Kisfaludy család. (Kisfaludi.)
A dunántúli kerület egyik leg-ősrégiebb nemes családa, mely Csák nemzetségből eredeztetik *.
Horváth István.
A XVII. század kezdetétől két ágban szakadt le a család, mint a következő családfák mutatják, melyeknek azonban a családtól nem nyert adatok hiányában, valamint összeköttetési kapcsuk kimutatása, úgy legutóbbi ivadékaik teljes felemlitése is elmarad.
Az egyik ág családfája ez:
István 1630. (1. Bocskay Kata. 2. Gréczy Kata, kitől:); Ádám 1652.; Bora (Török Imre); Kata (Lengyel Zsigm.); István (Szemerey Kata); Éva (Chernel István); Mária (mankóbükki Horváth Péter); Mózses 1677. (b. Pongrácz Zsuzsa); György 1691. (Szecsődy Mária); Kata (Somogyi Zsigm.); Ilona (Bárcza Zsigm.); Gábor (Függ Judit); Sándor; Balás.; Antal; Róza (Dőry László); György kapit.; Ádám.; László.; Mária (Bognár Pál); József. 1775.; Ádám.; Zsuzsa (b. Podmaniczky János); Jozefa (1. Skaricza András. 2. Ujházy Vilmos tábornok.); Eleonora (Székely László) testőr.
A családfa élén álló István 1646-ban Sopron vármegye követe volt *.
Lehoczky Stemmat. I. 208.
A másik ág leszármazása következő:
I. Mihály 1630. (Sitkey Zsuzsa); László (Sibrik Mária); Balás. †; Zsigmond. †; Ferencz. †; Pál. †; Erzse (Niczky Gáspár); Judit (Rumy György); Magdolna (Sennyey Gáspár); László 1730. kőszeghi ker. t. ülnök (Szvastics Erzse) †; Bora (Tallián Pál); Pál †; Mária (1. Hájas András 2. Szita Fer.); Zsigmond (Radics Magdolna); László (Niczky Klára); Pál.; Ferencz; Rozália (Bottka János); II. Mihály Győr várm. főszbiró † 1826.; Mária (Vajda Fer.); Teréz (Árossy József); Sándor a költő sz. 1772. † 1844. (Szegedy Róza); Boldizsár; III. Mihály Győr várm. alispán 1836.; János 1846. ezredes.; Károly a költő sz. 1788. † 1830.
E családfán álló II. Mihály Győr vármegye főszolgabirája volt. Lakott Téthen. Meghalt 1826-ki mart. 25-én, kora 83. évében. Fiai közűl
Sándor szül. 1772. sept. 22-én. Ismeretes lévén a költő életével minden hazafi, csak életrajzi nehány adatait kell ide jegyeznünk. Az ügyvédség helyett, melyre atyja által szánva volt, a katonai pályára ohajtozott, és már 1792-ben mint hadfi lépett az Erdélyben állomásozó Leopold utóbb József nevü ezredbe. Nyolcz hó mulva 1797-ben jan. 5-én hadnagygyá neveztetett; és ugyan az nap Zala megye által a testőr sereghez ajánltatván, ahoz meghívatott. Ő ez utóbbit választá. Bécsbe jutván, önmivelését a franczia és olasz nyelv tanulásával kezdé meg; és itt kezdé forditani Tassót. Herczeg Esterházi testőr kapitány halála után sorezredbe tétetett által, mit igen fájlalt; de igy jutott Olaszországba. Milanóból később mint fogoly Francziaországba jutott; onnan visszaérkezvén, 1797-ben mint főhadnagy Wallis Olivier sorezredébe került Würtembergbe. Az 1799-ki háborúban vett részt. 1800-ban odahagyá a katonaságot, s haza jövén elvevé régi kedvesét Szegedy Rozáliát, kivel előbb vasmegyei Kámba, majd 1805-ben Sümegre telepedék. 1809-ben Zala megye felkelő nemességének lovas seregéhez őrnagygyá választatott; József nádor pedig mint főhadvezér maga mellé vette szárnysegédnek. A fölkelés után az insurrectio történetének megirása reá bizatott, mely munka németül iratott. Költői pályája még hadi pályáján kezdődik, azonban a világ előtt verseivel csak 1801-ben jelent meg, és csak hamar méltó hirre kapott az először kiadott ,Himfy szerelmeivel', melyek nejéveli szerelmi viszonyai alkalmával nyerték főleg létüket. Munkái, melyek a magyar irodalom gyöngyei között ragyognak, több kiadást értek. 1830-ban m. akademiai rendes taggá választatott, 1835-ben tiszteletbeli taggá. Meghalt 1844-ki octob. 28-án. – Öcscse
Károly «»Sümegen szül. 1788. febr. 6-án. Születése anyjának halálába került. Ifjúi szertelen tüze által már tanuló korában ragadtatva, az iskolát elhagyá és katonává lön 1804-ben. – Esterházy h. ezredével 1805-ben az olasz, 1809-ben pedig a németországi táborozásban vett részt. Midőn hazáját elhagyá, Himfy volt az egyetlen zsebkönyv, melyet ismert; és ez korán ébreszté föl benne a szunnyadó erőket, megkedvelteté vele a költészetet, s nem csak az olaszok olvasására édesgeté, de önerejének megkisérlésére is ingerlé. Olaszországban több verset alkotott. Majd a drámát is megkedvelé, mely irását 1808-ban próbálta meg. 1810-ben mint hadnagy elhagyván pályáját, és déli Németországot, Helvetiát beutazván, haza jött és nősülni akart. Azonban atyja ellenzé választását, és a makacsot örökségéből kitagadá; mi által kettős csapás érte, mert kedvese is elpártolt. Erre egyik kedvelt testvéréhez fordult, de egyszersmind élelmi módjáról is gondoskodva, mint a festészet bálványozója, anyai birtokát elzálogitva, Bécsben telepedett meg. Itt hét viszontagságos évet tölte, melyek után 1817-ben Pestre telepedék, és a magyar irói pályára lépett, hol tehetsége csak hamar a jelesek közé küzdé fel nevét. Azonban a szép tehetséget kora halál enyészteté el, 1830-ki nov. 21-én. Hamvai a váczi temetőből 1859-ben vitettek át a Kerepesi uton fekvő sirkertbe. Munkái már több összes kiadást értek. Testvérei közűl
János 1846-ban ezredes a nádor-huszároknál.
Mihály pedig 1836-ban Győr vármegye alispánja volt.
Dániel Téthen lakik, birtokán.
Az ujabb nemzedékből Mór 1848-ban forradalmi ezredes volt.
Elek 1842-ben Győr megye alszolgabirája.
A család czimere, – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában hármas zöld halmon koronán álló sas, fölemelt egyik lábával egy kettős keresztet tartva. A paizsfölötti sisak koronájából három strucztoll emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
