Poky család. (Poki és mérgesi †).

Teljes szövegű keresés

Poky család. (Poki és mérgesi †).
Győr vármegyének egyik legrégibb törzsökös kihalt családa. Neve (Poki) a legrégibb oklevelekben Puky (de Puk) alakban is eléfordúl, de kiejtésben bizonyosan mindég Poki-nak hangzott. Okleveles hitelességgel eredetét csak a XIII. század elejére vihetni fel,* a midőn első tudható törzse Márton egy 1220. okmány szerint nádori rendelet folytán az árpási bessenyők és ezek főbirája közti egyenetlenség elintézésében biráskodott.
Chez János a Tudományos gyüjt. 1829. XII. 50–61. lapjain tüzetesen értekezett e családról.
1234-ben élt Comes Farkasius de Puk, ki II. András királytól Győr vármegyében Kába máskép Szent-Mihály nevű jószágot kapta hű szolgálatai fejében. Ennek fiai Sándor és I. Ugud, kik a többi vérséges atyafiakkal együtt mindnyájan a poki monostor pártfogói voltak, és a nevekhez ragasztott Comes czím után itélve, főbb méltóságban állottak. Ugodnak fia volt II. Ugod, ki azonban férfi kora előtt 1279-ben meghalt.
Tamás még II. András király alatt kezdé hű szolgálatait, azokat folytatá fia IV. Béla alatt, ki által már fő-ajtonálló mesterré neveztetett; azonkivül 1269-ben kir. adományba nyerte a mosoni vártelket Kust, és bessenyők földét Téthet Győr megyében; Iszkázt és Jánusit Veszprém vármegyében és Garasdot Zala megyében; melyekre 1270. és 1272-ben kir. megerősitést kapott.
Tamással egykorúak voltak II. Márton, Chepán, Olivér és Pál, mint a móriczhidai sz. Jakabról nevezett monostornak 1251. évi alapitó levele tanusítja. Ezek közűl Mártonnak fia volt Miklós, kivel egy korbeliek ismét János és Deta testvérek, és Graasnak fiai Péter, a poki monostor kegyurai.
A feljebb említett Pálnak fia szintén Péter, lelke üdvességeért a poki monostornak egyéb javakon kivül az illető atyafiak megegyezésével ajándékozza Gyarmatot, mely ajándékról mindazáltal Sebestyén azon monostor prépostja, szintén a Póki család tagjainak mint monostora pártfogóinak hozzájárultával azon tekintetből, mivel Péter azt már előbb Poki Sándornak eladta, – 1271-ben a győri káptalan előtt lemondott.
Lukács 1268-ban napától Annistól, Kaplan Rubinus leányától és Babunai Miklós özvegyétől végrendeletileg kapta Győr megyében a garmoti (Gyarmat) pusztát. Lukácsnak fiai Péter és Gergely az említett évben még kisded-korúak voltak.
Bereczk élt 1394-ben, midőn haldokló neje Luiza által annak minden javaiban örökösnek kineveztetett.
Mind ezen ideig elészámláltakat családfai összefüggésbe hozni adatok hiányában nem lehet. Azonban a XIV. század első felében élt Desew, ki a szent-mártoni apáttal Vilmossal (1335–1356.) a csanaki és ménfői határok iránt egyezségre lépett. Ezen Desewtől már a család kihalásáig szakadatlan vérséges összeköttetésű táblázatot mutathatunk fel, a mint következik:
Desew 1245.; János 1362. 1412.; Miklós 1362. 80.; Benedek 1362.; I. Ferencz 1410.; I. Jakab 1430.; II. Jakab 1529. (N. Zsófia); Erzse (Mérges Péter) M. Miklós fia kinek 2-ik neje N. N.; II. János.; László.; 1-től Péter. 1436.; Jakab. 1436.; Mátyás. 1436.; 2-tól Kata. 1458.; Ferencz 1458.; Pető v. Péter (N. Kata); Tamás; Simon 1459.–81.; Márton 1459.; Ferencz 1468.; Mihály 1480.; Péter 1468. † 1496. bajmóczi kapit.; János 1510.; Antal 1468–1504. siklósi, ugodi várnagy (N. Kata); Boldizsár 1513.; Gergely; Ferencz.; Gáspár 1540. győri alispán (némai Kolos Bora); Menyhért 1563. győri alisp. (Börcsényi Kata); Lázár. 1570.; Gábor.; Zsófia (Tiborcz András); Kata (Koroknay Bertalan); Ambrus 1582–3. győri alispán és követ; Kata.; Margit.; Miklós 1570. győri alispán; Folyt. köv. lapon. Ádám 1617.; Boldizsár török fogoly † 1618. kör.; István † 1660. tájb.
Miklós, ki az előbbi lapon. 1570. győri alisp.; Gergely 1560–1610.; Péter 1637. (Plathy Anna); Mihály 1592. 1610. alispán stb. (Győry Judit); Gáspár 1637. † 1650. győri fő szbiró (1. Kemény Anna 2. Niczky Mária); Boldizsár 1613.; Ilona (Tevely Ferencz); Éva 1652. (Laky György); Zsuzsa (Simontornyay András)
A táblázat élén álló Desewnek három fia volt: János, Miklós és Benedek, ki 1362-ben osztozván meg, e szerint Ménfő Jánosnak jutott, noha utóbb ott Miklóst is birtokosnak találjuk, ugyanis Miklós ménfői birtokrészét előbb 150 forintban zálogban adván, azt 1380-ban ismét vissza váltá. Ugyancsak 1388. és 1398. közt Csanákról Ménfőre költözött jobbágyok iránt István sz.-mártoni apáttal egyezséget kötött. János élt még 1412-ben is, a midőn ménfői részét Laki Györgynek 20 arany forintokban elzálogosította.
Nevezett Miklósnak Makvai Beke mester özvegyével nevezett fiai voltak Ferencz és Jakab. Ez utóbbi 1430-ban testvérének Jakab és Erzsébet nevű gyermekeivel együtt Zsigmond király különös kivánságára csereképen átengedi Ménfőt, vasmegyeri Tarcha nevű helységért; de utóbb e csere úgy látszik, megsemmisült, mivel Tarchán a Pokiak részére tett iktatásnak ellentmondott Gara Miklós nádor, Ménfőt pedig utóbb is a Pokiak birtokában találjuk. E Jakabnak – úgy látszik – fiai voltak János és László, kik 1427-ben éltek.
Ferenczről, kit följebb emliténk, azt tudjuk, hogy 1410-ben Győr megyében Koos nevű jószágát 35 frtban, úgy szintén 1413-ban a poki erdőnek őt illető részét 40 frtért elzálogosította a győri székes egyháznak. Gyermekei maradtak: II. Jakab és Erzsébet, a ki Mérges Péterhez, Mérges Miklós fiához ment férjhez, és ezen férje a Poki család javaiból részesülve, némileg a Pókiak egyik ágát fogta képezni, míg utóbb kihalván, a mérgesi predikátum is a Poki családra maradt.
II. Jakabnak, kiről már az 1430-ban tett csere alkalmával emlités tétetett, neje Zsófia volt. E Jakab is 1429-ben a poki erdőből egy részt a győri székesegyháznak 29 frtban elzálogosított. Fiai voltak Péter vagy Pethő és valószinűleg Tamás, a kinek fiai Simon és Márton 1459-ben felosztották egymás közt a téti és poki birtokrészeket, ugyszintén Ondot, Dánielczenket, és Agyagost Sopron vármegyében, és 1481-ben még éltek. – Pethő vagy Péternek neje Katalin nevű volt. Ettől négy fiát ismerjük: Ferenczet, Mihályt, Pétert és Antalt. Ezek közűl:
Ferencz a legidősb, testvéreivel Antallal és Péterrel 1468-ban Mátyás királytól kiváltságlevelet nyert, melynél fogva a nádor, országbiró és vármegyék hatósága alól kivétetett, 1469-ben hasonló kiváltságot nyert jobbágyai számára. Hagyomány szerint a nevezett nagy király gyakran látogatá a poki környeket, és állitólag a mellék út, melyről Pokra betérni szokott, jelenleg is Mátyás király útjának neveztetik. A történelmi alappal nem biró monda szerint a Poki család egyik szép leánya ok lett volna e látogatásokra nézve.*
Chez János id. helyen.
Péter (Pethő fia) már 1468-ban szintén részesült az érdeklett kiváltságban. Mátyás király halála után Miksa császárhoz állott, ezért javait veszté, és azokat II. Ulászló király Corvin Jánosnak adományozta 1490-ben. Nemsokára elhagyván Miksa pártját, 1491-ben kegyelmet nyert, és javait is visszanyerte. 1492-ben testvérével Antallal csereképen Corvin János herczegnek engedte a Laki várt és Hethes mezővárost, melyekért Pestben Zsámbokot és Thétént, Pilisben Perbárt, Fejérben Pátkát nyerték. 1494-ben a szklabinai várat általadták Szapolyai Istvánnak, miről őket Corvin János megnyugtatja. Péter annyira kedves embere lön Corvin Jánosnak, hogy ez őt bajmóczi várában kapitánynak tette; azonban csak hamar a leghálátlanabb lön urához, mert Szapolyaitól megvesztegetve, ennek nem csak a bajmóczi várat elárulta, de a közel fürdőben mulató ura Corvin János élete után is leselkedett; a mi kitudódván, miután egy ideig való lappangása után is kézbe került, 1496-ban Ulászló király feldarabolásra itélte, és e büntetés rajta Budán végre is hajtatott. Javai pedig 1500-ban vingárdi Geréb Péter nádornak adományoztattak. Egy fia volt Péternek János nevezetű, a ki Mária királynénak udvarbirája volt, és 1520-ban Moson megyében Sz-Miklóst, Lébenyt, Kemlét és Mecsért 4000 arany frtért elzálogosítá.
Antal Péternek testvére, a kivel és több atyafival együtt a borsmonostori apátsággal Sopron vármegye jószágai iránt több pert folytatott. 1473-ban, 1476-ban, 1488- és 1490-ben. Antal szintén udvari embere volt Corvin Jánosnak, kitől 1492-ben a siklósi várnagyságot nyerte, azonban 1494-ben bátyjával Péterrel együtt Szapolyainak a szklabinai várat visszaadván, ennek ótalma alá adta magát, a ki az ugodi várnagyságot bizta reá, s más ajándékokkal is tetézte. A bajmóczi vár elárulására nézve ő is gyanúba esett János herczeg előtt, de igazolván magát, 1495-ben kegyelmet nyert. 1496-ban új bajba keveredett Bodó Gáspár Hab nevezetű jószágának felgyujtása miatt. Meghalt 1504. előtt. Katalin nevezetü feleségétől gyermekei voltak: Boldizsár, Gáspár, Ferencz és Menyhért. Ezek közűl
Boldizsár némely javait gibárti Keserew Istvánnak elzálogosítja 1513-ban.* Fia volt Gergely, ennek két leánya maradt: Zsófia Tiborcz Andrásné, és Kata Koroknay Bertalanné.
Geneal. authent. I.
Ferencz úgy látszik magtalan halt meg.
Gáspár 1540. körűl Győr vármegye alispánja volt. Ő szerezte meg 1547-ben Babatnak felét Cseszneki Györgytől. Felesége némai Kolos János leánya Borbála volt, kitől gyermekei* Ambrús, Kata, Margit és Miklós maradtak, kikről alább lesz emlékezet.
Czéh szerint; – de a Geneal. auth. I. követében lévő származási tábla szerint Gáspárnak fia volt Péter is, a Pathy Anna férje, a kit itt ezek után Miklós fiának látunk a táblázaton. Szintén az szerint Gáspár leánya volt Magdolna is, Ajkay Györgyné, kit Czeh János Poky Antal leányának állít.
Menyhért (Antalnak fia) 1563. és 1564-ben Győr vármegyei alispán. Két neje volt, az elsőtől fiai Lázár és Gábor maradtak,* neje Börcsényi Katalin volt, ki özvegyen maradván* fiának fogadá Dubniczky Gergely deákot. Nevezett Lázár és Gábor ivadékát nem ismerjük.
A Geneal. auth. szerint csak egy fia: Mihály volt.
Börcsényi (másutt Bercsényi) Kata még 1582-ben is mint özvegy élt, és Győr megye előtt ügyvédet vallott.
Visszatérve Gáspár fiaira, a legidősb Ambrusról kell szólanunk. Ez 1582. máj. 5-én választatott Győr vármegye alispánjává, a midőn is esküjét a győri püspöki curiában Matthéssy istván csanádi püspök és győri nagyprépost kezébe tette le. 1583-ban azon megye országgyülési követe volt. Két fia maradt Ádám és Boldizsár; amaz 1617-ben említetik. Boldizsár törökfogságba esvén, nagy összeg pénzen volt kénytelen magát kiváltani, és ezért némely javait zálogba adni. A kir. kincstárral is voltak bajai, melyek elháritására jószágainak elzálogítása mellett tetemes összegeket kölcsönözgetett. Halála 1618. előtt történt. Úgy látszik – ennek fia volt István, és leánya Orsolya. Amaz 1660. táján ágát sirba vitte, vagyonát nevezett nővérére hagyván, ki 1651-ben Bek Benedek, 1663-ban Szarka Balás, és 1667-ben Erdélyi László neje volt.
Miklós az említett Ambrúsnak testvére, 1570-ben Győr vármegye alispánja volt. Ennek fiai voltak 1560. 1610. körűl Gergely, Péter, és Mihály. Ezek közűl:
Péter nejével Pathy Annával nemzé Gáspárt, a ki 1637-ben Győr vármegye táblabirája, 1643-ban a fölkelt nemesség kapitánya volt, 1646-ban alispánságra is ajánltatott. 1647-ben az evang. karok részéről jelent meg mint biztos a Győrött épitendő évang. templom telkének kimutatásánál. 1649-ben a török alatt nyögő (behódult) járás főbirájává választatott. Meghalt 1650-ben. Első neje Kemén Anna, a második Niczky Mária volt. Ezektől két leánya maradt: Éva 1652-ben Laky György neje, és Zsuzsánna, ki Czeh szerint hajadon maradván, 1679-ben minden vagyonát Dereskei Borbálának hagyá; más adat szerint* azonban Simontornyay András neje volt.
Geneal authent. tomo I.
Miklós alispánnak harmadik fia Mihály Győr vármegyének táblabirája volt, mely hívatalról azonban 1592-ben lemondott, és mint a mérgesi erősség kapitánya szolgált hazájának több évig. Békesség állván be, rövid ideig Győrött mint ügyvéd élt, míg 1607. april 26-án Győr vármegye alispánjának választatott. E hívatalban akaratja ellen is négy évig meghagyatván, az 1608, és 1611. évi országgyülésen a nádor rendeléséből a felső-magyarországi és kivált Erdély melléki részek megbékéltetése végett Kassán tartott gyülésen jelent meg, mint Győr vármegye követje. 1610-ben királyi adószedő (rovásoló) lett, mely hívatal azonban kárára szolgált, mert tökéletes számadást nem adhatván, még 1612. körűl történt halála után is zaklatásoknak tette ki családját. Neje Győry Judit volt. Ettől gyermekei Boldizsár és Ilona Tewely Ferenczné. Ezen Boldizsár 1613-ban zálogosított el Téthen némely házhelyeket, mely adaton kivül róla egyéb emlékezetre való nem maradt.
Ezekben tehát kihalt a poki Poky család; azonban a családfán állókon kivül is voltak még néhányan, kiket noha a családfára elhelyezni nem tudunk, mindazáltal a róla felmaradt adatok szerint megemlítenünk kell.
A családfán álló Antalnak fiaival egykorúlag élt Poky Mátyás, kiről nem tudjuk, ki fia volt?
Menyhértnek fiaival egykorúlag éltek István és Tamás testvérek, továbbá György és II. Antal. Ezek közűl említett István törökfogságba esett, és abban sinlődött, míg 1559-ben jószágai elzálogítása által magát tetemes összegen megváltá. Tamásnak leányai voltak Anna és Orsolya.
Az említett II. Antalnak volt* fia Gáspár és leánya Magdolna Ajkay Gergelyné, ki 1612-ben örökség végett az egész Poky család ellen perelt.
Czeh szerint.
Hátra van még a Poky család egyik ágáról, mely tulajdonképen Mérges családnév alatt ismeretes, és e munka VII. köt. 420. lapján olvasható, megjegyezni, hogy ennek kihaltával javai, ezek közt Mérges is a Pokyakra szállván, mintegy a XVI. század elején (1513. körűl) a mérgesi predikátum a Poky-ak tulajdonává vált; míg a XVII. század vége felé mind a két név a család kihaltával elenyészett.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages