túl
túl – ‘valaminél messzebb ‹térben vagy időben›’; ‘valaminek a szembenlévő oldalán, átellenben’: a folyón túl; ‘valamilyen mértéket meghaladva’; ‘‹összetételek előtagjaként› túlsó; túl nagy fokú; túlontúl’: túlpart, túlvilág; túlerő, túlnépesedés; túlfeszített, túlbuzgó. Származékai: túli, túlnan, túlsó, túlság, túlságos, túloz, túlzó, túlzás.
A távolra mutató *to- névmási tő (lásd távol, tavaly, tova, tékozol) megszilárdult alakulata az -l ablativusi raggal, felépítésében tehát közeli rokona lehet a távolnak. Eredetileg honnan? kérdésre felelt, mai locativusi értelme másodlagos. Ilyen funkcióváltás névmásainkban gyakori (lásd távol), néha pedig fordítva zajlott le, lásd pl. honnan, innen. A túlság, túloz nyelvújítási eredetűek.
