sumákol
sumákol – ‘sunyít, lapít’.
A sunyik ige (lásd sunyi) eredetibb sun- tövéből ered -ákol képzőegyüttessel (mint harákol, pöfékel); a n ⇨ m hangmegfelelésre példa: húny ⇨ (tájnyelvi) hum, kum. Közeli rokon a tájnyelvi summog (‘ólálkodik’) ige is.
