Admétosz
Admétosz – pherai király, Pherész1 és Periklümené fia. Hős és derék uralkodó volt, Zeusz az ő szolgálatába rendelte Apollónt, amikor a küklópszok megöléséért vezekelnie kellett. Apollón meg volt elégedve munkaadójával (Kallimakhosz egy himnusza szerint szerelmes is lett belé), s hálából megsegítette ~t, amikor a szép Alkésztisz kezéért vetélkedett. A lány apja, Peliasz ugyanis csak olyannak adta lányát, aki egy medvét és egy oroszlánt együtt fog be egy kocsiba. Az isten segítségével ~ megállta a próbát, s elnyerte Alkésztiszt, de a nász előtt elmulasztotta az Artemisznek járó áldozatot, ezért az istennő kígyókat küldött a nászszobába. Mivel félő volt, hogy Artemisz haragja további bajokat okozhat, Apollón még azt is kieszközölte ~ számára a Moiráktól, hogy nem kell meghalnia, ha valaki hajlandó helyette az alvilágba menni. Mikor eljött ennek az ideje, sem barátai, sem öreg szülei nem vállalták az áldozatot, csak felesége volt kész meghalni ~ helyett. Alig hunyta le szemét a hű hitves, Héraklész érkezett látogatóba. ~ gyászát is titkolva, illendően megvendégelte a hőst. Amikor a lakomázó Héraklész megtudta a valót, megküzdött a halottért érkező Thanatosszal, a halál istenével, és visszaadta az önfeláldozó asszonyt vendéglátójának. – Euripidész korai drámája, az Alkésztisz férj és feleség megható búcsújával indul, és Héraklész mulatozásának komikus jelenetén át jut el a boldogító befejezésig. Az újkorban, tragikus és burleszk elemek vegyítésével, Hans Sachs, Wieland, Herder, Hofmannsthal, Wilder és, áttételes módon, T. S. Eliot állította színre a történetet. – ~ és feleségét ókori vázaképek, falfestmények és sírdomborművek, az újkorban Domenichino, Claude Lorrain és mások festményei örökítették meg. A hős zenei portréja Lully és utóbb Gluck Alkésztisz c. operáiból és Händel egy operájából bontakozik ki.
