Jankovich család. (Jeszeniczei.)
Jankovich család. (Jeszeniczei.)
E család is Horvátországból vette eredetét, honnan a török háborgások alatt Trencsin vármegyébe költözött. Ott találjuk a XVII. század végén Jankovich Miklós és András testvéreket.
Jankovich Miklós és általa érdektársai 1686-ban I. Leopold királytól nyertek czimeres nemeslevelet. *
Collect. Herald. Nro 809.
Czimerük – mint itt a metszvény ábrázolja, – fenálló hadi paizs, melynek égszínkék udvarában zöld téren hátulsó lábain álló, kettősfarku oroszlán nyitott torokkal, és kiöltött nyelvvel szemlélhető, első jobb lábával egy zöld borostyán-koszorút, a bal lábával zöld pálma-galylyat tartva. A paizsfölötti sisak koronáján egy piros lábu fehér galamb áll, piros csőrében zöld galyat tartva; szárnyai szétterjesztvék. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany kék.
A családfa következőleg sarjadzott le:
I. tábla.
Jankovich N.; Miklós 1686. (Rajczy Zsuzsa); Lásd II. tábla.; András (Erem Mária); József szül. 1706. (Krotunszka lengyel grófnő); Antal Szaniszló szül. 1763. † 1847. franczia báró (Falconet Mária Lucia.); Anzelm. † 1830. kora 24. évében.
Mielőtt a leszármazási táblázatot tovább folytatnók meg kell ismertetnünk András ágazatát, mely Francziaföldre származva ki, ott igen szép emelkedést nyert. Ugyanis Andrásnak József nevü fia, ki barsmegyei Szklenó helységben 1706-ki febr. 22-én született, mint iskolás gyermek Lengyelországba vitetett, és ott szembetünő külseje mellett szép tehetség is födöztetvén fel benne, Lescinszky Szaniszló lengyel királynak bemutattatott, ki is őt kitanittatván, idővel tanácsát és szolgálatját is használta, és hűségében s tapasztalásában annyira megnyugodott, hogy őt kincstári ellenőrré nevezé, s többször legfőbb bizalmával is megtisztelé. 1736-ban Francziaországba szállitandó embereivel s jószágainak nagy részével terhelt hajóját gondviselésére bizta. Nőül a lengyelországi kis pecsét titkárának s braclai (Kis-Lengyelországban vajdaság) Crotunszka nevü tárnokmester leányát, (Szaniszló király közel rokonát) vette el; és folyvást nevezett királynak oldala mellett, mint annak megbizottja, Francziaország (lotharingi tartománybeli Luneville városában lakott. 1736-ban Francziaországban meghonosittatott, és ez ország jövedelemeiről számoló kamarának végzése szerint a régi nemesség sorába fölvétetett. Meghalt 1768-ban. Nevezett lengyelnőtől fia
Antal Szaniszló (Péter Ferrerius) Luneville-ben született 1763-ki jul. 7-én. A jogi tanulmányok bevégzése után mint tiszt lépett a Truchsess nevü gyalogezredbe, és ott nehány évig szolgált. – 1786-ban személyesen megjelent Magyarországban és jul. 14-én Bars vármegyétől kétségtelen nemességéről bizonyitványt vett ki. – 1789-ben a közönséges rendek összehivásakor a lunnevillei nemesség tisztválasztó gyülésében részt vett, és a jul. 14-i történtek után a nemesség az állandó biztossághoz tulajdon képviselőjévé választá. A polgári törvényszékek felállitásakor azok tagjává választatott, és midőn a város őt bizonyos kedvezmények kieszközlése végett a ministeriumhoz küldené, azt sikerrel végezte; s hazatérvén a nemzetőrség kormányzója lett. Midőn Lunevilleben a Royal Allemand, és Perche katonai ezredek között zendülés támada, ő azt szerencsésen lecsillapitá. 1792-ben Páris vidékén tartózkodván, megtudá, hogy XVI. Lajos a könnyen sejthető förgeteg elháritása végett pénzt szándékozik kölcsön felvenni, ő tizenötezer frankot vitt a királynak, és e veszélyes időszakban minden hivatalról lemondván a napához, Falconet asszonyhoz, az ezen nevű hires szobrász menyéhez fordulva, a válságos idők alatt csendes magányban élt. 1808-ban a közönséges megyebeli tanácsba meghivatott, melynek ötször volt elnöke, és mint ilyen 1814- és 1815-ben XVIII. Lajos királyhoz küldetett a meurthei birtokosokra rótt rendkivüli adók eltörlésének eszközlése végett, a mire a királyt reá is birta; az orosz czártól pedig kinyerte, hogy a Lotharingiára rótt négy millio ötszáz ezer frank adónak egy harmada elengedtetett; továbbá megvolt hatalmazva, hogy a szövetséges seregek kivánságának teljesitésére a rendes és rendkivüli pénztárakból pénzt vehessen ki. Ezen utolsó időszakban Bouthillier marquis távollétében a Meurthe megyei igazgató hivatalt viselte. Majd az uj kamara követévé választott a megye által, és e tisztet 1830-ig dicsőséggel vitte. A Chateau-salins városi választó gyülésnek négyszer volt elnöke. 1817-ben báróvá neveztetett, és e rang diszjeleivel felékesittetett a bordeauxi herczeg keresztelése ünnepén, melyre, valamint X. Károly koronázására is kivolt küldve. Mindég fizetés nélkül szolgált, s soha sem vállalt fizetéses hivatalt. Ő volt az, ki a kamarában azon javaslatot terjeszté elé, hogy a követség ideje alatt hivatalt vállaló megyei követek uj választás alá vétessenek. X. Károly király nyilt levele által megengedé neki, hogy Anzelm Szaniszló egyetlen egy fiának javára, ki a törvények doctora, és a Meurthe megyében a farkasok kiirtására ügyelő hivatal hadnagya, (Lieutenant de Louveterie) volt, – első szülöttségi öröködést (majoratust) alapithasson (Morimont stb.) javaiban, de nagyreményü fia kora 24. évében hivatali buzgóságának áldozata lett; mert farkasvadászatra cselédeivel együtt kimenvén, véletlenül elsült puskájának golyója térdét általjárta, melynek folytán 1830-ki jan. 22-én meghalt. – Antal Szaniszló 1832-ki év nyarán magyarországi atyafiainak látogatására jövén, nejével Falconet Mária Luiza asszonynyal együtt, és több hetekig itt mulatását a magyar nemzeti muzeumnak ajándékozott több rendbeli oklevelek és emlékpénzek által kivánta örökösiteni. * E látogatásnak lett azon eredménye is, hogy francziaországi birtokainak örökésévé hasonnevü rokonát ohajtván tenni, e végre Jankovich Vinczének Vincze nevü fiát választá; ki ki is költözvén, s ott Antal Szaniszlónak 1847-ben történt halála után annak javaiban és bárói rangjában örököse lőn.
Lásd mindkettő életrajzát Közhasznu Esmeretek tára VI. k. 499–500. l.
II. tábla.
I. Miklós, ki az I. táblán. 1686. (Rajczy Zsuzsa); I. Ferencz; II. Miklós septemvir 1760. (Szunyogh Zsuzsa); Lásd III. tábl.; Gábor †; György (Mikalóczy Zsófia); Lásd V. tábl.; Julianna (Závody Mih.); Ferencz.; I. János.; András †; Imre (Pongrácz Róza); II. János † 1837. (Tersztyanszky Franciska); Mihály kecskeméti pléb. és prép. sz. 1804. † 1855.; László † 1854. Nógrád v. törvsz. eln. (Kovács Laura); Apollonia (Harmos Gabor cs. k. kapit.); Ilona.; Béla.; Sándor.; Imre (Vajda N.); Anna (Kovács Zsigm.); Victoria (Tomsics Istv.); Franciska †; Rozália (Litassy Bálint).; Imre
A II. táblán I. Miklósnak gyermekei I. Ferencz, II. Miklós, és György által itt ismét három külön ágra oszlott a család, míg mint a III. táblán látszik II. Miklósnak három fia szintén három külön ágat terjesztett le.
I. Ferencznek ágazatán II. János Nógrád vármegyében Forgách grófoknál uradalmi igazgató, s megyei táblabiró volt. Lakott Varsányban, meghalt 1837-ki febr. 7-én kora 67. évében. Fiai: Mihály sok ideig turai plébános, majd 1855-ben kecskeméti plébános és prépost, de csak hamar cholerában meghalt.
László Nógrád megyénél esküdt, alszolgabiró, 1842-től főszolgabiró, 1848-ban a császári kormány által kineveztetett alispán, a forradalmiak által elfogva, utóbb 1850-től megyei törvényszéki elnök. Neje kovásznai Kovács Laura meghalt 1854. aprilben; László pedig 1854-ki decemberben. Maradtak gyermekeik Ilona és Béla.
II. Miklós 1741. 1760. septemvir (Szunyogh Zsuzsa); I. László 1756. Nógrád v. fősz.biró (Szentiványi l.); III. Miklós 1787. kir. táb. üln. jászkun kapit. (Beniczky Angelika); József (br. Pongrácz Magdolna); L. IV. tábla.; IV. Miklós régiség-tudós s. gyüjtő (Rudnyánszky Antonia); József kir. tan. Fejér v. alisp. 1829.; Krisztina (Tajnay Antal); Erzse (Kapuváry Ignácz); Anna (Berzeviczy Jeromos); Apollonia (Boronkay Miklós); V. Miklós (b. Rudnyánszky Flóra); Lőrincz (b. Laffert Vincentia); egy leány.; Gyula (Huszár Ilona); Miklós.; Béla.; Antonia.; Tinka.; János insurg. ezredes (Skerlecz Antonia); Mária (Muslay Antal főisp.); Konstanczia (Tahy Antal); Terézia (Mocsáry Pál.); Antal Nógrád v. alips. kir. tanácsos † 1855. (b. Vécsey Eleonora); István (b. Barkóczy Rozália); Miklós (Gyürky Alexandr.); Róza (Károlyi János); Antonia (Luby József); Anna (Draskóczy László); Erzse (Otlik); Ilona (Balás.)
A III. táblán II. Miklós 1741-ben aranysarkantyus vitéz, 1760-ban hétszemélyes táblai ülnök, nőül birta jeszeniczei Szunyogh Zsuzsannát, ettől három fia három külön ágat alkotott.
I. László Nógrád megyében 1756-ban főszolgabiró volt. Nejétől Szentiványi leánytól egyetlen fia János a franczia háborúk alatt insurrectionalis ezredes. Skerlecz Antoniától fia Antal gazdag birtokos Nógrád megyében. 1832-től másod, 1836-tól 1839-ig pedig első alispán, azután cs. kir. tanácsos, és Gömör vármegye főispáni helyettese. 1821-ben nőül vette báró Vécsey Elenonorát. Meghalt 1855-ki decemb. 22-én, kora 64. évében. Gyermekei a táblázaton láthatók.
III. Miklós 1787-ben kir. táblai ülnök, jászkun kapitány volt. Nejétől Beniczky Angelikától több leánya között egyik fia József kir. tanácsos és Fejér megye alispánja volt 1829-ben. Másik fia IV. Miklós hires régiségbuvár s gyüjtő volt. (Sz. 1773. † 1846.) Régiségeit és ritkaságait a nemzeti muzeum számára az ország vevé meg. * Nejétől Rudnyánszky Antoniától két fia V. Miklós, kinek egy leánya van, és Lőrincz terjeszti ágazatát.
L. Hormayr, Mednyánszky Taschenbuch. 1821. év 329–356. Tudom. gyüjtem. 1817. IX. köt. 3. l. – és 1830. VII. köt. 3. VIII. k. 3. ll.
József (II. Miklósnak fia) báró Pongrácz Magdolnát vette nőül. Utódai a IV. táblán láthatók, és az udvardi ágat képezik.
IV. tábla.
József, ki a III. táblán. (b. Pongrácz Magdolna); János. †; Ignácz. †; Xavér. †; István (Henczi Jozefa); Bora (Fogarassy József); Jozefa (1. Simonyi 2. Ordódy.); Lajos (Szabadhegyi Johanna); János.; István (Sághy Paulina); Cecilia (Halassy Edvard); Magdolna; Franciska (b. Heller Móricz); Jozefa (Tallián Károly); Sándor.; Béla.; Aladár.
V. tábla.
György, ki a II. táblán. (Mikalóczy Zsófia); Antal. †; Mátyás (nándori Bene Constantina); Vincze (Molnár Zsófia Galábocson lak); Mária (Petykó István) †; Vincze Francziaországban báró (Vaulchier Ludov. Marquise); György jászkun főkapit. (kov. Kovács Ilona); Szaniszló.; Mária.; Aurel.; György.; Ilona.
Az V. tábla élén I. György, I. Miklósnak fia áll. Györgynek fiai Mátyás nándori Bene Constancziát vévén nőül, kapá nógrádmegyei galabócsi stb. részbirtokait, melyet jelenleg fia Vincze, előbb táblai ügyvéd, utóbb 1850. után (egy ideig) nógrádmegyei törvényszéki ülnök bir. Egyik fia Vincze Francziaországban báró, mint följebb emlitők András ágánál. Másik fia György jelenleg jászkun főkapitány stb. Nejétől kovásznai Kovách Ilonától gyermekei Aurel, György, Ilona.
