Szárhegyi ág.

Teljes szövegű keresés

Szárhegyi ág.
I. István (I. Andrásnak fia vagy testvére) 1530-ban Csik, Gyergyó és Kászon főkirálybirájának tartatik; és – mint irják – ennek részére épiték a székbeli székelyek a szárhegyi kastélyt.
Kata valószinüleg azon csik-szentmártoni Becz Imrének neje, ki az 1506-ki agyagfalví gyülésen Csikszék részéről jelent meg.
Anna 1530-ban Sándor Menyhértné.
I. Mihály 1560. táján élt, és Mikó Annától leánya Kata Héjasfalvi Miklósné volt. Ezen Mihály (Mike Sándor gyüjteménye szerint) Sárdi Lázár, és igy más családbeli volt.
II. Ferencz 1515. v. 1516. körül Kászonszék tisztségeit viselte, felváltva hol királybirája, hol hadnagya volt. De nemcsak Kászonszékben, hanem Gyergyóban is tartózkodott, és oklevelekben gyergyói és szárhegyi előnévvel fordul elő. 1525-ben kieszközlé a szárhegyi templom részére nyert bulla ujbóli megerősitését. A mohácsi vész után Szapolyai pártján állt, s ettől mind Erdélyben mind Magyarországon sok szép jószágot nyert. Erdélyben a vécsi kastélyt s valószinüleg a Kolos megyei Szász-Erkedet is, minthogy ez utóbbit 1526–1529. közt birta. Magyarországban Komárom megyei Bikal nevü jószágot. De 1528-ban már I. Ferdinand hive volt, miért 1529-ben János király vajdája Báthori István által elfogatott, és nótán veszté Vécset, mely az Árthándi testvéreknek adatott. 1536-ban ismét Majláth István fogatta el, és Szász-Régenben fejét vétette. Neje szászfülpösi Bykli Jánosnak, harinnai Farkas Margittóli leánya Katalin volt. Gyermekeiről semmit sem tudhatni.
II. Mihály magtalanul halt el, és öröksége II. Istvánra szállott.
II. István 1562-ben testvérével II. Jánossal együtt részese a székely lázadásnak. Négy évi rabsága után hazatelepedett Szárhegyre, és csak az 1577-ki pestiskor lakott Kászonban. 1583-ban már nem élt. Neje a Bogáthy családból származott.
III. István Miksa főherczeg alatt harczolt Mezőkeresztesnél a török ellen, és ott esett el 1596. octob. 24-én.* Nejeül Kornis Kata iratik.
Istvánffy Historiarum libro XXX. p. 432.
Druzsina iktari Bethlen Farkasnak neje, s tőle származott 1580-ban Bethlen Gábor Erdély legjelesb fejedelme. Férje 1590-ben halt meg.*
Hormayr Mednyánszky Taschenbuch IV. évfolyam 461. lap.
Anna Kemény Boldizsár neje, és anyja Kemény János erdélyi fejedelemnek.
III. András 1576-ban tagja a fényes kiséretnek, mely Báthorit a lengyel trónra kiséri. 1583-ban ezen Andrástól vette el Báthori Zsigmond ama kászonszéki 13 jobbágytelket és 3 primipilaris örökséget, melyeket az atyja II. István foglalt el az adomány szavai szerint.* Ő nevelteté Bethlen Gábort. Felesége Sombory Erzsébet, Sombory Lászlónak, Báthori Zsigmond főgondnokának és egyszersmind az ország egyik igazgatójának leánya volt már 1589-ben. III. András az egyetlen a szárhegyi ágból, a ki vallását elhagyta és protestans,* majd ismét kath. lett. A Báthoriak hive lévén, B. Zsigmondtól adományképen nyerte Gyergyó-Sz.-Miklóst 3500 tallérba, mely adomány ereje azonban a székely szabadság visszaállitásával megszünt. Előbb Kászonszéknek, utóbb Csik, Gyergyó és Kászonszéknek is királybirója volt 1593–1597-ig, mely évben harczban esett el, és meghalt szent Gergely pápa nap után való pénteken.*
Böjthi Gáspár ezen Lázár Andrást durva, vad, miveletlen embernek festi; ellenben a vele egyidejü csik-szent-királyi Bors János (Erdélyország történetei tára I. 160.) ama nagy emlékezetü királyát és hazáját szerető Lázár Andrásnak irja.
Szeredai Notitia Capit. Eccl. Albensis p. 235.
Gr. Kemény J. és Kovács D. Erdélyország történetei tára I. köt. Bors János krónikájában.
Anna (III. Andrásnak leánya) a Magyarországból Erdélybe szakadt nagy-dobai Spáczay Gáspár neje volt; és anyjáról Sombory Erzsébetről következő helységekbe örökölt: Bölyén, Mindszenten, Tóháton, Kókon, Egerbegyen és Gyéresen, a melyeket később egyik fia Spáczay Mihály Toroczkai Zsigmondnak zálogositott el.
IV. István 1607-ben a szárhegyi ág nevében perbe idézte a gyalakuti ágon álló V. Jánost, hogy a Sz.-Annán magtalanul elhalt III. Ferencz jószágaiból részt adjon, azonban miután bebizonyult, hogy a peresek nagyatyjainak Gyergyóban lakott szárhegyi II. Mihály nevű testvére elhalásával sem adtak részt a szent-annai (később gyalakuti) ágnak, a per elenyésztetett. E IV. István Báthori Gábornak majd minden harczában részt vett, ott volt Szeben ostrománál is, midőn azután Báthorit Oláhországba kisérve, Raduly vajda ellen harczolt. Báthoritól az elvesztett Gyergyó-Sz.-Miklós helyébe, ama 3500 tallér kártéritéseül, melyeket atyja adott B. Zsigmondnak, a gyergyói vámot kapta adományba. Neje Székely Ilona, csik-somlyói Székely Miklós főlovászmester és csiki főkapitány leánya volt, kinek anyja Rhaba (vagy Rhabianka) Dorottya lengyel főcsaládból származott. Már 1615-ben csikszéki főkirálybiró volt, és e tiszthez jogát tartá a Lázár család. 1621-ben nejével együtt vette Szász-Erked és Oláh-Solymos fele részét, a másik felét pedig Bethlen Gábor adományából kapta 1624. jul. 27-én, midőn Bethlan Gábor udvarnokának is (aulae familiaris) neveztetik. És igy Szász-Erked, a melyet 1529. előtt egy kevés ideig szárhegyi Lázár Ferencz birt, ismét a Lázár család birtokába jutott. E jószágok előbb mindkét ágra voltak adományozva, de később csak férfi-ágra szabályozva. 1630. mart. 9-én Brandeburgi Kata által kineveztetett fejedelmi biztosnak. 1631-ben a szárhegyi kastélynak uj alakot adott, s ahoz még egy bástyát épittetett; a következő évben pedig az egész kastélyt kijavitatta. Miután neje Székely Ilona, kitől egy fia született, 1629-ben meghalt, másodszor nőül vette Kovachóczi Zsuzsannát, a kanczellár nővérét, kinek később 1638-ban Szász-Erkedet és Serlinget 2000 tallérig kötötte le; és e falukat neje utóbb mint özvegy is birta egész 1663-ig. I. Rákóczy Györgynek szintén kedves embere, s csatáinak harczosa volt, de egy izben kegyelmét veszté. Ugyanennek 1644-ki magyarországi hadjáratában vevén részt, meghalt Putnokhoz közel Gömör megyében, 1644. május 9-én gutaütés következtében. Egyike volt a család legbuzgóbb kath. tagjainak, és a jesuiták számkivetésének is ellene szegült. Szárhegyre pedig szerzetes barátokat telepitett. Özvegye Beszterczén halt meg 1663-ban.
Erzsébet IV. Istvánnak Székely Ilonától leánya, előbb tamásfalvi Túri Istvánnak, ki Alfaluban birt és lakott; utóbb pedig (már 1667-ben) kantafalvi Jancsó Jakabnak neje volt, midőn testvérét V. Istvánt osztályra szólitá fel, részt kivánván a Kolos megyei Szász-Erked és Solymosból, minthogy azok egy részét atyjok pénzen vette továbbá Tancs és Dédrád helységbeli birtokokból, melyek Bogáthi jogon szálltak a családra, végre a Torda megyei Póka-Keresztúr és Kapus, és Kolos megyei Mező-Szent-Márton helységbeli birtokok felét követelvén, melyek részint anyjáról, részint anyja testvéréről Székely Istvánról maradtak. E követelésekre nézve 1669-ben egyezségre lépvén, (Kászonban) Gyergyó-Alfalun és Csomafalván az egész Tancsi részt, és dedrádi birtok felét nyerte, de úgy, hogy azt testvére V. István hire nélkül se eladni se elzálogitani nem szabad. De 1671-ben már – a midőn férjével Kantafalván lakott, – tékozlani kezdte birtokai egy részét, melyekből – úgy látszik – valamit V. István váltott később magához; a kászoni rész kiváltását pedig V. István gróf Kálnoki Sámuelnak engedte.
V. István született 1626-ban. Atyja halála után mostohájával Kovachóczi Zsuzsával hosszas ideig volt kénytelen perlekedni lefoglalt családi levelekért és jószágokért. Ez István volt a Lázár család egyik legkitünőbb tagja. Szerepe történetét hosszasan s körülményesen közbeszőve oklevelekkel, leirja a család történetirója;* rövidebben és igy e korlátolt terjedelmü munkába beilleszthetőbben emlékezik róla Kővári László következőleg: „II. Rákóczyval egy oláhországi s a lengyel hadjáratban részt vett. 1660-ban Csik főkirálybirája. Mint a trónvesztett Rákóczy hivét Barcsay fejedelem elfogatta s Görgénybe záratá, honnan kiszökött, mire Barcsay ellen forradalmat idéze fel. Csata dönté el az ügyet, melyet L. István elveszte. Erre Barcsay ellenében Kemény János trónra jutásának lőn egyik pártvezére. Kemény elestével Apaffihoz nyilatkozott. Azonban később Béldi Pállal Apaffi ellen agitált, miért 1678-ban Fogaras várába záratott,“ hol 1679-ki april 24-én kilencz hónapi erős fogsága után a börtön falai közt halt meg kora 53-ik évében. Tetemei Szárhegyen temettettek el. Két neje volt, az első Petki Kata, királyhalmi Petki István csiki főkapitánynak, II. Rákóczy György főudvarmesterének, tanácsosának és jeles hadvezérének leánya, kitől két, – második nejétől Kereszturi Krisztinától pedig három gyermeke maradt. Utóbbi neje – mint özvegy – Béldi Pál fiához ment nőül. Gyermekei közül VI. István, kiről egy 1659-beli adat tesz emlitést, ifju korában halt el. Erzsébet gróf Kálnoki Sámuel Erdély legelső udvari kanczellára és háromszéki főkapitány neje lőn. Zsuzsa hajadonúl, I. Antal pedig nőtlenül haltak el, ez utóbbi 1680-ban.
A gróf Lázár család. Irta gr. Lázár Miklós. Kolosvár 1858. 155–202. l.
VI. Ferencz született Szárhegyen 1675-ben. Első emlités van róla Apaffy fejedelemnek az amnestiáról és a Lázár István politikai bűneiért elkobzott javaknak reá, testvéreire és anyjára nézve visszaadatásáról szóló 1679- és 1680-beli oklevelekben. I. Leopold alatt egy ideig csiki főkapitány volt. Miután első neje Kornis Margit (Kornis Gáspárnak gr. Csáky Máriától született leánya) 1698-ki juniusban szülés alkalmával elhalt, egy fiút hagyva hátra, kiből később a jesuitarend egy jeles tagja vált; – VI. Ferencz 1700-ban ujra nősült, elvévén gr. Csáky Zsuzsannát, a gr. Csáky Gábor és Gyulaffy Zsófia leányát, kivel ekkor ugyan a kiházasitáson kivül semmi birtokot nem kapott, de később ennek jogán reá és főleg örököseire igen szép jószágok szállottak Kolos, Doboka, Küküllő és Szolnok megyékben és Udvarhelyszékben. E házasság ellen 1700. dec. 22-én ráthoti Gyulaffy László özvegye Gyerőffy Borbála a maga s gyermekei nevében tiltakozott, mivel közte és Csáky Zsuzsánna közt harmadizen atyafiságos sógorság létezett. Az 1698-ki és 1699-ki fejérvári, valamint az 1701. és 1702-ki országgyüléseken kir. hivatalos volt. 1702-ki mart. 9-én kelt oklevélben I. Leopold király által gróffá neveztetett, s általa első nejétől származott fia I. Antal, valamint a másodiktól született leánya Druzsina grófi czimet nyertek. Bele keveredvén a Rákóczy forradalmába, mely alatt mint csiki főkapitány szerepelt, ezért 1707-ben Rabutin császári tábornok Acton által szárhegyi kastélyát leégetteté,* és hogy 1711-ben daczára, hogy az amnestiából ki volt rekesztve, – mégis bántalom nélkül térhetett haza, csak családi összeköttetéseinek köszönheté. Moldovába léte alatt elkobzott javait, a szent-domokosit (Csikszékben), a mezőbándit (Marosszékben), a topliczait és Lőrincz-telkét (Torda várm.), továbbá Szász-Erked, Oláh-Solymos és Barátfalva nevű falukat (Kolos várm.) és ugyanazon megyei dedrádi és tancsi részeket gr. Steinville főhadi kormányzó rendelete következtében 1711. jul. visszakapta. Ugyan ekkor visszakapta a piricskei szoros után járó vámot is, a melyet még ősei nyertek az erdélyi fejedelmektől, de utóbb felsőbb rendeleteknél fogva ismét elvesztette azt, s úgy látszik kárpótlást sem nyert érette. Megkegyelmeztetése után Kórodra első nejétőli fia jószágán lakott két évig, és e visszavonultságában már 1712-ben meghivót kapott a szebeni országgyülésre. Az 1713-dik évi diaetán pedig az ország rendei által az Udvarhelyszékre kirendelt bizottság tagjai közé választatott. 1715-ben meghalt második neje. 1716-ban harmadszor nősül, elvévén berivói Boér Józsefnek leányát, Zsófiát. És e házasság ideje táján kezdé a főkormányszék irányába ismét a grófi czimet használni, úgy látszik az általa tett lépések folytán; miután a forradalomba vegyülése miatt eddig annak használata megszüntetett. 1720–1723-ban Moldvában járt kormánybiztosúl. 1721. mart. 23. kir. táblai ülnökké neveztetett. 1722-ben Csikszék főkirálybirájává választatott, de helyébe gróf Haller János neveztetett, és csak 1736-ban nyerte el azt. Egy pár munkát is ajánlottak neki. Meghalt Szárhegyen 1742-ben, kora 67-ik évében, és julius 3-án ugyanott a családi sírboltba temettetett, hová neje őt 1773. junius 12-én követé. Végrendelete vallásos kenetü.
Cserei Mih. Historiája 238. 250. 289.
II. Antal született Szárhegyen 1698. junius 10-én. Serdülő korában jesuita lett, mi által atyjának sok gondot szerzé, főleg öröksége végett. Meghalt 1719. aug. 5-én.
Druzsina VI. Ferencnek gróf Csáky Zsuzsannától leánya, 1724. tájban férjhez ment báró Henter Dávidhoz, és 1744-ben meghalt. Eltemettetett Sepsi-Szent-Iványon a Henter család sirboltjában.
I. László született 1707-ben. – 1730. aug. 7-én Medgyesfalván nőül vette erdélyi főkormányzó gr. Kornis Zsigmondnak Bálintith Zsuzsannától született leányát Zsuzsannát. Meghalt 1732. május 7-én petécsben, és Medgyesfalván temettetett. Maradt egy fia III. Antal, kinek ágát „medgyesfalvi Lázár“ ágnak nevezik.
III. Antal cs. kir. kamarás, nőül csicsó-keresztúri Torma Miklós és báró Száva Judit leányát Torma Évát vette. Meghalt Szász-Erkeden 1783. julius 14-én. Gyermeke három maradt, mint következnek.
II. László Jobbágyfalván lakott, és 1779. tájban halt meg. Nejétől csiki főkirálybiró báró Henter Ádám és Petki Nagy Borbára leányától b. Henter Borától leánya Éva Petrichevich Horváth Dánielhez ment férjhez. Meghalt mint özvegy 1857. mart. 24-én, kora 77-ik évében. Eltemettetett Jobbágyfalván.
I. József cs. kir. kamarás, és az erdélyi felkelő nemességnél őrnagy. Kétszer nősült, első neje b. Bornemisza Rozália (b. Bornemisza Pál és gr. Mikes Anna leánya) 1783. sept. 14. halt meg Szász-Erkeden, kitől egy fiú maradt. Második neje gróf Bethlen Mária gróf Földvári Ferencz özvegye, ki 1817-ben halt meg, és saját jószágán Maros-Gezsén temettetett. I. József 1790–1811-ig, kivévén 1792-et, mindég jelen volt az országgyülésen. Ő váltotta ki az elzálogitott serlingi jószágot. Meghalt Szász-Erkeden 1819. oct. 16-án, temettetett Medgyesfalván. Egyetlen fia
II. József született Szász-Erkeden 1782. mart. 19-én, 1802-ben katonai pályára lép, és az 1805–1809-ki csatákban vett részt, az auszterliczi ütközetben mint gróf Kolowrat altábornagy egyik nyargoncza (galopin) részesült. 1812-ben a hadi pályáról lelépve, nősült Péchy Eszterrel. Atyja halála után Medgyesfalvi jószágára költözött, és politikai pályán az ellenzékhez tartozott; és e párton nyilatkozott az 1834. országgyülésen is, hol mint kir. hivatalos vett részt. 1848-ban részt vett az agyagfalvi gyülésen; utóbb Marosvásárhelytt a város részéről mint kezes Gedeon császári tábornok kezébe és innen Szebenbe fogságba került, honnan Szeben megvételekor 1849. mart. 11-én szabadult meg. Majd Magyarországban mint menekült Szathmár megyében 1850-ben tévedésből ismét elfogatott, és Nagyváradon, majd Kolosvárott letartóztatása után julius 7-én szabadúlt meg. Jelenleg Marosvásárhelyen székel. Fiai közül Albert (szül. 1813. febr. 7. Bécsben) honvéd-őrnagy volt, jelenleg Medgyesfalván él. Vincze (született Szárhegyen 1815. január 4.) meghalt 1831. dec. 16-án. Dénes (szül. Szárhegyen 1816. febr. 27.) Szintén katona volt, és 1849-ben honvéd-alezredes. Azzon évben julius 10-én vette nőül sárdi Simény Ivánkát, (S. György és b. Rauber Róza leányát), ki azonban 1849. aug. 11-én cholerában halt meg. A forradalom után Pestre tevé lakását, és 1858-ban eladta szász-erkedi jószágát a kis-serlingi birtokrésszel együtt gr. Lázár Miklósnak. 1858. febr. 22-én vette feleségűl gróf Rindsmaul Etelkát. – Mór (szül. Szárhegyen 1817. mart. 20-án), 1839–1843-ig Marosszék tiszteletbeli jegyzője. 1841. febr. 1. nősül Barcsay Pólival. A forradalomban szintén a székely tábornál mint tiszt vesz részt. 1849-ben darab ideig Urbán császári ezredes foglya Kolosvárott. Jelenleg Doboka megyében Bilakon gazdaságával, főleg ménes-tenyésztéssel foglalkozik, és néhány hirlapi czikket is irt. Négy gyermeke a táblázaton látható. – Eszter, Bernáld Dénesné (szül. 1825. mart. 19.) jelenleg Várhegyen lakik.
Eleonora II. József leánya, szül. 1771-ben. 1789-től b. Jósika Miklósné. Meghalt 1799-ben.
VII. Ferencz, szül. 1708-ban. Ifjan halt meg 1732. előtt.
Ádám 1712. táján Kórodon született. Első nejétől vargyasi Dániel Annától született leánya, Anna, ki 1780-ban neje volt b. Bálintith Györgynek. Második neje Böjthe Teréz volt, ki 1802-ben halt meg, miután férje Lázár Ádám már előbb 1779-ben meghalt vala.
Gábor tisztséget soha nem viselt, hanem az 1755–1759-ki diaetákon részt vett. Nősült Kis-Kenden 1734-ben, csapói Kún Zsigmond itélőmester leányával, K. Klárával, kitől hét gyermeke született. Meghalt laktahelyén Szász-Erkeden 1775. febr. 17-én. Végrendeletében a szerzetesekről és erkedi parochiáról is megemlékezett.
Zsuzsánna született Kis-Kenden 1735. oct. 10-én. Ugy látszik 1768. sept. 30-án ment férjhez báró Perényi Elekhez N.-Szőlősre Ugocsa megyében. 1775-ben már özvegy volt. Javaiban akkor osztoznak testvérei, midőn 1811-ben elhalt Antal nevű testvére javai fölött folyt az osztály.
VII. István szül. 1736. dec. 21-én. Mint katona részt vett a porosz háborúban, és 1762-ben fogságba is került, honnan 1763-ban junius 10-én szabadult meg. Az ezredtől búcsut vévén, nőül vette gróf Haller Erzsébetet, és részint Györgyfalván neje jószágán, részint Szász-Erkeden lakott. 1784-ben a Hora lázadáskor, a fölkelt székely seregnél alezredes volt. A korabeli országgyüléseken, kivéve az 1809-it, mindég kir. hivatalos. Meghalt 1819. junius 3-án Szász-Erkeden, és ott temettetett. Utolsó éveiben szeme világát veszté, de ekkor is sokat adott a csinosságra, s mindég magyar öltözetet viselt csákóval. Hét gyermeke maradt.
Rozália szül. 1767. sept. 13-án. Neje volt nagy-ajtai Cserey Miklósnak. Meghalt 1800. tájt.
II. Ignácz szül. Kolosvárt 1768. sept. 14-én, mint kapitány esett el a franczia háborúban 1799. nov. 4-én.
Czeczilia, anyai nagyanyja gr. Forgách Rozália egyik testvérénél nevekedett Magyarországon, és ott egy franczia gróffal lett eljegyzése után halt meg.
Klára szül. Ugrán 1776. aug. 29-én. 1801-ben férjhez ment elhalt Rozália nővérének férjéhez Cserey Miklóshoz, kitől Mihály fia született. Meghalt 1814. april 18-án, és Sepsi-Szent-Iványon temettetett Henter Dávidné, Lázár Druzsianna mellé.
Pál szül. Marmaros-Szigeten 1778. julius 15-én. Selmeczbányán a bányászatot tanulta, és innen hazatérve 1808-ig a zalathnai bányász-törvényszéknél mint titkár, 1812-ig Kőrösbányán mint bánya-nagy hivataloskodott, végre 1813-ban kincstári titkár lett. 1815-ben kelt egybe gr. Bethlen Terézzel, kitől három gyermeke maradt. Vidor kedélyű életének tüdőgyuladás vetett véget 1820. febr. 29-én. Eltemettetett Szebenben a Ferenczes barátok sirboltjába. Özvegye 1825-ben Szebenből Székesfejérvárra költözvén, ott halt meg 1830-ban, és anyja bodajki jószágán a templom kriptájába temettetett.
II. Albert szül. Szebenben 1816. dec. 20-án. Gyenge testalkotása miatt Kolosvárt gyámja mellett lakik.
Gergely szül. Szebenben 1818. febr. 8-án. Székesfejérvárt növekedett. Katonai növelést nyerve, 1837-ben lett hadnagy, előbb a gyalogságnál, utóbb 1841-től a József főherczeg huszároknál. Korán elhalt 1843. novemb. 7-én inlázban Uj-Pécsen; és ott a köztemetőben nyugszik.
Miklós a család történetének irója, született Szebenben 1819. május 26-án. 1838-tól 1848-ig a főkormányszéknél hivataloskodott. 1848-ban egy ideig a kolosvári nemzetőröknél főhadnagy volt. 1856-ban az erdélyi országos nemzeti szinház bizottsági tagjául, 1857-ben az erdélyi első gazdasági és iparkiállitási rendező bizottság elnökévé neveztetett. 1844. óta neje b. Splényi Mária, kitől egy leánya, Mária Kolosvárt született 1845. sept. 21-én.
III. László (VII. Istvánnak fia) szül. 1780. mart. 5-én. 1799-ki aug. 22-én kormányszéki hivatalt kezdett. 1806-tól számfölötti ülnök az erdélyi kir. táblán. 1809-ben a nemesi fölkelésnél kapitány. 1818-ban főkormányszéki titkár. 1823-ban házasságra lép b. Bánffy Erzsébettel. 1824-ben a kir. lyceum igazgatója, mely hivatalt 40 évig viselé. 1825-ben főkormányszéki tanácsos. 1828-ban országos főkanczellárrá kinevezve, és erre 1837-ben az országos rendek által is megválasztva; ugyanez évben egy ideig helyettes országos elnök. 1838-ban sz. István kis-keresztese lett. 1844-ben fizetése nagyobbitását nyeri személyére nézve. 1848-ban beadott kérelme folytán 1850-ben mint cs. kir. titkos és államtanácsos egész fizetéssel nyugalmaztatott, és rendes fizetésén felül hosszas hű szolgálata jutalmául a személyére 1844-ben pótlólag rendelt nagyobbitott öszveg élvezetében is meghagyatott. Majd félszázados hivataloskodása ideje alatt többféle politikai és közügyi dolgokban mint bizottsági tag járt el. Több megyében kormánybiztosi, másutt mint igtató királyi biztos működött. Legvégül mint kormánybiztos 1848-ban a csik-somlyói székely népgyülésen elnökölt. A nemzeti szinház jegyzőkönyvei nevét szintén mint ez ügy egyik gyámolójáét hirdeti. Nem kevesebb érdeme van a Borszéki ásványos fürdő körül tett intézkedései által. Neje b. Bánffy Erzsébet 1831. sept. 8-án gyermekszülésben halt el; azóta és e közben 1854-ben szeme világát vesztve, Kolosvárott unokaöcscsei körében éli napjait.
Benedek született 1783. nov. 21-én. 1800-ban katonai pályára lépett, mit elég dicsően megfutva, és sebeket is nyerve, 1813. august. 20-án kapitányi rangja megtartásával hagyott oda. 1812-ben nőül vette gr. Bethlen Máriát. 1827-ben Fejér megyének alispánja, utóbb főkirálybirája, majd administratora, cs. kir. kamarás, és 1835-től pedig valóságos főispánja lett. Meghalt 1837. april 7-én Nagy-Enyeden, és Benczenczen eltemettetett. Több gyermeke közül csak Janka és Kálmán maradtak életben.
Janka született 1820-ban, és anyjával lakik Benczenczen.
Kálmán született 1826-ban. A magyar irodalom jelesebb novella-iróinak egyike. 1848-ban Kolosvárt végezve iskoláit, májusban a Zrinyi csapatba honvédül állott. Hadnagyságból a 34-dik honvédzászlóaljnál főhadnagy, 1849. elején pedig a 43-ik honvéd-zászlóaljnál százados lett, és a táborkarnál a fővezéri jegyzőkönyvet is vitte. Utóbb kimenekülvén, Viddinből tért Magyarországba, és Temesvárott kiállt vizsgálat után haza. 1850-ben irta „Magyar menekvők Törökföldön.“ czimű munkáját, melyért sajtó-per folytán négy heti fogságot ült. 1852-ki oct.19-én nőül vette Simény Györgynek b. Rauber Rózától született leányát Amáliát, kitől leányai: Berta szül. 1853. julius 31-én Kelementelken, és Gizela szül. Benczenczen 1857-ki nov. 16-án.
VIII. Ferencz (Gábornak Kún Klárától fia) atyjáról öröklött bezdédi jószágában lakott többnyire visszavonultan. Nejétől b. Perény Annától kilencz gyermeke született. Meghalt 1810-ki május 3-án, kora 60-ik évében, temettetett Szász-Erkeden. Özvegye utánna költözött 1811-ben, és Dézsen a barátok sirboltjában takaritatott el.
Károly Bezdéden született, és Jedden halt meg 1810. october 7-én. Nejétől b. Bálintith Annától egy leánya Klára maradt, ki 1817. julius 5-én lett neje b. Bálintith Eleknek, és ennek halálával losádi Herczeg Jánosnak, kitől 1857-ben maradt özvegyen.
Lajos született Bezdéden 1772. april 20-án. 1791-ben a székely huszár-ezrednél a franczia háborúk alatt kapitányságig vitte; bátor, jó lovas, és harczi sebekkel terhelt szép termetű katona volt 1809-ben hagyá oda a hadi pályát, és nőül vette Balogh Ignácznak báró Walterskirchen Judittól született leányát Antoniát. Mint őrnagya az erdélyi lovas insurgens seregnek, e sereggel Moldván keresztül Lengyelországba is tett hadjáratot. 1811-ben Jobbágyfalván, utóbb Szász-Erkeden lakott, hol kisebb ménest alakitott. Meghalt 1846. april 7-én. Leánya Karolina szentléleki Kozma Istvánné, 1835. martius 13-án férjhezmenetele harmadik évében skarlátban halt el, és Csicsó-Keresztúrban temettetett.
VI. Imre szül. Bezdéden; nőtlen életet folytatott, a várhegyi és oláh-nádosi jószágot birta. Meghalt 1809. táján.
Jozefa született Szász-Erkeden 1776-ki január 15-én. Várhegyen lakott még mint hajadon 1818-ban is. Nővérei közül legelőbb halt el.
Anna elsőbben nagy-iklódi Tholdalaghi Györgynek neje, 1822-től özvegye, és két leánynak anyja. Azután főkormányszéki titkár Betleni János neje, és 1836. január 28-tól ennek is özvegye, ettől gyermeke nem maradt. Özvegységében Kolosvárt lakott. Meghalt 1842. oct. 27-én, kora 64-ik évében.
Kata született Bezdéden 1783-ban. Férjhez ment Magyarországra leveleki Molnár Györgyhez, kitől négy gyermek anyjává lett. 37 évi özvegység után meghalt végelgyengülésben 1856. nov. 15. Leveleken, és ott temettetett.
Janka neje jábrodi Jabróczky Antalnak, Erdélyben e család utolsó férfi-ivadékának, ki 1823-ban halt meg. Mint özvegy, Zsuzsánna leányával hol Dézsen, hol Kaczkón élt. Meghalt 1853. nov. 21. tüdőgyuladásban, és Dézsen a Ferenczes barátok kriptájába temettetett.
Erzsébet jelenleg mint bagosi Bagossy Jánosnak özvegye él Magyarországon.
Karolina 1817-ben már b. Bánffy Mihályné. Férjével Dobokában Székulájon, utóbb Küküllőben Királyfalván, végre Holtmaroson lakott, hol 1841-ben halt meg, férje pedig 1843. sept. 29-én.
Zsigmond cs. kir. kamarás és lovas kapitány, született 1740. junius 8-án Disznajon, anyja egyik jószágán. 1758. tájt apród gróf Batthyányi József érseknél. 1761. körül a gr. Batthyány Ádám nevü ezredbe lépett, egy évvel utóbb egy vasas ezredbe vett hadnagyi rangot. Később a Czartorinszky vasas ezredbe ment, és ezzel 1788–89. Belgrád ostrománál az úgynevezett Hadszigeten bokájába golyót kapott, melyet halálaig viselt. Ugyanazon lábán még a háború alatt még egy sebet szintén golyó által kapván, 1792-ben kénytelen volt mint kapitány nyugalomba lépni. 1787-ben Zomborban Damjanovics családbeli leányt vett nőül, kivel hat évig élt, ekkor neje meghalt, egyszersmind ettől született gyermeke is. 1791-ben az akkori diaetán a család nevében kérte az orsz. rendeit, hogy visszaadását eszközöljék a családnak régóta birtokában volt Gazrez és Kápra nevezetü havasoknak, a melyek miután a moldvai határszéleken a határoknak II. József csász. rendeletére beljebb mozditásával a revindicált havasok közé számitattak, az első székely ezrednek voltak ajándékozva. E kérelmét az 1811. diaetán is megujitá, és az ország rendei is pártolák kérelmét. – 1792-ben az országgyülésen kir. hivatalos volt. 1796-ban nőül vette Klein József altábornagy leányát Klein Annát. Meghalt 1820-ban Szárhegyen, és ott temetetett. Özvegye meghalt 1856-ki május 2-án tüdővészben, kora 76-ik évében férje szent-demeteri jószágán, és Szárhegyen tétetett örök nyugalomra. Ettől négy gyermeke maradt.
Sándor született Szárhegyen 1800. april 10-én. Meghalt 1832. april 6-án Körtvélyfáján, és Szárhegyen a családi sirboltba tétetett.
Jozefa szül. Szárhegyen 1803-ban. 1828-ban báró Bálintith Lajos neje lőn. Meghalt 1838. sept. 7-én hirtelen sorvasztó aszkórban. Hullája Szárhegyen a családi sirboltban fekszik.
Antonia szül. 1817. május 7-én Szárhegyen. Sperker Ferencz cs. kir. lovas kapitány neje lett, és Szent-Demeteren lakik, hol az apai birtokrészibe jutott, anyjának 1856-ban elhalása után.
V. György nyug. cs. kir. kapitány, szül. Szárhegyen 1807-ben. Már 1819-ben az első székely gyalog ezrednél kezde katonai szolgálatát, 1825-ben hadnagy, 1829-ben a b. Bakonyi 33-ik számu magyar gyalog ezredhez átlépve, 1831-ben főhadnagy, 1839. april 1-én kapitány lett. 1848. junius 1-én őrnagy az első honvéd-zászlóaljnál; septemberben alezredes, october 15-én ezredes; november 1-én tábornok. 1849-ki január 3-án lemond, és jan. 7-én a császári sereg fővezérénél herczeg Windischgrätznél jelenti magát igazolása végett. Febr. 5-én a hadi törvényszék halálra itéli, de ez tiz évi fogságra változtatik. A kufsteini várban töltött másfélévi fogság után 1850. aug. 9-én szabadon bocsáttatik. Utóbb a kapitányi nyugdijt is megnyeri. Még mint kapitány vevé nőül Móga János altábornagynak, és a magyar hadseregnél 1848-ban volt egyik fővezérnek leányát Móga Eleonorát; és 1850. után neje, ipa s egyik fia körében Körtvélyfáján gazdasággal foglalkozik, utóbb Szász-Erkedre tevé lakását. Fiai ezek: VII. Imre szül. Komáromban 1836. január 28-án, 1854-ben lett hadnagy. Olivér szül. 1837. május 7-én, 1852-ben katonai pályát kezde, de gyengélkedése végett abbahagyva, gazdaságra adá magát. Aladár szül. 1843. január 24-én.
IV. Antal (Gábornak fia Kún Klárától) 1771–1775. számfölötti fogalmazó az erdélyi kincstárnál. 1790–1811-ig országgyülési kir. hivatalos. Meghalt 1811. decemb. 20-án Szász-Erkeden nőtlenül. Nővérei még:
Anna 1768-ban kilényi Székely Dávid később erdélyi főkormányszéki tanácsos és tartományi kanczellár neje lett. 1771-ben dedrádi részét a gr. Lázár István oláh-csesztvei csekély birtokával cserélte föl. 1800-ban lett özvegygyé. Meghalt 1804. mart. 8-án Maros-Vásárhelyt, hol a barátok kriptájába temettetett.
Rozália már 1776-ban b. Jósika István neje. 1816-ban maradék nélkül halván el, buzai és ahoz tartozó birtokaiban testvérei osztoztak.
Még VI. Ferencznek négy leány-gyermekéről kell emlitést tennünk. Ezek következők:
Krisztina előbb Cserey Farkas arája, de ez eljegyzés megsemmisülvén, 1749-ben b. Toroczkai János neje lőn, és Panádon lakott. Még 1773-ban mint özvegy élt.
Klára 1768. körül csicsó-keresztúri Torma Imrené, maradék nélkül halt el.
Borbála 1746-ban apácza-zárdába készül; majd e szándokkal felhagy, és anyjával egyenetlenségbe esve, Pápán meg Nagyváradon tartózkodik, ez utóbbi helyen kisded leány-gyermekeket tanit anyja halálaig, 1773-ban hazatér. 1779–1781-ben a főkormányszék útján testvéreitől a hajadoni tartására szánt öszveg-nagyobbitását sürgeté.
Kata 1765-ben el volt jegyezve gr. Königsacker Leopold cs. k. kapitánynyal. További életéről adat nincs. Meghalt 1770. előtt.
A Lázár család czimere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában egy koronából kiemelkedő dámvad, derékon nyillal átlőve; szarvai közt ezüst csillag, jobbról feje fölött félhold ragyog. Az ősi czimer – úgy látszik – az volt, melyet V. István pecsétén láthatni, e szerint a dámvad első lábaival egy gyökestől kitépett élőfát tart, derékon szintén nyillal van átlőve, és jobboldali szarván a nap, a baloldalin csillag és félhold ragyog. Már II. György pecsétén az élőfát nem látjuk, és a nap jobbról a dámvad feje felé, a hold feje fölött, a csillag a nyilvesszőnek átellenében ragyog.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages