nimfák
nimfák – pontos görög alakban nümphák, a természet különféle helyszíneit megszemélyesítő ill. azokban lakozó szép ifjú nőalakok. Alfajaik a vizekben lakozó najádok (naiaszok, naó a.m. 'folyik'), a fákban rejtező driádok és hamadriádok (drüaszok, hamadrüaszok, drüsz a.m. 'fa') és a hegyek nimfái, az oreádok (oreiaszok, orosz a. m. 'hegy'); tágabb értelmezésben közéjük tartoznak a Néréiszek is. Néhányuknak ismerjük nevét, sőt származását (pl. Kalüpszó, Daphné, Oinóné1), de számuk valójában roppant nagy, hisz minden víznek, hegynek, sőt minden fának is külön nimfája lehetett. A ~ nem feltétlenül halhatatlanok, de gyakran kísérnek istennőket, Artemisz pl. mindig nimfáktól kísérve vadászott. Az emberekkel általában jóindulatúak. Némelyek közülük szűzies természetűek (ezt Artemisz meg is követelte kísérőitől), gyakran menekülnek a dévaj szatüroszok elől; legtöbben azonban a férfiakkal szívesen szerelmeskednek (bár érdeklődésük nem mindig hoz szerencsét a kitüntetettnek, mint Hülasz vagy Hermaphroditosz példája mutatja), és sok neves család genealógiájában foglal el előkelő helyet egy-egy folyónimfa. – Mind az ókorban (vázaképeken), mind újkori festményeken gyakran ábrázolják őket istennők kísérőiként, ingerlő bájú vagy komoly, szép lányokként, hajadonfőtt és lenge köntösben, többnyire tánc közben vagy fürdőzés alkalmával ruhátlanul, máskor meg szatírok elől menekülve. 
III D2
)
III D2
