I. Jakab ága.
III. Jakabnak, ki Berzeviczi Lomniczkynak is neveztetett, és kinek a nagy-lomniczi curia is birtokában maradt (1470-77.), ága igy jő le a következő III. táblán:
III. tábla.
III. Jakab. Lomniczky de Berzevicze, ki a II. táblán is.; Miklós (Zwinyei Potentiana) 1440. 59. 88.; Margit (Torday Andrásné); János. 1511. 25. (Pásztohi Orsolya).; Kristóf (Schwarz) 1511–1555. Bertóthy Kata).; István † 1486.; László †; Mártha (Kellemesy Menyhért); Kata 1559. (Polánkai Jánosné).; Margit 1557. (Dobay Mih.); Orsolya 1564. (Csepánfalvi Antalné).; György 1545–1562. felsőmagyarországi főkapitány. (Kapy Ilona).; Innen a bárói ág. Lásd a IV. táblán.; László †; Zsigmond; Ádám. András (Csicsery Julia).; Mihály (Szénássy Zsuzs.); József (Sárközy Julia); László † (Szepsy Julia).; Zsigmond †; Bálint 1535–63. (Lap. Segnyei Margit).; Szepesi ágazat törzse. Lásd az V. táblán.; Veronika (Berzeviczy Mártonné).; Orsolya (Bornemisza Miklósné).; Mária.; Márton Dondaghi báró, lengyel kancellár (Báthory Erzse.); János 1613.; Kristóf.
Ezen ág élén álló Jakabnak fia Miklós, ki 1466-ban nagybátyjával Szaniszlóval perlekedik, mert ez Berzeviczén, hol serház is volt, több földjét elfoglalá*, Zwinyei (jelenleg Szinyei Merse) Potentiana* nejétől mint a táblázat mutatja, több gyermeket nemzett. Négy leánya kikhez ment férjhez, szintén ott látjuk. Legidősb fia János birtokaiban Laszky által háborgattatott. Ennek neje Pásztohi Miklós leánya Orsolya volt, kitől azonban gyermekei nem maradtak.
Protestatoriae Capli de Scepus. 1466. Családi ltár I. k.
Atyja Joannes de Zwinye, anyja pedig Erzsébet a Pohárnok Berzeviczy Istvánnak leánya volt, és igy különben is rokona férjének.
Testvérei közül egyedül Kristóf, – ki Schwarznak is neveztetik az okmányokban – tartá fen ágazatát Berthóty Katalintól nemzett gyermekei által. Ez testvérével az emlitett Jánosal II. Lajos királytól 1525-ben engedélyt kapott, hogy Kakas-Lomniczán curiájukat vármódra megerősíthessék*, a mint is az elkészülvén, egészen a XVIII. század közepeig állott fenn, a midőn omladozásnak indulva s haszonvehetetlenné válva, egy ujabb izlésü épületnek adott helyet.
Wagner: Analecta Scepus. I. 161.
Kristófnak gyermekei közül különösen három (György, Bálint és Márton) érdemli figyelmünket, mindezek mellett emlitendő Zsigmond is, ki bár – ugy látszik – korán elhalt, ágazatában négy izen át Csicsery, Szénásy, Sárközy, Szepsy családokkal sógorosodva – László és Zsigmond ősunokájáig terjedett.
Márton (Kristófnak fia) volt ez időben a családnak fénye, mellynek sugárai a külföldre is kiterjedtek. Fiatal korában a nagy nádornak Nádasdy Tamásnak titoknoka volt. Később a királyi magyar kanczelláriánál hites jegyző (Juratus notarius) lett, és II. Miksa által udvarnoknak neveztetett ki. Végre mint erdélyi kanczellár a jeles fejedelem s később lengyel király Báthory István szolgálatába állott, és elkisérte azt Lengyelországba, hol lovaggá, Dondaghi báróvá és sztaragardi kapitánynyá nevezteték ki. Meghalt 1596-ki febr. 16-án, és april 30-kán Maszekban eltemettetett. Ő 1577-ben Albert Frigyestől, a brandenburgi őrgróftól Leistenau vagy Riswip jószágot nyerte adományul Poroszországban, mellyet neki Zsigmond lengyel király mint souverain is megerősitett 1588-ban. Neve a tudományos világban is ösmeretes volt. Fiai János és Kristóf 1613-ban eladták magyarországi birtokaikat legközelebbi roonaiknak; János meghalt 1643-ban; egyetlen leányt hagyván maga után, melly őt 1646-ban a sírba követte; mivel azonban sok adósságot hagyott maga után, özvegye kénytelen volt porosz és lengyel birtokait is áruba bocsátani, és igy Lengyelhonban a Berzeviczy név elenyészett.
Hátra van még ,hogy Kristófnak György és Bálint nevü fiairól szóljak. Ezek által a Jakab ág ismét két ágazatra szakadt. Györgynek ágazata, (mivel utódai bárókká lőnek), bárói ágazatnak; – Bálinté pedig Szepesi ágazatnak neveztetik, és mindkettő jelenig lenyulik. Mielőtt azonban (és pedig előbb a bárói ágazatra) áttérnék, szükség még elmondanom a következőket:
Kristófnak György, Bálint és Márton fiai; – továbbá a Szaniszló ágán (mint alább is érintve leend) Márk Tamásnak fia; István és Márton Henriknek fiai Fridriknek unokái kapták megujitva I. Ferdinand királytól Bécsben május 30-kán 1559-ben máig is használt, és itt látható czimerüket*, mellynek az oklevél szavai szerint magyarázatát adni azért is érdekesnek hiszem, mert hasonló magyarázatok czimeres leveleinkben fölötte ritkaság. A czimer t. i. ez: a vértnek égszinü mezejében jobb oldalról egy fehér szikla emelkedik föl rézsutosan, a szikla alján korona, és azon kecske (caprea) áll hátsó lábain, az elsőkkel a sziklára kapaszkodva. A paizs körül sárkány látszik jobb oldalra tüzet okádva, farka nyakára van tekerődzve. A paizs fölötti nyilt sisakon koronából az alsóhoz hasonló kecske emelkedik föl. Foszladék jobbról arany fekete, balról ezüst-kék. Melly jelvényben – mond az oklevél – a szikla a fejedelem és haza iránti hűséget, és a jogos és becsületes irányban a romlottság és balsors üldözései elleni állhatatosságot jelenti, mert a sziklánál semmi sem lehet szilárdabb. Hogy pedig ez egyenesen az égfelé emelkedik, nem mást jelent, minthogy az erénynek utja fárasztó és nehéz, de az embert fölemeli, és az égiek körébe magasztalja. A kecske – minthogy éles látásunak mondatik – éles észre és okosságra mutat, melly elfogulatlan elmével működik, vagy ovakodik, és szilárd és józan itélettel megválasztja a jót, a rosznak elvetésével; és az életnek tanitója. Ugyan ez serénységet is jelent, minthogy a kcske igen gyors, és veszedelmekben ébersége a legüdvösb tanácsadó, minthogy ellenséges üldözések által felzaklatva, a sziklák járhatatlan csúcsaira menekszik, és keskeny szegleteken is szilárdul megáll, mi azt jelenti, hogy ki az igaz, törvényes és istentől adott fejedelme iránt minél égőbb szeretettel és hűséggel viseltetik, annál készebb minden vagyonát, birtokát koczkára vetni, és mintegy szerencséjének szegletkővére állani, mint tenni azt, a mi kötelességével, hűségével, becsületével és állhatatosságával egybe nem fér. Nem hagyhatom emlités nélkül azt sem – szól az oklevél az adományozottakhoz, – hogy valószinüleg őseitek a kárpáti hegyek azon lánczolatainál vitézkedtek, hol a legmagasabb szikla hosszú sorban nyulva el, a nép nyelvén Fátra-nak neveztetnek. – A sárkány pedig, melly a vértet körzi, melly jellel az aegyptomiak az esztendőt jelölték, képe a kezdettől végig egyenlő becsülettel és diszszel, a névnek és hirnek minden foltja és szennye nélkül eltöltött életnek. Imre ezt és ennyit kiván a királyi oklevél a család czimere által jelvényeztetni.
Wagner Annal. Scepus I. 178. s. köv. l.
