Jákob
Jákob1 – ('csaló') másik nevén Izrael, zsidó pátriárka (Ter), a zsidóság egyik ősatyja s egyben névadója (izraeliták). Izsák és Rebekka fia; kevéssel ikerfivére, Ézsau után született. Ennek ellenére ő nyerte el atyjától az elsőszülöttségi áldást: ezt már korábban egy tál lencséért megvette bátyjától, utóbb pedig anyja biztatta fel és segítette hozzá, hogy megtévessze az agg és vak Izsákot, és így elorozza tőle a bátyjának kijáró áldást. Ézsau haragja elől ~ Háránba menekült (útközben Bételnél jósálmot látott az égbe vezető lajtorjával), s ott anyja bátyjának, Lábánnak szolgálatába állt. Hét évet pásztorkodott rokonának szép leánya, Ráchel kezéért, de a nászéjen apósa becsapta, s Ráchel csúnya nővérét, Leát adta hozzá. Elvehette azért Ráchelt is, de érte újabb hét évet kellett szolgálnia. Két feleségétől s azok egy-egy szolgálójától ~nak összesen tizenkét fia született, a zsidóság tizenkét törzsének névadó ősei. (Pontosabban József1 helyett két fia, Efraim és Manassze nevét1 viselte egy-egy törzs, míg Lévi1 utódai külön papi kasztot alkottak.) Leától való fiai: Ruben, Simeon1, Lévi, Júda, Isszakár, Zebulon; Ráchel fiai József és Benjámin; Zilpától Gád és Áser, Bilhától Dán és Naftali születtek. Furfangos módszerei segítségével ~ meggazdagodott apósa rovására, és egy idő után családjával megszökött tőle, hogy visszatérjen Kánaánba. Lábán üldözésére indult és be is érte, de végül békésen megegyeztek. Útközben egy éjszaka ~ Istennel (vagy egy angyallal?) küzdött, ekkor kapta az Izrael ('Istennel küzdő') nevet. Találkozott bátyjával is, akit dús ajándékaival és alázatos bocsánatkéréssel kiengesztelt hajdani csalásáért. A vándorlás idejére esik fiainak véres leszámolása Szikem lakóival (lásd Dina). Öregkorában József hívására népes családjával együtt Egyiptomban telepedett le és ott is halt meg; halála előtt áldást, illetve átkot osztott fiainak, s jelképes formájú jövendöléseket mondott a majdan tőlük származó törzsekről. Földi maradványait fiai visszavitték Kánánba és nagyapja temetkezési helyén, a Makpéla barlangjában helyezték nyugalomra. – A zsidóság névadó ősatyjának élettörténete a legszínesebbek és legelevenebbek egyike az Ószövetségben. Legtöbb eleme s ezek elrendezése nyilvánvaló módon késői konstrukció. A megvetett és a szeretett feleségtől, illetve amannak és ennek szolgálóitól született fiak (unokák) bonyolult konstellációja kiválóan alkalmas volt rá, hogy a zsidó törzseknek a történelmi időkben kialakult erőviszonyait, alá- és fölérendeltségét mitológiai szinten megokolja. A pátriárka vonásait később a midrások tovább színezték. ~ már anyja méhében jelét adja jámborságának, amennyiben repes, ha anyja egy szentély előtt halad el; hevesen tusakodik a gonosz Ézsauval, és körülmetélten jön a világra. Amikor megveszi bátyjától az elsőszülöttségi jogot, Mihály és Ráfael a szerződés tanúi. Isten egy pásztor vagy egy rabló alakjában birkózik vele, mások szerint Mihály az ellenfele. Atyjuk halála után a két testvér között kiújul a viszály, ~ (vagy a fiai) egy összecsapásban megölik Ézsaut.– Thomas Mann József és testvérei c. regényében éppen nem heroikus vonásokkal festi a pátriárkát; megalázkodik, megalkuszik, de tudja, hogy övé az Áldás, amelyet tovább kell vinnie, fiaira átörökítenie. Leleményessége, áradó érzelmei és céltudatos keménysége folytán nagy formátumú, rokonszenves emberi alakot formál belőle az író a bibliai elbeszélés és a midrási hagyományok nyomán, aki különösen szemlélődő öregségében éli tovább nagyapjának „Isten-gondját”. Némiképp maga is Isten szerepébe helyezkedik, amikor lelkifurdalás nélkül kivételez a lelke szerinti elsőszülöttel, Józseffel, ahogy Isten is a maga szuverén önkénye szerint tette a másodikat elsővé a korábbi nemzedékekben (Ismael–Izsák, Ézsau–Jákob), és épp ilyen alapon adja ~ a fordított áldást József fiaira. – Eseménydús élete folytán ~ kiemelt helyet élvez a keresztény művészetben; a kora középkor óta a legtöbbször az égi lajtorjáról szóló álmát ábrázolták (hol létrával, hol lépcsőzettel); az újkorban Raffaello, Tintoretto, Carracci, Ribera, Murillo és Rembrandt is megfestette a témát. Ugyancsak kedvelt tárgy volt ~ birkózása Istennel vagy az angyallal (az utóbbit látni Tiziano, Rosa, Rubens, Rembrandt, Claude Lorrain és Delacroix festményein). További témák: ~ megveszi az elsőszülöttségi jogot Ézsautól (lásd ott), apjától kicsalja az elsőszülötti áldást (Raffaello, Ribera, Murillo), találkozik Ráchellel (lásd ott), őrzi Lábán juhait (Ribera), megkéri Ráchel kezét, s utóbb megbékél apósával (lásd Lábán), átveszi fiaitól József véres köntösét (Ricci, Velázquez, Rembrandt), József bemutatja őt a Fáraónak (Pontormo, Boucher), megáldja József fiait (Strozzi, Guercino, Rembrandt). 
[II. B2]
)
[II. B2]
