vet
vet – ‘dob, hajít’: gerelyt vet, árnyékot vet, pillantást vet; ‘növényi magvakat a megmunkált földbe szór’: kukoricát vet; ‘juttat valahová’: börtönbe vet; ‘készít, kész állapotba hoz’: vályogot vet, ágyat vet; ‘okol’: magadra vess; ‘‹meg- igekötővel› lenéz, alábecsül’; ‘‹sokféle kifejezés elemeként’: gáncsot vet, számot vet, ügyet vet stb. Származékai: vetés, vető, vetemény, vetődik, vetődés, vetetlen, vetület, vetít, vetítés.
Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy ősi örökség a finnugor korból: cseremisz üdem, mordvin videmsz (‘magot vet’); az összevetés sem hangtani, sem jelentéstani szempontokból nem meggyőző. Lásd még okvetlen, számkivet, vedlik, vetélkedik, vetélő, vetélytárs, vetemedik, vetít, vetkőzik.
