Pongrácz család. (Dengeleghi †).
Pongrácz család. (Dengeleghi †).
A dengeleghi Pongrácz család a Hunyadiak korában tünt fel, ebben virágzott s ennek végével elenyészett. Ez azt mutatja, hogy ama királyi házzal volt vérsége, az emelte fel, s azzal együtt hanyatlott le is. A szentmiklósi Pongrácz családdal nem volt semmi vérségben,* mint azt az alább következő adatok bizonyítják. Eredetét azonban még biztosan meg nem alapíthatom, minek oka főleg még mind eddig elégtelen okmánytári kiadásaink szűkében alapszik. Az történelmi tény, hogy a dengeleghi Pongrácz család Szatmár megyei Dengelegh helységből származik; csak azt nem bírom okmányosan igazolni, valjon származik-e egyszersmind a nagy-mihályi Pongrácz családból? és igy a Kaplon nemből, melynek szintén nagyobb részben Szatmár volt bölcsője. Némi okok ezt is hagyják következtetni, de ezt most nem vitatom. Szóljunk rólok csak úgy, mint dengeleghi Pongrácz-okról. Ama utóbbi következtetést majd a nagy-mihályi Pongrácz család tárgyalásánál emlitem meg.
Badarság az, minden hasonnevű családot egy közös törzsből eredettnek hinni, főleg pedig oly családoknál, melyeknek vezeték nevök (mint például: Pongrácz, Balás; Mátyás; Pál; Pállffy stb. kereszt nevekből származtak). Többféle – egymástól különböző ivadékoknál lehetett, sőt volt is számtalan hason keresztnevű férfiú, akinek nevét később azutódok családnevűl vették fel, kivált ha az a család kitűnőbb embere, vagy neve mint ritkább, jó különböztetésül szolgált. Láttuk ezt a szent-miklósi Pongrácz családnál. Látni fogjuk ezt a Kaplom nemből eredt nagy-mihályi Pongrácz, valamint a dengeleghi Pongrácz családnál, hol a kereszt név, melyet egy, (néha több) családtag viselt, adott a családnak nevet.
Szirmay írja* Dengeleg helység leírásában, „hogy régenten a Dengelegi jeles nemzetség birta, melytől vette nevezetét, és most is az Ér pataka mellett a falu végén régi kastélyának romladékai látszanak.”
Szirmay Szatmár várm. II. 31.
Ugyan ezen írónk Vezend helység leírásában egy 1327. évi oklevél kivonatát közli, mely szerint azon perben, melyet Eőry István mester kir. udvari jegyző és testvére Pál a Kaplon nembeli György, Eudusnak fia, és Zongának nevezett Péter ellen az ország bírája Sándorelőtt Vezend helység adományos kérdésében folytatott, a többi közt mint szomszédságában lakó birtokos Dengeleghi Pongrácz fia is esküvel tanuskodott.* Ime tehát már 1327-ben a Dengeleghy családban élt egy Pongrácz nevezetű!
Szirmay Szatmár várm. II. 35–36.
Hanem erről még győzőbb adat fekszik előttem, Báthori István országbírónak egy 1589-ben kelt átíró levele eredetiben,* mely szerint 1415. a váradi káptalan előtt Irényi Tamás fiai nevében is Szatmár megyei ősi Irény helységben némely épűlet nélküli házhelyeit, a melyek Vezend, Petry és Dengeleg* szomszédságában fekszenek Zsigmondnak, Lászlónak és Kelemennek a Bertalan fiainak, nem különben Györgynek és László fiának, Dengeleghi Pongrácz unokájának zálogba adja a kiváltásig. Az oklevél szerint: „Sigismundo, Ladislav, Clementi filiis Bartholemaei, nec non Georgio filio Ladislai, filii Pongracii de praefata Dengelegh.”
Az irínyi Irínyi család egyik t. t. tagjának szíves közléséből.
Az okmány szavai: quaedam loca sessionalia in portione sua possessionaria in praedicta possessione Irén in Comitatu Zathmariensi existenti habita aedificiis destituta videlicet … de possessione Vezend ad possessionem … ducente, a parte meridionali seu alvei Érvize nominati intra … terras arabiles et usuales in terris ejusdem possessionis Irén intra girum et limitationes infrascriptas exeun. videlicet … a loco Ketteőshalom nominato eundo versus rubtum … iuxta viam, quae de praedicta possessione Iren, versus possessionem Petry procederet existen. et in eadem via versus predictam possessionem Petry usque huc quoad metas ejusdem possessionis Irén pervineretur, et de eadem meta versus occidentem ad tres metas terreas in conjunctione duarum viarum existen. eundo, quarum una Petri, altera Irén et tertia Dengelegh possessiones etc.
Ime tehát a Dengeleghi családból már 1327-ben látunk kiválni egy Pongráczot,* a kire a család 1415-ben harmad ízen is mint ismert családfőre hívatkozik, mint kiről t. i. a család más egyéb családoktól megkülönböztethető. E körülmény aztán még inkább megfejti ama gyakran előfordult szokást is, miért igyekeztek a családok az ily kitűnő tagjok nevéről az utóbbi ivadékok egyikét elkereszteltetni, mintegy megörökíteni akarván annak emlékét, és öntudatlanul is arra készítvén el a jövendőt, hogy a család ezen kiválóbb tagjáról az egész családot, vagy legalább annak egyik ágát állandó vezetéknévvel lássák el. A Dengeleghy családnál is az történt, az egyik ág mind végig (kihalásáig) meg tartá a nevét, (lásd Dengeleghy család) a másik a Pongrácz nevet vette fel; hogyan s miképen? mindjárt látni fogjuk.
Tehát e Pongrácz (1327.) korbanis meghaladta a szent-miklósi Pongrácz családban élő legelső Pongráczot, ki 1368-ban nyert Sz.-Miklósra adományt. Lásd itt 403. 408. lapokat.
A Dengeleghi családnak egyik tagja, (valószinűleg az 1415-ben zálogszerző Györgynek fia) ős atyja nevére a keresztségben ismét Pongrácz nevet kapott, melynél fogva ő egyszerűen Dengeleghy Pongrácznak (Pangracius de Dengelegh) neveztetett. E Pongrácz az, ki hadi szolgálatai, de még inkább szerencsés házassága által megalapítá jövőjét, elvevén nőül Hunyadi János kormányzó édes anyjának Marsinay Erzsébetnek második férjétől Csolnokosi Jariszlótól született leányát Csolnokosi Klárát.
Teleky Hunyadiak kora I. köt. 63. lap. és e szerint a Hunyadiakkal összeköttetése így áll:
Marsinay Erzse (1. férje Hunyady Vojk 2. Csolnokosy Jariszló); 1-től Hunyadi János m. orsz. kormányzó (Szilágyi Erzse); H. Mátyás magyar király.; 2-tól Csolnokosi Klára stb. (Dengeleghi Pongrácz alvajda 1439. 1444.
Marsinay Erzse (1. férje Hunyady Vojk 2. Csolnokosy Jariszló); 1-től Hunyadi János m. orsz. kormányzó (Szilágyi Erzse); H. Mátyás magyar király.; 2-tól Csolnokosi Klára stb. (Dengeleghi Pongrácz alvajda 1439. 1444.
E viszonynál fogva emelkedett ő érdemei mellett bizonyosan nagyobb méltóságra is; már 1439-ben Erdély egyik alvajdája volt.* Ugyan az volt 1444-ben is.* Bizonyos pedig okiratilag az is, hogy 1456-ban nem élt* hanem csak özvegye Klára és ettől született fiai László, János, és András éltek, kik az említett 1456. évben apr. 4-én V. László királytól nagy bátyjokkal Hunyadi Jánossal és nevezett özvegy anyjokkal együtt, a már előbb is közösen birt Kolos és Torda vármegyében Létha vára és hozzá tartozó Létha, Szent-László, Kis-Fenes, Hosdáth, Barbathfalva, Asszonyfalva, Felső, Alsó-Füle, Egres, Hagymás, Kék-Bik, Szentkirály, Monyoróság, Swthmeg, és Rakos helységbeli birtokaikra királyi adományt a kolos-monostori konventhez idézett iktató parancscsal nyertek.* E három fiú testvér atyjoktól már a Pongrácz nevet családnévül vette fel, így találjuk már oklevélben 1461-ben.
Teleki, Hunyadiak kora X. köt. 72. lap. oklevélzáradékában.
Kovachich monumenta Legisl. veteris Segm. monum. II. p. 30. L. Teleki id. m. I. köt. 377. l.
Teleki, Hunyadiak kora X. 495. oklevél. Ez is világos tanuság, hogy nem lehetett egy személy szent-miklósi Pongráczczal, a ki mint a maga helyén láttuk, még 1459-ben Mátyás király megválasztatása után is élt. Ez mindég Pancratius de Sz.-Miklós, (néha de Berench, Bonfinnel lyptoviensis neveztetett), amaz pedig állandóan és egyedűl csak „Pancratius de Dengelegh” nevet viselt.
Az oklevél Teleky, Hunyadiak kora X. 495. lapon.
A három testvér közűl Lászlónak életéről nincs több adatunk.
János 1461-ben már királyi fő tálnok mester volt* 1462–1476-ig erdélyi vajda.* Nem emlitve azon hadi érdemeit, melyeket főleg 1460-ban a törökön vívott győzelme, és 1467-ben a moldvai hadjáratban szerzett,* 1462-ben sept. 8-án Mátyás királytól Szilágyi Mihály magvaszakadtán kapta adományban Csongrád megyében Szabadkát* 1465-ben András testvérével együtt kapta Erdélyben Szászsebest tartozékaival együtt.* Meghalt János véletlenül épen Mátyás királynak Beatrixxal tartott lakodalmán 1476-ban; és eltemettetett Gyulafejérvárott.* Neje Erzsébet volt, micsoda családból, azt meg nem mondhatjuk. Gyermekei maradtak Mátyás, Kata Ujlaky Lőrinczné,* és Zsuzsa Szlopnai máskép Oroslankeői Menyhértné. Mátyásról alább.
Teleki id. m. XI. köt. 7.
Benkő Transilv. general. I. 172–183. Engel, Gesch. III. 281. Teleki XI. 25.
Bonfin A. dec. III. libro. 10. p. 541. Timon, Epitome 77. 79. Hauer Siebenbügen 212.
Katona Hist. critica XIV. p. 731. az. oklevél.
Teleki id. XI. köt. 115. lapjain az adománylevél.
Martio Galeot. L, Schwandtner Scriptores rerum hung. II.
Istvánffy Hist. libro III. p. 23.
András, János vajdának testvére, 1464-ben főpohárnok mester, 1495-ben együtt nyerte nevezett testvérével Szászsebest és tartozékait, és Magyarország felső részeinek kapitánya, Trencsin vármegyének főispánja volt.* Róla eddig egyéb családtörténeti adatot nem ismerek.
Teleki id. m. III. 394. lapon a jegyzés.
Mátyás 1489-ben jegyzette el nőül Frangepán Bernátnak arragoniai Luizától született leányát Frangepán Mária Magdolnát, melyet Mátyás király oklevélben megerősített.«»* Mátyás 1498-ban a zászlós (banderiatus) urak közt említetik.* Mátyás korán elhalálozott, mert 1501-ben már mint magvaszakadtnak birtokait II. Ulászló király az oppelni herczegségért kárpótlásúl Corvin Jánosnak adományozta.* Benne fiágon kihalt a dengeleghi Pongrácz család.
Az oklevélolvasható Mss. B. tomo V. pag. 103. hol Mátyásnak atyja néhai dengeleghi Pongrácz János vajda és anyja Erzsébet is megemlítetnek.
1498. évi 22. törv. czik.
Engel Gesch. III. 2. Abth. 110. l. és Szalay Magyarország története III. 436.
