Pekry család. (Pekrovinai vagy Petrovinai),
Magyar- és Erdélyországban virágzott; eredetét nem ismerjük. A család előnevét – melyet némelyek Pekroviná-ról* írnak, – a Horvátországi Petrovina helységről irta.
Mikola, Historia geneal. Transylv. és utána Kővári.
A XVI. század elején szerepeltek Pekry János, kit 1521-ben a törökök elfogván, renegáttá tevének s megházasiták, már gyermekei is voltak, midőn 1526-ban a Soliman táborával Mohácsra jött, s midőn használva az alkalmat, Tomori táborába átszökött, és ott harczolt és el is esett.
Miklós 1532-ben Perényi Péter mellett esett el.
Lajos Petrovináról irta előnevét, 1526-ban I. Ferdinand híve, 1538-ban királyi adományban kapta Dunaveczvárát,* 1533. kapta Likava várát és Liptó ujvárt, s Liptó (és Árva) vármegye főispánjává lett.* 1535-ben a fraknói kapitány fogságába esett, de kiszabadúlt. 1537-ben Ferdinand király záratta el, némelyek szerint az Eszéknél vallott kudarcz miatt, mások szerint, mert a királyt egy alkalommal „fitos Pelbart”-nak nevezte.* Ekkor javait is elveszté. Érte 1545-ben az országgyülés veté magát közbe, és azon évi 56. törv. czikk kéri a királyt arra, hogy Likava várát Pekry Lajosnak, mint örökös hivének visszaadja, de az soha sem került többé a család kezére vissza; mert 1552. táján P. Lajos meghalván, fia János 1553-ban a pozsonyi káptalan előtt tiltakozott Liptó-Ujvárnak Malatesta Fridrik részére teendő adományozás ellen; megujjitá e tiltakozást nevezett petrovinai Pewkry János 1554-ben is, ellentmondván azon adományozásnak, mely szerint Liptó-Ujvár Balassa Jánosnak, Likava pedig Mérey Mihálynak szándékoltatott adatni; azonban az eladományozás csakugyan megtörtént, Liptó-Ujvárt Balassa János, Likavát pedig Báthory András kapta meg, ki Liptónak főispánja is lőn. Pekry Lajosnak két neje volt, az első Zsófia, Báthori István nádor özvegye, a másik Báthori Erzsébet, ki utóbb Kerechényi Lászlóhoz ment férjhez. Lajosnak fia az emlitett János.
Wagner, Analecta Sceous. II. 152.
Kaprinai Mss. B. tomo XXVIII. p. 110. 136. 137.
Istvánffy.
Lajosnak testvére lehet petrovinai Pekry Anna, előbb Országh Lászlóné, utóbb Losonczy István özvegye, ki 1557. évi april 19-én Csejte várából irt levelet. Birta ez Somoskeő várát is.*
Az Akademia levéltárában.
Lajosnak fia volt Szirmay szerint* Pewkry Pál is, ki azonban csili* előnevet viselt; tán miután atyja hűtlenségi bélyegen veszté el javait. E Pál Szatmármegyében több helyen szerzett birtokot, és azokra királyi adomány mellett be is iktattatott; igy 1541-ben Sályiban, 1544-ben Tyukodon, 1546-ban Gebe, Jármi, Nyir-Medgyes, és Győr-Telek helységben.*
Szirmay Szatmár várm. II. 127.
Alső- Felső-Csil helység Arad megyében fekszik.
Szirmay id. h. 80. 105. 106. 120. 124.
Ezekben a magyarországi ág bevégzé szerepét, de Erdélyben már 1509-ben találjuk Pekry Györgyöt, ki Déesről irta előnevét, ki osztályosaival u. m. rugonfalvi Nyujtódy Pál, szent-demeteri Nyujtódy György, Hosszú-teleki Osvát, Veszősi György, Musnai Jakab, Valkói Miklós, Bolyai Zsigmond és Kövesdy Bálinttal a köztök fölosztandó egyész Kövesd helységre nézve 1509. sz. Bertalan napján gr. Szentgyörgyi Péter országbiró és erdélyi vajdától osztoztató parancsot kaptak.*
Kemény Not. Capit. Albens. 225.
Ennek daczára Kővári szerint a Pekry család csak 1550-ben telepedett volna meg Erdélyben, midőn Pekry Gábor (Albertnek testvére) a szolnoki vár feladása után az ifju Szapolyai felsősége alá futott;* és ott megnősülvén megtelepedett, idővel pedig Udvarhely és Háromszék főkapitánya lett. Tőle a családfa követlezőleg* hozatik le:
Forgách Comment. edit. Horányi 68.
Kővári id. h.
«» Gábor 1552. udvarh. és háromsz. főkap. (Kápolnási Anna); ozdi ág,; sz. mártoni ág.; II. Gábor (Rédey Zsófia); I. István (1. Gerendi Margit. 2. Toroczkai Ilona); Gábor (Kornis Anna); István.; Mihály (Súky Kata); Ferencz 1613. (Baládfi Bora); István (Apaffy Anna); Ferencz 1676. (1. Vér Anna. 2. bel. Galfi Krisztina); Mihály (Angyalosi Erzse); Gábor.; István.; Mihály.; Gábor 1700. (1. Kabos Judit. 2. Alsó Kata); Krisztina (Toroczkai György); Lőrincz † 1709. gróf lett 1692. Rákóczy tábornoka (1. Csobási Judit. 2. Petróczy Kata); Zsófia (Teleki Mih.); Klára (1. Révay Imre. 2. Monsperg Zsigmond); Kata (1. Kemény László. 2. Bethlen El. 3. b. Polnicz Ján.); Polixena (Dániel István); Teréz (b. Radák András); Zsófia (1. Kemény Sándor. 2. Zeyk Mózs.); Ferencz 1722. (1. töv. Vas Ágnes 2. Balogh Sára); Gábor (Szent-Iványi Klára); Klára (Suky Pál); László (Salánky Julia); Lajos (Pap Teréz); Sándor (ven. Szegedy Jul.); Imre (Szeredai Kata); László (b. Bánffy N.); Albert.; Krisztina (Balanári Lajos); Imre (b. Szentkereszti Anna); Sándor.; Mária (Bocskor Elek); Adél.; Luiz.; István.; Karolina (Gaál János); N. N.
E családfa törzsének Gábornak két fia II. Gábor és I. István által a család két ágra oszlik, amannak ága ozdi, – emezé sz. mártoni neven ismeretes.
Az ozdi ágból, mely az előnevet hordá, nevezetes személyiség volt Lőrincz. Erdélyben Apaffy kormánya alatt üldöztetett, sőt nevezett fejedelem 1678-ban elis fogatta őt, és gyötörtette, ennek folytán kibujdosott Magyarországba, Cserei szerint* „pápistává lőn s grófi titulust adának neki Bécsben (1692-ben) ugy jöve vissza Erdélyben;” t. i. Apaffy Mihály halála után, midőn Erdély már a diploma Leopoldinum alatt volt. Erdélyben 1686-ban nótázták is az aug. 12. 5. art. szerint. A Rákóczy fölkeléskor czimét elvetve ehez áll, s tábornok lesz; 1704-ben erdélyi fővezér. Meghalt Marmarosban 1709. mart. 6-án vallását ismét megváltoztatván.* Második neje a hires Petróczy Katalin, több könyvet fordított vallást változtató férje tette ellen. Fiai nem maradván, szép javai leányaira maradtak.
Cserei Mihály Hist. 123.
Cserei Mihály 268. 325. 329. 330. 352. 366. 400. 415.
A szent mártoni ág, mely megmaradt a nemesi czím mellett, megyei és kir. táblai hívatalokat viselt.
