Szilágyi család. (Horoghszeghi †)

Teljes szövegű keresés

Szilágyi család. (Horoghszeghi †)
Régi magyar faj, mely – mint e munka IV. kötet 333. lapján említve volt – a mecsinczei Garázda családdal egy törzsből eredt. Birtokaik nagy része – köztök Mecsincze is – a magyar koronához tartozott Bolgárországban feküdtek. A XIV. század vége felé a Garázda család két főágra oszlott, az egyik ág megtartá a Garázda nevet mecsinczei és utóbb kereszttúri előnév mellett, a másik ág Szilágyi-nak neveztetett. Loránd, (tán jobban I. László) volt az első, ki a Szilágyi nevet fölvette; azonban a családnak vér- és osztályos közössége meg ezután is egy ideig megmaradt, mint ezt a XV. század elején szerzett közös birtokokról szóló adománylevelek mutatják. Czímerök is közös maradt, és pedig az egész közös vérségnek, úgymint a Garázda nemzetségből kifejlett Széki és Teleki utóbb egygyé olvadt családokkal egyetemben.
Említett Lorándnak * két fia volt: Miklós és Gergely, ez néhol – mint említve lész, – Györgynek is íratott, és Szent-Királyról is neveztetett, ellenben Miklós mindég Szilágyi névvel fordúl elé.
Teleki szerint Hunyadiak kora I. 28. De Fejér Cod. Dipl. tomo X. vol. 4. pag. 654. a Horogszeghről kelt adomány levél szerint László.
Miklósnak hat fiát ismerjük: Lászlót, II. Gergelyt, Mihályt, Albertet, Domokost és Sebestyént. Ezek közűl
László rokonával keresztúri Garázda Miklóssal azon érdemeikért, melyeket Zvornik (Zrebernik) várának négyévi hősi védelmével szereztek, a közös vérségű Garázdákkal és nagybátyjával Szilágyi Gergely, Mihály és Domokossal 1407-ben Zsigmond királytól kapták adományban Doboka vármegyében Balásfalva, és Fejér megyében Szent-Imre helységeket. *
Fejér G. Codex dipl. tomo X. vol. 4. p. 609–612.
1408-ban keresztúri Garázda Miklós István fia, és Szilágyi Miklósnak fia László zreberniki várnagyok a törökök elleni harczokban Boszniában és Branich vára ostromában és megvételében szerzett érdemeiért Zsigmond királytól a magok, úgy Garázda Miklós atyjának Istvánnak és Garázda Imre, László, János és Pál testvéreinek, továbbá Szilágyi László * atyjának Szilágyi Miklósnak, ennek testvére Gergelynek az I. László fiának, úgy II. László testvéreinek Miklós fiainak u. m. Szilágyi Gergely (v. György), Mihály, Albert, Domokos és Sebestyénnek részekre az előbb Heves megyében adományban kapott Heves megyei Zeuth (Szücsi?), Fajzath, Réde, Ethed (Ecséd) és Nógrád megyei Cethe (Csécse) helységek helyett, melyeket Zsigmond király tőlük visszavett, csere adományképen Temes megyei Horogszegh helységet, azon és más megyékben fekvő Kis- és Nagy-Posarast, Böszörményt, Tószeget, Mosotót, a három Begenyét, nem különben Telek földét kapták és királyi adományba nyerték. * És innen a család előnevét Horogszegről írta, úgy látszik azonban: csak II. László utódai, mert az ő testvérei birtokaikról – mint Teleki irja – Bernolchiaknak hívattattak.
Tehát nem Loránd volt Miklós atyja ?!
Fejér G. Codex dipl. tomo X. vol. 4. p. 654–666. – Kaprinai Mss. B. IV. 82. Teleky Hunyadiak kora I. 28.
1409-ben mecsinczei Garázda Miklós és Dénes és Szilágyi László utódaik részére is uj adományképen Zsigmond királytól czímerlevelet kaptak, mely szerint czímerök a paizs ezüst udvarában lángokból kiemelkedő zerge (vagy vad kecske capra sylvestris) aranyozott szarvakkal és körmökkel, mely első lábával zöld leveles fenyőfát (abies) tart. A paizs fölötti sisak koronájáól szintén olyan zerge lángokból emelkedik fel. Foszladék mind két oldalról ezüst fekete. És a czímert a nemzetség oly hozzáadással kapta, hogy a családból mindazok, kik a hadi pályán feltünnek, a czímer fehér színeit aranynyal fölcserélve viselhessék. *
Az oklevél Katonánál kivonatban, Katona Hist. critic. tomo XI. pag. 761–763. Egészen Fejér G. Codex diplom. tomo X. vol. 4. pag. 742–746. Nagyon tévedett tehát Szilágyi Ferencz, midőn az általa szerkesztett Hon és Külföld 1841. febr. 19-ki 14. szám 55. lapon a jegyzetben azt irta, hogy a horogszeghi Szilágyi nemzetség czímere „nyillal keresztűllőtt félhold”. Hasonlóan tévedett Siebmacher is, kinek Gr. Wappenbuch Supl. X. Bd. nro 31. alatt közlött czímere egészen elüt a valóditól. Siebacher ily czímert tulajdonít alaptalanúl a horogszegi Szilágyi nemzetségnek: a paizs kék udvarában arany horgony áll, melyet közepén keresztül hasít egy, a paizs udvarán vízirányosan átvonuló ezüst pólya (fascia). A paizs fölötti sisak koronájából felfordított arany horgony emelkedik ki, két kiterjesztett fekete sasszárny között. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
László 1428-ban bácsi főispán volt. Neje Bellén Istvánnak leánya Belléni Katalin volt. Ettől született következő hat gyermeke:
1. II. Mihály, 1456-ban belgrádi kapitány, Temesi főispán és machói bán, 1458-ban miután öcscsét a kir. trónra segité, már mint beszterczei gróf unoka-öcscsétől Mátyás királytól Torontál megyei Becsét, és Krassó megyei Somlyót kapta kir. adományban. * Mátyás király mellé, míg ez törvényes korát eléri, kormányzónak választatott, és utóbb is több adományt kapott. Mindjárt eleinte Mátyással viszályba keveredett * és ezért Világos várában fogságot is szenvedett, de nem sokára 1459-ben kibékültek, * és ismét Mátyás híve volt, haláláig harczolva a török ellen, azonban még ez évben azok kezébe esve, Kostantinápolyban feje vétetett. * Nejétől Báthori Margittól, Báthori István országbíró leányától, ki utóbb 1464-ben már alsó-lindvai Bánffy Pálné volt, gyermeke nem maradt. Özvegye birtokában maradt Diód várának, Túr és Varsány mvárosoknak. *
Kaprinai, Hungaria diplomatica II. 195.
Teleki Hunyadiak kora III. 96.
Ugyan ott III. 165. 188.
Ugyan ott III. 192., hol arczképe is látható. Mint a kormányzótól egy törvénye 1458. évről hasonmásban látható a M. Tud. Tár. Évkönyvei I. kötetében 346–354. hol pecsétrajza is látható, azonban a czimerlevelet nem ismerő rajzoló a vadkecskét tűzlángok helyett mintegy koronából kiemelkedve tünteté elé – hibásan.
Ugyan ott II. 194. a jegyzetben.
2. III. László 1457-ben belgrádi várnagy volt, midőn testvérével Mihálylyal együtt Brankovics György által orozva megtámadtatott, testvére a kocsiról leugorván, és lóra kapván, megmenekült, azonban László sebekkel terhelten halva maradt. *
Teleki Hunyadiak kora II. 598.
3. Osvát, kiről mit sem tudunk. Ha csak ennek leánya nem volt horogszeghi Szilágyi Jusztina, ki 1481. évben somkeréki Erdélyi János nejeül iratik, * miután Mihálynak és Osvátnak nem volt Jusztina nevű nővére, mint némelyek állítják. *
Hodor K., Doboka várm. 74. és 234. és szerinte a kolosmonostori convent.
Hodor id. h.
4. Erzsébet mintegy 1432. óta a halhatatlan nevű Hunyadi János neje, Mátyás király anyja. Meghalt 1484. táján.
5. Zsófia Vingárti Geréb Jánosné.
6. Orsolya Désházyné, * kinek fia Désházy István meghalt 1530-ban.
Kaprinai Hung. Dipl. II. 196.
Ezekben kihalt a horogszeghi Szilágyi család, melynek táblázata ez:
Loránd (v. I. László) 1405.; Miklós de Szilágy 1408.; I. Gergely 1407. de Sz. Király; II. László 1407. 1428. Bácsi főisp. (Belléni Kata); II. Gergely 1408.; I. Mihály 1408.; Albert 1408.; Domokos 1408.; Sebestyén 1408.; Bernolchiak.; II. Mihály † 1459. kormányzó (Báthori Margit); III. László belgrádi várnagy.; Osvát.; Erzse † 1484. (Hunyadi János); Zsófia (vingárti Geréb János); Orsolya (Désházyné)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages