Thólt család. (Nagy és Kis-Selmeczi és Ludrovai.)
Thólt család. (Nagy és Kis-Selmeczi és Ludrovai.)
Liptó vármegye legrégíbb tősgyökeres családainak egyike, melynek családfája a XIV. század elejeig megy vissza. Legelső ősi birtoka azon megyében Kis- és Nagy Styavnicza (a régi okmányokban Scewniche) vagyis Kis- és Nagy Selmecz helység, hol a család jelenleg is birtokos, és melyről hajdán vezetéknevét Stjauniczky-nak írta, és honan előnevét máig is írja.
Első tudható törzse János de Scewniche volt, ennek fia István, ki Sceuniche földjére 1380-ban (in Vigilia assumpt. B. Virg.) I. Lajos királytól új királyi adományt vitt, és abba a Szepesi káptalannak 1381. (sabbatho prox. ante Dom. Judica) kelt iktatási jelentése szerint ünnepélyesen be is vezettetett. A min ezen okmányok felmutatása mellett Istvánnak fia Péter 1391-ben Bebek Imre országbiró birtokjogi vizsgálatákor birtokjogát törvényesen igazolta is. *
Lásd Regestrum de Liptó. Kiadva a m. Akad. által M. Történelmi tár IV. köt. 35. lapon.
A család tagjai ezen időtől fogva de Nagy vagy Kis-Stjaunicza neveztettek, csak a XVI. század elején találunk oklevélre, a midőn már a Tholt név is szokásba jött mind a mellett még a Stjauniczky név is felváltva használtatott. Oklevelek szerint a család nevezetesb történeti és birtokjogi momentumait a következőkben találjuk:
1511-ben Tholt János Túrócz megyei Bisztricska helységnek őtet illető negyed részét eladja Kis-Rakói (Lehoczky) Máténak. *
Turóczi Convent sz.
1512-ben Tholt Jakabnak fia Lénárd Túrócz megyei Bisztricska helységnek másik őt illető negyed részét 200 ftért örökösen eladja Kis-Rakówi Máténak. *
Turóczi Convent sz.
1517-ben Márta-Erzsébet nemes Nagy-Stjauniczai Lénárd atyafija ellen az atyai javakból adandó leány-negyed iránt birói itéletet nyert, melyre nézve azután 1519-ben a szepesi káptalan előtt nagy-stjauniczai Tholt Leonard a nevezett nővérrel egyezségre lépett, mely oklevelek egyszersmind a Tholt és Stjauniczky névvel nevezett család azonosságát is igazolják.
1557-ben febr. 13-án Nagy Stjavniczai Miklós és Zsigmond, máskép Pesthy nevezetűek, fiai néhai Pesthy Andrásnak ennek nejétől néhai nemes Benigna asszonytól, ki néhai Nagy-Stjauniczai Miklósnak leánya volt, Nádasdy Tamástól nádori adományt nyertek Nagy-Stjauniczán ket nemes kúriára, és két elpusztúlt jobbágy házhelyekre, mint néhai anyjoknak Benignának a szomszéd Madokis nevű pusztán illető birtokrészére. Azonban a beiktatásnak ellene mondott nemes Kis-Stjavniczai Menyhért. Azonban már
1538-ban (feria 5-ta post fest. Epiphaniarum Dni) Nemes Dorottya asszony, néhai nemes markoviczi Tarnovszky Zsigmond elmaradt özvegye, és néhai nemes Nagy-Stjauniczai Gergelynek leánya, a Nagy-Selmeczen, Rudolffalván és Madokis pusztán neki leány-negyedképen jutott birtokrészeket Rakovszky György Turócz megyei alispánnak elzálogítja. *
Túrócz megye előtt.
1534. és 1556-ban Szent-Iványi Borbála, Nagy Stjauniczai Zsigmond özvegye, és Margit néhai Nagy-Stjauniczai Miklós leánya, Nagy-Stjauniczai Gergely nénje, részint leány-negyed, részint özvegyi jogon kapott birtokrészeit Rákói György alnádornak bevallják Liptó megye és Damián mester kisebb kanczellár előtt.
1539-ben Nagy-Stjauniczai Feliciana Nagy és Kis-Stjauniczán, Rudolffalván és Madokis pusztán való birtokrészeit szintén Rakowi Györgynek zálogítja el Damián mester kisebb kanczellár előtt.
1555-ben (Kálmán vértanú napján) nemes András, Tamásnak a thurdosini harminczadosnak nejétől Mártától, néhai Nagy-Stjauniczai Gergely leányától született fia, Nagy-Stjauniczán fekvő azon jobbágy telkeit, melyeket anyja Márta után leány-negyedképen kapott, 42 ftért zálogba adta vitézlő Rakowi György al-országbirónak Nádasdy Tamás nádor itélőmestere Damián mester előtt.
1560-ban Tholt Menyhért, Nagy és Kis-Stjauniczai Imrének fia Nagy-Stjauniczán, és a szomszéd Madokis pusztán, úgy a Zólyom megyei Dubjai (Tri Dubi) pusztabeli egész birtokrészét, mely akkor a Rakóvszky családnál zálogban volt, bevallotta néhai Pesthy András fiainak Miklósnak és Zsigmondnak. *
A szepesi káptalan előtt.
1564-ben vitézlő Menyhért, néhai Imrének fia, a ki Lőrincznek, Kis-Stjauniczai István fiának fia volt, Pozsonyban sz. Mihály Arkangyal nyolczados törv. határidején Báthori András országbirónak itélőmestere Olgyai György előtt ügyvéde vitézlő Bendei Csákó Mátyás által vitézlő Jánost néhai Rakovszky György fiát zálogváltási perbe idézi azon nagy-stjauniczai hét házhely iránt, melyeket néhai vitézlő Miklós, Nagy-Stjauniczai N.-nek fia még 1484-ben 40 arany forintért zálogba adott.
1570-ben Tholt Menyhértnek fia Stjauniczky Péter tiltakozik Nagy-Stjauniczky Miklós ellen Turócz megyei Trebosztón fekvő birtokrésznek czélba vett eladása miatt. *
Szepesi káptalan Protoc. 1570. folio 237.
1571-ben János, Péter, Kristóf és Gáspár Kis-Stjauniczai Lénárdnak fiai, és Tholt Menyhért nagy-stjauniczai Stjauniczky Imrének fia mint nagybátyja utáni osztályos atyafiak nénjüknek (sorori) Tholt Katának, Podhoránszky Mihály hitvesénak Liptó megyei Nagy-Stjauniczán egy egész kúriát, és két fél kúriát fiágra a szepesi káptalan előtt beiratképen (inscriptionaliter) bevallanak.
1577-ben nemes kis-selmeczi Stjauniczay Péter maga, úgy kis-stjauniczai Tholt Gáspár, Péter, Lénárd és László unokatestvér atyafiai (fratrum suorum patruelium) neveikben is, Rakovszky Albertet és minden másokat Liptó megyei Nagy-Stjauniczai birtokuk megvételétől, bitorlásától stb. a fejedelmet az eladományozástól tiltja. *
Szepesi káptalan Protoc. 1530. folio 237.
1594-ben Nagy-Stjavniczai Péter Szepes megyei Hworan nevű pusztán 40 holdat 50 ftban Jazay Tamásnak a tiz lándzsások széke alispánjának zálogba ád. *
A szepesi káptalan előtt.
1616-ban kis-stjauniczai Stjauniczky Menyhértnek nejétől Spetinger Zsófiától fia Péter Szepes megyei Kaczvingel helységben fekvő egész jobbágytelkét 15 arany és 50 forintban elzálogítja Szent-Iványi Jánosnak.
1623-ban Nagy-Stjavniczai János Torna megyei Egerszegi egész kúriáját Kubínyi Máté, Mihály, Ferencz és Jánosnak zálogba adja.
1627-ban Kis-Stjavniczai István Mladossovich Horváth Miklósnak Szepes megyében a lándzsások kerületében fekvő Hworán helységbeli részét (mely 26 holdra terjed) felszabadítja és beírja. *
A szepesi káptalan előtt.
1629-ben nagy-stjavniczai Tholt Péter Liptó megyei Sósházi birtokrészét 300 körmöczi arany, 200 birodalmi tallér, és 300 m. forintban Vitalis Kristófnak zálogba adja. *
A szepesi káptalan előtt. Protoc. anni 1643. folio 126.
1634-ben Nagy-Stjauniczai István Szepes megyei Dunajecz kerületi Kaczwinkel helységben fekvő jobbágytelkét Stansith Horváth Boldizsárnak 167 for. 60 denárban zálogba adja.
1636-ban Nagy-Stjavniczai István Mladossovich Horváth Miklóstól és nejétől Kubínyi Katalintól még 1635-ben két izben kölcsönzött összesen 600 ftra menő összeg fejében Szepes megye felső részében a tiz-lándzsások kerűletében Gánfalva helységben fekvő házát nevezett Horváth Miklósnak zálogba adta.
1643-ban Stjavniczky István az egész Stjauniczky és Tholt család nevében, miután a Rakovszky család beiktatásának ellenmondott, Rakovszky János folytonos jogháborgatásai és hatalmaskodásai ellen stjavniczai örökös birtokára nézve tiltakozik. *
A szepesi káptalan előtt. Protoc. anni 1643. folio 126.
1647-ben Tamás, néhai Tholt Balásnak fia Bohuss Dánielnek és nejének Báan Zsófiának Liptó megyei Vida-földe helységbeli birtokrészének felét és egy jobbágyát elzálogítja.
1662. május 8-án Tholt Gábor, rokonai Csúty Benedek Tholt Mihály és a többiek nevében is Pozsony megyei Barakony és Kajal, a Nyitra megyei Ürmény mváros és Kikló helységbeli anyai birtokrészeit Thuránszky Ferencz özvegyének nebojszai Balogh Ilonának zálogképen bevallja.
A család származási fája, mennyire azt az eléadottak nyomán és a család közlése folytán szerkeszteni lehetséges, következő:
János 1350. körűl.; István de Scewniche 1380. 81.; Kristóf; György.; Pál.; Miklós.; Jakab.; Miklós; János; Péter 1391.; Gergely.; István de Kis-Scewniche; Lőrincz 1480. táján.; Imre 1520. körűl; János 1511.; Jakab; Miklós; Miklós 1570. Menyhért 1557. 1564. (Spetinger Zsófia); Kata 1571. (Podhoránszky Mihály); Zsigmond (Szent-Iványi Bora özv. 1539.); Benigna (Pesthy András); Margit 1539. 56.; Feliciana 1539.; Miklós Pesthy 1557.; Zsigmond Pesthy 1557.; Péter 1570. 1616.; Gergely; I. Lénárd de Kis-Selmecz 1511. 1519.; Márta 1517. 55. (Tamás turdosini harminczados); Dora 1517. 55. (Tarnovszky Zsigm. 1538.); Erzse 1577.; János; Kristóf 1571. 77.; Gáspár 1577. a kis-selmeczi és Rudolffalviak őse.; László 1577.; Péter 1577. a kis-selmeczi Tholtok őse.; János Stoszházán.; Dávid.; András; Péter; Pál; István; János; János; János †; Miklós; Lénárd.; András.; Pál; Tamás liptói sz. biró; Ádám; György.; István.; András; Pál; András; György; András; István; János †; István; János.; Imre.; Ferencz.; András
István; Pál; György; József-Kristóf Liptói szbiró; József-Kristóf Liptó v. főbiró 1862–65.
Az e családfán állók közűl a végizen álló Thólt József Kristóf Liptó vármegyének 1840–44-ben rend. esküdtje, 1848. oct. 14-től alszolgabirája «»1840-ig, 1861-ben alkotmányos tiszteletbeli főszolgabirája volt, jelenleg 1862-től kinevezett főszolgabirája.
Kis-selmeczi Thólt András 1825. körűl Liptó megyei rendsz. esküdt. Dénes 1835-től sok ideig rendsz. esküdt, utóbb 1834–40-ben biztos volt. Ezek a családfán nincsenek.
E családfa nem teljes, arról többen hiányzanak, igy többek közt azon Miklós ága, melyből egy ág Hont megyébe szakadt a múlt században. Nevezett Miklóstól ezen ág leszármazása következő:
Miklós; Máté; János; ifj. Pál Thólt de N.-Selmecz Liptóból Hontba szakadt 1737.; Mátyás.; György.; György.; János; Máté; István Dovczovje nevezetű.; János Blanovcsek nevű.; Márton Blana nevű.; János.; Imre.; Sándor.; Ferencz.; József.; András.; Péter.; I. József; Mihály; Fridrik.; József 1824. Pereszlényben.; János Verőczén 1824.; Ferencz Pereszlényben 1824.; József 1824. Pereszlényben.; Ágoston 1824.; Mátyás 1824.; Ferencz 1824.
E családfán álló Miklósnak fia Pál, ki ifjabbnak neveztetik, Liptó megyéből, melytől 1736-ban nemesi bizonyítványt kapott, Hont megyébe költözött és telepedett, és ott nemességét 1737. jul. 29-én kihirdetteté. Fia Ferencz 1754-ben a Hont megyei kétségtelen nemesek sorába iktattatott. Ennek két fia maradt: József és Mihály, amannak fiai József, János és Ferencz, Mihálynak pedig fia József (mindnyájan Jánoson kivűl, ki mint molnár 1820-ban Nógrád megyei Verőczére telepedett) Hont megyei Pereszlényi lakosok, az utóbbi József fiaival Ágoston, Mátyás és Ferenczczel együtt Hont megyétől 1824. febr. 22-én az oklevél szavai szerint: mint a Selmeczi Thólt családból, (mely a magyarok által hibásan Toldi-nak is neveztetett), származottak, nemesi bizonyítványt kaptak. I. Józsefnek fia József utóbb 1833-ban jan. 24-én honti nemesi bizonyítványát Nógrád megyében is kihirdetteté. *
L. Nógrád megyei jegyzőkönyv. 1833. évi 207. sz. alatt.
A család fészke Liptó vármegyei Nagy-Selmecz (tótúl Stjavnicza) honnan a család egy része a Stjavniczky nevet is viselte. E helységet a család a Rakovszky családdal felerészben birja, * míg ugyan ott Kis-Selmecz kis helység egészen e család bírtokát képzé. * Hasonlóan régi jogon birtokos a Thólt család Ludrován is, * (vagy máskép Rudolffalván) és e helységekről írja előnevét is.
Bel. Math. Notitia nov. Hung. Liptó várm. leirásában. tomo II. 577.
Bel. Math. Notitia nov. Hung. Liptó várm. leirásában. tomo II. 577.
Bel. Math. Notitia nov. Hung. Liptó várm. leirásában. tomo II. 577.
A család Tholt neve több alakban fordúl elő, igy Thólt, Thuolt alakban, és ma már még inkább Thóldt alakban; de e nevet a Toldy, vagy Tholdy családnévvel soha sem szabad össze zavarni.
A család czímere a paizs udvarában arany koronán könyöklő kar, három lovas zászlót tartva; fölötte jobbról félhold, balról hat ágú csillag ragyog.
A Thólt családnak tagjai Liptó megyén kivűl több megyébe is elszakadtak; igy Tholt György 1766-ban N. Várad főjegyzője, ennek utóda Tholt Magdolna Mezey Lajosné, meghalt N. Váradon 1858. oct. 17-én kora 28. évében.
