angyalok
angyalok – természetfeletti lények, akik mintegy Isten mennyei udvartartását alkotják, énekeikkel dicsőítik őt, üzeneteit továbbítják az emberekhez, és parancsainak érvényt szereznek közöttük (védik híveit és büntetik ellenségeit). A görög eredetű elnevezés (angelosz a. m. 'küldött, hírnök' mint a héber mahal fordítása) főleg az ~ két utóbbi funkciójára utal. A teremtéstörténet nem említi, hogy Isten mikor alkotta őket, s másutt sem olvassuk kifejezetten, hogy a teremtményei lettek volna. A pátriárkák történeteiben az ~ néhányszor Istenhez igen hasonló, vele szinte egyenrangú jelenségként, sőt vele felcserélhető lényként lépnek fel, pl. amikor ketten közülük az Úrral együtt meglátogatják Ábrahámot (Ter 18,9), vagy amikor „az Úr angyala” a fiát feláldozni készülő Ábrahámhoz szól az égből (Ter 22,12!) stb. Homályban marad, hogy a Jabbok gázlójánál egy angyal vagy maga Isten birkózott hajnalig Jákob1bal (Ter 32,25–31); inkább úgy tetszik, hogy Istenről van szó (ezért kapja Jákob az Izrael, azaz 'Istennel küzdött' nevet), Ozeás viszont erre való utalásában angyalt említ (Oz 12,5). Később az ~ alárendelt volta, szolgálói szerepe egyre nyilvánvalóbbá válik. Az égi seregek hierarchikus tagolódását jelzi a név szerint említett arkangyalok (Mihály, Gábriel, Rafael) megjelenése az Ószövetség utolsó időszakában (Tób, Dán), de az ~ kilenc karáról szóló aprólékos tanítás már a bibliai idők után, a keresztény teológia keretei között alakult ki (V. sz.) a héber hagyomány és a görög számszimbolika hatására. Az az elképzelés, hogy az ~ egy része a Sátán vezetésével fellázadt Isten ellen, s alulmaradván a pokolra taszíttatott, csak az Újszövetség írásaiban tűnik fel, de nyomai megvannak az egykorú és kevéssel korábbi apokrif írásokban, főleg az apokaliptikus jellegűekben. Ezek a bukott ~ váltak démonokká, gonosz lelkekké, későbbi nevükön ördöggé. Máig vitatott, hogy az Isten fiai ~ voltak-e, s hasonlóképp bizonytalan némiképp, hogy a kerubok és a szeráfok közéjük számítandók-e, s ha igen, milyen viszonyba állíthatók velük. (A zsidó hagyomány és a későbbi keresztény tanítás szerint az utóbbiak igenis ~, sőt ők állnak a mennyei seregek hierarchiájának a csúcsán, míg a közönséges ~ a legalsó fokán.) – Az Isten és ember között álló szellemlények, akik emberi alakot ölthetnek, az irodalomban a felvilágosodás kora óta váltak igazán érdekessé, amikor az ~ létében való naiv hit egyre inkább e lények jelképi, eszmei és esztétikai felfogásának adott helyet. Byron Menny és föld c. misztériumdrámájában az angyalok földi nőket választanak szeretőül a vízözön előtt, s a katasztrófa közeledtén a mennybe ragadják őket (ez az Isten fiai-epizódhoz kapcsolódik). Az emberalakot öltött angyal, aki egy földi nő szerelméért a halhatatlanságról is lemondana, több romantikus műben jelenik meg, főleg költeményekben. Anatole France nagyszabású regénye, az Angyalok lázadása többértelmű és finoman szatirikus politikai mű; hősei nemes és tiszta szándékú égi lények, akik átmenetileg emberi alakban a menny zsarnokának uralmát készülnek megdönteni, de végül lemondanak az erőszakról, mert vezérük ráébred, hogy nem uralomváltásra van szükség, amely csak a zsarnok személyét cserélné le, hanem a jog és igazság eszméit kell érvényre juttatni. – Az ~at az V. századtól kezdve ábrázolják képeken és szobrokon szárnyakkal (korábban ezt kerülték, nehogy a hasonlóképp megjelenített római géniuszokkal vagy a görög Nikével, a győzelem istenségével legyenek összetéveszthetők). Az ~ ifjú, hosszú hajú és szép arcú férfiak, redős, hosszú és többnyire fehér köntösben, a fejük körül glóriával, főképp ha mint Isten küldöttei jelennek meg bibliai epizód szereplőjeként (Tóbiás1sal; Máriá1val az Angyali üdvözlet jelenetében; Pétert a börtönből megszabadítva stb.) Az Isten dicsőségét karban zengő ~ Isten, Jézus vagy Mária trónja körül vagy a betlehemi jászol fölött lebegve láthatók, gyakran hangszerekkel s énekeskönyvvel; az Utolsó ítélet-képek angyalai harsonákat fújnak. Az újkor elejétől az ~at főleg karban, gyermekifjúként és kisgyermekként is kezdték ábrázolni; Itáliában a barokk stílus hozta divatba a pufók, pucér kisded angyalkákat, a puttókat az ókori eredetű amorettek megfelelőiként.
