban Zsigmond Likava várnak (Liptó vármegyében) a hussitáktól elvételével birta meg. Növelé érdemeit, hogy a közügyekben saját költségein fáradott, egykor török fogságba esett, Detrik testvérét önpénzén váltá ki. Jutalmul több adományt kapott. 1435-ben kapta Zsigmond királytól Nyárad (Nyaragh) falut és Olaszi és Mergel földe pusztákat Borsod megyében, mellyekbe az egri káptalan által beiktattatott*. Ugyan ez évben (1435.) engedményeztetett Zsigmond királytól, Heves vármegyei Erk nevű falujában várlakot építeni. Már előbb tiz évvel, 1425-ben Borbála királynétól kapta Ajnácskő várát (akkor Nógrád megyében volt e vár az oklevél szerint) és Boldogfalvát Hatvanhoz közel Ó-Buda vármegyében* adományban. 1447-ben Nyárad birtoka végett pelsőczi Bebek Imre erdélyi vajdával pörlekedett, miután ez nevezett helységben némelly földjeit és erdeit elfoglalta*. 1453-ban László királytól ismét maga és rokonai részére Heves vármegyében Seegh falut kapta adományban. Heves vármegye főispánja* is volt. (1442-ben. Miután Kristóf fia meghalt, birtokait eladás ürügye alatt leányainak és vejeinek akarta kezeikbe játszani, mi ellen Lénárd nevü unokaöcscse 1459-ben mint örökösödő fél tiltakozott jelesül Heves megyei Erk, Kewrth, borsodi Nyárad, Pest megyei Saskúth helységbeli birtoka, és Budai házának elidegenitése ellen*.
Mednyánszky id. h.
Báthori Miklós országbiró itéletlevele 1578-ban. Családi ltár. 429. sz. a.
Családi ltár. 251. 252. sz. a. „possessionem Boldogfalu in Cottu vetero Budensi prope Hatvan“ az oklevél szavai. Értendő Pilis vármegye.
Relatoriae Cappli agriensis super Admonitione et Evocatione Emerici de Pelsőcz Vajvodae Transylv. etc. 1447. Családi ltár. 82. sz. a.
Teleky: Hunyadyak kora X. 123.
Cs. l. tár. 412. sz. alatt. 1574-ki átiratban.
I. Mihálynak ágán Lénárd (Leonhard), kinek neve egy nagy lomniczi Leonhardsburg nevü térben egészen időnkig lejutott, és ki 1479-ben még élt, utolsó volt ágában. Ez megharagudván azon akadályok miatt, mellyeket pazarlásai hajlamai elé egy rokona görditett, minden birtokait elzálogositá. Ezen jószágok egymásután a törökök, erdélyiek ellen harczolt gróf Ruebernek, majd Tökölynek, a királyi fiscusnak és Késmárk városának jutottak birtokába, mellytől a család majd háromszáz évi perlekedés után, csak 1751-ben ekkor is nagy áldozatokkal kapta azokat vissza.
Miután illy módon Henrik és Mihály maradékai is kihaltak, a lomniczi I. János fiai közül csak még a Berzeviczy II. János ivadéka maradt fen. Ennek fia II. Miklós (1360-«»1415.) Ennek többek közt unokái III. Jakab és II. Szaniszló által a család mai napig virágzó két fő ágra szakadt. Amaz Jakab, emez pedig Szaniszló ágának neveztetik.
És itt előbb az egyik ágat kell végig megismertetni, és azután térendünk vissza ismét Szaniszló ágához.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages