Sziszüphosz
Sziszüphosz – thesszáliai király, Aiolosz1 fia. Mivel öccse, Szalmoneusz elbitorolta előle a trónt, megalapította Korinthosz városát. Agyafúrt és gátlástalan volt, túljárt emberek és istenek eszén. Mivel kifecsegte Zeusznak egy kényes titkát (elárulta Aszóposznak, hogy leányát, Aiginát elrabolta), az istenek ura utasította Thanatoszt, hogy vigye a vétkest a holtak birodalmába. A ravasz ~ azonban csellel megbilincselte és egy hordóba zárta az alvilág urát. Senki sem halhatott meg többé, az emberek nem áldoztak az isteneknek, hisz halhatatlanoknak hitték magukat. Zeusz parancsára ekkor Arész kiszabadította Thanatoszt, és ~ is levitte az alvilágba. ~ azonban meghagyta felségének, Meropé1nak, hogy ne temesse el, így azzal az ürüggyel, hogy temetéséről intézkednie kell, három napra engedélyt kapott, hogy a földre feljöjjön. Persze esze ágában sem volt az ígért időre visszatérni, végül Hermész hurcolta végleges lakhelyére. Itt megkapta büntetését: hatalmas követ kell egy hegy tetejére felgörgetnie, de amint célhoz érne, a kő mindig visszazuhan. Ezért nevezik ma is a kilátástalan fáradozást a név latinos alakja nyomán sziszifuszi munkának. – Az ókorban Homérosz, Szophoklész, Ovidius és mások írtak róla; Hyginus szerző szerint ~ egyszer, Autolükoszszal támadt viszálya során, bosszúból erőszakot tett ennek lányán, Antikleián, aki akkor már Laertész menyasszonya volt, így Odüsszeusz az ő fia, tőle (is) örökölte agyafúrtságát. Korunkban Camus használta fel a nevéhez kapcsolódó mondát Sziszüphosz mítosza c. filozófiai művében, és az élet abszurditását, a halál árnyékában élő ember végső soron kilátástalan létküzdelmét példázza vele. 
XV D2
)
XV D2
