Gácsi vonal.

Teljes szövegű keresés

Gácsi vonal.
I. Gergely e vonal törzse, 1489-ben Nyitra vármegye főispánja volt. Meghalt 1515-ben. Nejétől ruszkai Dobó Zsófiától következő gyermekei maradtak: I. Zsigmond, Margit, Dorottya és VI. Miklós.
I. Zsigmond ágazatát a III. tábla mutatja.
VI. Miklós Drágffy Juliannától nemzé I. Mártont, Annát, Juliannát és V. Pétert.
V. Péter 1539-ben még Bécsben tanult. Nejétől gersei Pethő Orsolyától három fia és öt leány-gyermeke maradt, mint a táblázaton láthatni. Bennök fi-ágon ez ág megszakadt. Leányai közül Zsuzsa Révaynő azért nevezetes, mert Bakith elrablá őt.
III. tábla.
I. Zsigmond lásd II. táblán. kir. kincstárnok 1547. (Zólyomi Kata); II. Pál † 1578.; Magdolna; III. Ferencz váradi püsp. történetiró. † 1777.; I. Simon báró. Főpohárnok 1598. (Pemflinger Orsolya); Kata (Zegnyei Zsigm.); Margit (Gyulaffy László); II. Imre trencsini főispán. † 1576. (1. Zriny Kata. 2. Szidonia szász hzgnő); II. Zsigmond szül. 1565. † 1621. nádor. (1. Lossonczy Kata. 2. Thurzó Zsuzsa. 3. Pálffy Kata); IV. Ferencz szül. 1566. † 1615. Esztergami érsek.; Zsófia szül. 1568. (Thurzó György nádor); III. Mihály † 1603. (Derencsény Kata); János (Perény Erzse); Margit (1. Bánffy N. 2. Szécsy Tam.); Mária sz. 1620. † 1685. Klarissa apácza.; III. Zsigmond (Batthyány Borbála) †; I. Ádám szül. 1601. † 1681. országbiró.; Éva (Csáky István); III. Simon; I. Mátyás
*) Ezeknek testvéreik még: Erzse szül. 1560-ban. Kata és IV. Balás születtek és meghaltak 1564-ben. Borbála szül. 1569. meghalt 1573-ban.
**) Ezeknek testvéreik: Klára, IV. Ferencz, Zsuzsánna, Erzse, Francziska; valószinüleg mind korán haltak el.
I. Ádám szül. 1601. † 1681. országbiró.; II. Ádám szül. 1663. † 1716. nógrádi főisp. (1. Breuner Éva. 2. b. Walterskirchen Eleonora); Zsuzsa (Zichy Ádám); Anna; Éva; Dora (Gvadagni); Krisztina; IV. Simon szül. 1669. † 1730. Rákóczy táborn. (Esterházy Ágnes); VII. Ferencz; V. Zsigmond szül. 1694. †; Kata apácza.; III. Ádám †; XI. László † stb.; XII. János szül. 1690. nógrádi főisp. 1736. (Cziráky Margit) Lásd IV. táblán.; IX. Ferencz szül. 1697. tábornok, nógrádi főisp. (Klobusiczky Teréz) †; I. József szül. 1698. (Engelshoffen Anna); Bora sz. 1700.; Ignácz sz. 1702. ezredes. (Berényi Bora); Kata szül. 1705. (1. b. Bettendorf 2. Pongrácz András); XV. Nep. János szül. 1726.; II. József szül. 1727.; Anna szül. 1728.; Antonia szül. 1729.; Alojzia szül. 1730.; XI. Miklós nyitrai főisp. †; Antonia †
*) Ezeknek testvéreik még: X. Miklós, Janka (Schmidlin Ferenczné), Vilma (Herbersteinné).
**) Ezeknek testvérei: Anna-Mária és VI. Pál.
A táblázat élén álló I. Zsigmond II. Lajos király komornoka (cubicularius) testvérével VI. Miklóssal, úgy III. Péternek fiaival * (kikről alább) 1525-ben Lajos királytól régi czimerök megerősitéséről és pallosjogról nyertek kiváltság-levelet.
T. i. II. Ferencz, V. László, I. Sebestyén voltak fiai III. Péternek, mint alább a ghimesi vonalon látandjuk.
Mielőtt Zsigmondról többet szólnánk, lássuk itt a család czimerét metszvényben és leirásban, mely igy hangzik: a paizs kék mezejében királyi koronából egy koronás hölgy emelkedik föl, feje körül két félhold látszik; ugyanaz alak nől ki a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös *.
Az oklevél 1525-ben igy adja a czimer leirását: „Nobilitaria insignia vestra gentilitia, videlicet scutum triangulare, lazutei coloris, excipiens galeam, qua mediotenas exstat virgo formosa, cujus caput coronatum hinc atque illinc luna hemicidi figura cornibus adversis cingit.“ Mocsáry Nógrád vármegye Esmértetése IV. 128–132. hol 1413-tól kezdve 1613-ig hat családi pecsét-metszvényt láthatunk, melyeken a család czimere mindég lényegesen megegyez, habár a koronás hölgy néhol felöltözetten mutatkozik.
I. Zsigmond 1547-ben királyi kincstárnokká választatott *. 1552-ben rokonaival II. Ferenczczel és V. Lászlóval a bányavárosok kapitányának Pucheimnak hadnagyát Kopányi Györgyöt némely kártételekért megfogván, megölék, miért I. Ferdinand őket a pozsonyi országgyülés elé idézteté, hol meg is jelentek, de mégis tetemes birtokvesztés lőn büntetésök *, idővel azonban mind azt a család visszakapá. Fia a történetiró váradi püspök szerint Szapolyay János király választásán jelen volt, és annak pártján állott *. Bizonyos, hogy 1560-ban Ferdinand pártján volt, s ettől ezen évi martius 30-án nyerte ön és fiai részére azon kiváltságlevelet, melynél fogva az ország bárói közé emeltetett. Meghalt 1563-ban. Nejétől albisi Zólyomi Katalintól négy fia és három leánya volt. Fiai közül
1547-ki 9. törv. cz.
P. de Réva de Monarchia et Corona. Schwandtnerné tom. II. p. 738. és Istvánffy 1685-ki kiadás 207. 208.
Forgách Franc. Commentarii p. 312.
III. Ferencz pozsonyi prépost, pornói apátúr, és 1556-dik óta váradi püspök. Tanult, ékes-szóllásu férfiu, melynél fogva több küldöttségben használtatott I. Ferdinand által, ki fölött 1565-ben ő monda halotti beszédet is, melynek kinyomott példányaiból maig is láthatni. – Minthogy a váradi püspökség Szapolyay uralma alatt volt, s annak jövedelmeit nem huzhatá, 1565-ben a megüresedett győri püspökséget ohajtá elnyerni, mi nem sikerülvén, Szapolyayhoz szegődött, és mind annak mind Báthori Istvánnak kanczellára volt. Meghalt 1577-ki január 19-én * Paduában, hová betegségének orvoslása végett ment. Leirta kora történeteit, mely munkáját „Rerum Hungaricarum sui temporis Commentarii Libris XXII. e Ms. in lucem prodeuntes“ czim alatt Horányi 1788-ban adott ki *.
Mocsáry Nógrád vármegye Esmértetése IV. 171.
A munka szenvedélyes pártszellemmel van irva.
III. Imre Trencsin vármegye főispánja 1566-ban. 1574-ben az eperjesi, 1582-ben a nagyszombati törvényszék birójának neveztetett ki. 1573-ban a Gergely-naptár befogadása ellen irt leveleket, többek közt a Trencsin megyei protestansokhoz is, honnan e valláshozi ragaszkodása következtethető. Első neje Zrinyi Katalin a szigetvári hősnek leánya meghalván, 1585-ben másodszor nősült Szidonia Laumburgi szász herczegnővel, kivel tartandó lakodalmára koronás fejedelmeket is meghivott *. Gyermeke egyik nejétől sem maradt.
Mocsáry Nógrád vármegye Esmértetése IV. 177. – A válasz-levelek kinyomva is megjelentek ily czimmel: „Exempla Literarum magnorum virorum, nuptias Emerici Forgách tractantium.
III. Simon nagynevü vitéz és hadvezér, I. Ferdinand, Miksa és Rudolf királyok korában. Elsőben 1551-ben Lippánál tünteté ki magát, hol a falakon az elsők közt hágott fel, és tizenegy sebet kapott *. 1552-ben Temesvár feladása után ismét sebeket nyert. 1552-ben Váradot védé, de azt élelem hiányában kénytelenittetett föladni; és ezután is folytonos részt vett az erdélyiek elleni táborozásokban. 1567-ben Szadvárt vítta Bebek Zsófia ellen, s bevevék. 1578-ban már a Dunántúli részek országos főkapitánya volt *. 1594-ben Hatvan visszafoglalásában vett részt. 1596-ban az egri vár kapitányává neveztetett *. Ugyanez évben főpohárnoknak is olvassuk. Meghalt 1598-ki sept. 24-én Sáros megyei jószágán Hertneken. Nejétől Pemflinger Orsolyától több gyermeke született. A leányok a legismertebb nevü nagyokhoz mentek férjhez. A fiúk közül
P. de Réva Schwandtnernél tom. II. p. 737. 738.
1578-ki 24. törv. cz.
Forgách Fr. Commentarii 25–469.
III. Mihály ifju korában a vittebergi iskolában is tanult, és azon egyetem által Rector magnificus-á választatott. Ekkor tudós értekezéseket is irt. Az akkori tudósokkal levelezést folytatott, s e levelek maig a családi levéltárban találhatók. Később katonai pályára lépvén, 1594-ben Hardek vezérlete alatt rokonával II. Sebestyénnel Komárom alatt táborozott. Meghalt 1603-ban. Derencsényi Katalintól gyermekei nem maradtak.
IV. Ferencz született 1566-ban. Papi pályára lépvén, előbb esztergami kanonok, 1596-tól nyitrai püspök, egyszersmind főkanczellár, majd királyi helytartó, 1607-ki julius 4-én esztergami érsekké, azon évi december 10-én pedig egyszersmind bibornokká neveztetett. Ő koronázta meg 1608-ban Pozsonyban II. Mátyás királyt, 1611-ben Nagyszombatban egyházi zsinatot tartott. 1615-ben a király meghatalmazottja a nagyszombati békekötésre. Meghalt 1615-ki october 15-én, és Nagyszombatban eltemettetett *.
Memoria Basilicae Strigoniensis pag. 89. Mocsáry Nógrád vármegye Esmértetése IV. 195–213.
II. Zsigmond született 1565-ben. Mig testvére IV. Ferencz az egyházi pályán a legmagasabb fokra emelkedett, addig II. Zsigmond polgári pályán tört a legragyogóbb méltóság felé. 1604-ben ő kinálta meg elsőben Bocskait békével, de mivel sem Mátyástól sem Rudolftól bizománya nem volt, elutasittatott. 1611-től Báthory Gábor ellen Erdélyben táborozott mint a felső-magyarországi részek főkapitánya. – 1599-ben lett cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, 1604-ben főpohárnok, 1606-ban országbiró, majd Sáros, Szabolcs és Nógrád vármegye főispánja. 1618-ban választatott nádornak. 1620-ban egy rövid ideig Bethlen Gábor embere volt, de csakhamar Ferdinand részére visszaállott. Ő épitette fel ujra Gács várát. Meghalt Nagyszombatban 1621-ki junius 23-án. Három neje volt, az első Losonczy Kata, a második Thurzó Zsuzsánna, a harmadik Pálffy Kata, ezektől tizenegy gyermeke volt; közülök legfényesebb szerepet nyert, és egyszersmind ága fentartója lőn.
I. Ádám, született 1601-ben. Ifju korában több évet külföldön töltvén, szép készültséggel tért haza, és katonai pályára lépett. 1627-ben kir. komornok-mester és Szécsény vár főkapitánya, 1643-ban kassai generalis, 1652-ben érsekujvári parancsnok lőn, a midőn a vezekényi csatában is részt vett. 1640-ben pedig grófságra emeltetett, és Borsod s Nógrád megyék főispánjává *. Több nevezetes csatában vett részt, azonban 1663-ban Pio Carpi német őrségi parancsnok unszolására megütközvén Köbölkutnál a törökkel, iszonyu vereséget szenvedtek. Két izben volt nádorrá kijelölve. 1670-ben országbiróvá lőn. Meghalt 1681-ben, kora 80-dik évében. Neje három volt: 1. Széchy Borbála, 2. Révay Judit, 3. gr. Rechberg Anna-Katalin. Ezektől hét gyermeke született. Közülök II. Ádám és IV. Simon különösen emlitendők:
Mocsáry Nógrád vármegye Ermértetése IV. 214. Bel tom. IV. p. 36.
IV. Simon született 1669-ben. Katonai pályán szerepelt. 1697-ben Batthyány Ádám bánnal Auersperg alatt tizenkét ezer horvátot vezérlett, de ezen táborozásnak Auersperg gondatlansága miatt nem lett várt foganatja. 1703-ban Schlick Leopold fővezérrel és Esterházy Pál nádorral egyesülvén, Rákóczynak Ocskay László vezérét megtámadták és seregét szétverték. Röviddel utóbb Schlick távollétében a fővezérség reá bizatván, Bercsényi és Károlyival állott szembe, de az ütközetet elveszté, seregei elszéledvén, maga is a szövetséges fölkelők részére állt, és még azon évben Esterházy Antallal a Duna, Dráva és Lajta környéket Rákóczy hatalma alá foglalta. E közben Heister által Koronczónál megtámadtatván, meggyőzetett, de Károlyi segitségére jövén, e veszteséget a kéthelyi völgyben Rabatán boszulták meg. 1705-ben átvevén Szathmár várat, innen 14 ezer emberrel Erdélybe rendeltetett. 1706-ban Rákóczy által hűtlenségi gyanú alá vétetett, és Szepes várába záratott, honnan éjjel menekülni akarván, a leereszkedésre szánt kötél elszakadt, és Simon leesvén lábát törte, és igy ismét fogságba került. 1711-ben a szathmári béke kedvezéseivel élni nem akarván, a többi bujdosók sorsát osztá, és Lengyelországban halt meg 1721. után *; ő veszté el többi birtokai közt Somoskeő várát is, továbbá a Tapolcsányi és Galgóczi uradalmat is, sőt Ghymes várat is, melyet – mint alább emliteni fogjuk – a ghimesi vonalon álló IV. Pál szerzé vissza 1712-ben gr. Wratislau-tól. Simonnak nejétől gr. Esterházy Ágnestól több gyermeke született, de ezek maradékot nem hagytak.
Mikes Kelemen: Törökországi levelei. 94. l. stb.
II. Ádám született 1663-ban. Atyja halála után 1682-ben Nógrád megyei főispánná neveztetett ki. Meghalt 1716-ban. Első nejét Breuner Évát (szül. 1665.) 1686-ban vevé el, kinek 1707-ben történt halálával másodszor nőül vevé báró Walterskirchen Eleonora Vilmát. Ezektől tiz gyermeke született. Közülök emlitendők főleg a következők:
IX. Ferencz szül. 1697-ben. Vezérőrnagy, és bátyja XII. János halála után 1736-tól Nógrád vármegye főispánja. Meghalt 1750-ben * özvegyen hagyván nejét – kivel 20 évig élt, – zéthényi báró Klobusiczky Teréziát.
Lásd a fölötte mondott halotti beszédet Csáky Gyárfás szécsényi Ferenczes szerzetestől „Virga Fortis“ czim alatt kinyomva.
I. Ignácz szül. 1702-ben. Hasonlóul vezérőrnagy, és magyar gyalog ezred tulajdonosa. Meghalt 1744-ben. Nejétől Berényi Borbálától gyermeke ennek sem maradt.
I. József született 1698-ban. Engelshoffen Annától a táblázaton láthatólag több gyermeket nemzett, és azok közül
X. Miklós Nyitra vármegye főispánja volt. Gyermekei egyik nejétől sem (Batthyány és Koháry leánytól) maradt.
XV. János szül. 1726-ban. Cs. kir. kamarás. Gr. Koháry Máriától egyetlen leánya Antonia maradt. És igy I. József ága kihalt.
XII. János (I. Józsefnek testvére) született 1690-ben Breuner Évától. Még atyja életében 1714-ben lett Nógrád megye főispánja. Meghalt 1735-ben. Nejétől Cziráky Margittól több gyermeke született, kiket s azok ágazatát a következő táblázaton láthatjuk.
IV. tábla.
XII. János szül. 1690. † 1735. Nógrád v. főispán. (Cziráky Margit); Anna sz. 1721.; XII. László sz. 1722. †; Róza sz. 1723.; XIII. János sz. 1724. † 1774. Csongrád v. főisp. (1. gr. Grassalkovich Teréz. 2. gr. Széchény N.); Károly †; Kata sz. 1726.; Erzse †; III. Zsigmond szül. 1728. † 1769. (gr. Nádasdy Erzse); XV. János †; IV. József cs. kir. kam. sz. 1756. † 1829. (gr. Koháry N.); I. Antal szül. 1761. cs. kir. kam. és kapit. (gr. Grassalkovich Ottilia); Alajos † 1829. (gr. Batthyány Isabella); Alojzia szül. 1810. (b. Jeszenák János); Francziska szül. 1785. csillagker. hölgy. (gr. Szécsén Miklós); II. Antal cs. kir. kam. † 1851. dec. 1. (1. b. Skerlecz N. † 1822. 2. Balás Janka); XVII. János nep. † 1841. (Sz.-Iványi Erzse) † 1837.; Leopold †; Ottilia szül. 1810. (1. gr. Berchtold József. 2. Hye Edmund); Gyula szül. 1823. (gr. Forgách Elisa); Alajos szül. 1842.; Sándor 1814. törv.-sz. ülnök. (Gyürky Eleonora); Antal sz. 1819. Csehorsz. al-elnök.; Eugen sz. 1823.; Emil sz. 1828. huszár-kapit.; József sz. 1829. cs. k. kam.; Francziska sz. 1830. (Mertens Vilmos táborn.); Antal szül. 1840.; Erzse szül. 1842.; Amália szül. 1844.; Alexandrina szül. 1846.
IV. József cs. kir. kam. szül. 1756. † 1829. (Gr. Koháry N.); XI. Miklós szül. 1780. Szabolcsban. (Gr. Andrássy Jozefin); X. István szül. 1782.; IV. Zsigmond szül. 1787. bir Szalánczon. (Gr. Forgách Mária); XII. Ferencz szül. 1792. cs. kir. kam.; Pál sz. 1794. † 1854. (Lipthay Mária); Lajos; Ágoston; Kálmán szül. 1820. (b. Pongrácz Eleonora); Mária szül. 1826. (gr. Péchy Konstant.); Gejza szül. 1846.; Simon-Balás szül. 1848.; Mária szül. 1821. (Zahn János őrnagy); Erzse szül. 1824. (gr. Forgách Gyula); Mathild szül. 1825.; Anna-Jozefin szül. 1828. (gr. Montecuccoli Hugo); Paulina szül. 1831. (b. Miske Imre); Natália szül. 1835.
*
*) Ennek testvérei még: V. Imre és XIV. László.
XII. Jánostól jő le – mint látjuk – a gácsi vonal, azonban már több ágazaton. Két fia XIII. János és III. Zsigmond szakaszták e vonalt két ágra; amaz ága az idősb vagyis gácsi, emezé pedig szécsényi ágnak neveztetik.
XIII. János született 1724-ben. Csongrád vármegyének főispánja volt. Meghalt 1774-ben. Első neje gróf Grassalkovich Teréz, a második Széchényi grófhölgy volt. Ez utóbbitól született Alajos († 1829.) kinek gr. Batthyány Isabellától egyetlen leánya Alojzia (szül. 1810.) báró Jeszenák János özvegye. – Első nejétől született 1761-ben
I. Antal cs. kir. kamarás és kapitány, kinek két fia maradt: II. Antal és XVII. János.
II. Antal cs. kir. kamarásnak másodszor nőül vett Balás Jankától született fia Gyulában és ennek fiában él ez ágazat.
XVII. Nep. János, ki 1841-ben halt meg, Szent-Iványi Erzsébettől Francziska leányán, Mertens Vilmos tábornagy nején kivül öt fiut hagyott maga után, mint következnek:
Sándor született 1814-ben. Cs. kir. kamarás, 1848-ban az orosz tábor mellett császári biztos; utóbb Nógrád megyei cs. kir. megyei törvényszéki tanácsos, jelenleg ugyanaz Pesten. Nejétől losonczi Gyürky Eleonorától gyermekeit a táblázat mutatja.
Antal cs. kir. kamarás született 1819-ben. A magyar kir. udv. kanczelláriánál mint tiszt. fogalmazó kezdé hivatalos pályáját, honnan 1842-ben a fiumei kir. kormányszékhez ülnökül neveztetett. Jelenleg Csehországban helytartósági al-elnök.
Eugen született 1823-ban. 1848-dik év után Nógrád megyében egy ideig cs. kir. járásbiró.
Emil szül. 1828-ban. Cs. kir. huszár-kapitány.
József szül. 1829-ben. Cs. kir. kamarás.
A szécsényi ágazat XII. Jánosnak fiától III. Zsigmondtól sarjadzik le. III. Zsigmondnak gróf Nádasdy Erzsétől egyik fia XV. János magtalanul elhalván, második fia IV. József cs. kir. kamarás, szül. 1756-ban. Meghalt 1829-ben. Több gyermeke maradván, – mint a táblán láthatni, – ezek közül
XI. Miklós cs. kir. kamarás Szabolcs vármegyében birta a mándoki urodalmat. Meghalt 1856-ban.
IV. Zsigmond cs. kir. kamarás, birja a szalánczi urodalmat. Nejétől gr. Forgách Máriától fia Kálmán született 1820-ban, birja a kemenczei urodalmat. Nejétől báró Pongrácz Eleonorától gyermekei Gejza született 1846-ban. Simon-Balás szül. 1848-ban.
XII. Ferencz cs. kir. kamarás, szül. 1792-ben.
Pál született 1794-ben; birta a Szécsényi urodalmat, melyet Pulszky Ferencznek adott el. Meghalt 1854-ben. Nejétől kisfaludi Lipthay Máriától (szül. 1789. † 1858.) gyermekeit a táblázat mutatja.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages