Vahot
Vahot Imre, iró, Vachott Sándor (l. o.) költőnek testvéröcscse, szül. Gyöngyösön 1820., megh. Buda-Újlakon (Budapest) 1879 febr. 11. Részint otthon, részint Eperjesen tanult bátyjával együtt. Már 1837. jelentek meg szépirodalmi dolgozatai az akkori Rajzolatokban; 1838. Pestre jött joggyakorlatra, de a helyett irodalommal foglalkozott. Ekkor irta Zách nemzetség c. történeti, elég dagályos, de reményt keltő tragédiáját is, mely a cenzura miatt azonban csak később került szinre s Nagy Ignác Szinműtárában jelent meg. 1839. egészsége helyreállítása végett Graefenbergben időzvén, egész könyvet irt Priesnitzről s a graefenbergi gyógymódról, melyből egyes töredékek meg is jelentek. 1840. hazatérvén, Pesten telepedett meg és egészen az irodalomnak élt. Legtöbbet dolgozott az Athenaeumba s a Figyelmezőbe, később Garay Regélőjébe; 1842-43. pedig rokona, Kossuth Pesti Hirlapjában az újdonsági és művészeti rovatot vezette. Ugyanekkor adta ki szintén a radikális párt szolgálatában az Országgyülési Almanachot (Pozsony 1843), és Országgyülési szállás c. vígjátéka is ekkor került szinre Pozsonyban. Ezt 1844. és később Még egy tisztújítás, Farsangi iskola, Költő és király, Vén csapodár, Éljen a hon! Kézműves, részben hatásos iránydarabok, a forradalom után pedig Bányarém és Huszárcsiny, Budavár ostroma 1849. c. szinművei követték. Az 1844. év második felében a Pesti Divatlap szerkesztését kezdette meg, melyet 1848-ig folytatott nemzeties, de a magyarságot gyakran túlzó irányban. Rendszeres harcot folytatott Horváth Lázárnak finnyás és nemzetietlen Honderüje ellen. Lapja körül tudta gyüjteni a fiatalabb irókat s Petőfinek is rendes alkalmazást először ő adott. E mellett Magyar föld és népei c. folyóiratot adott ki (Pest 1846, 6 füzet); 1848. pedig Országgyülési Emlék címü zsebkönyvet szerkesztett. Tevékenységének súlypontja általában az 1848 előtti évekre esik; az ifju nemzedék egyik buzgó tagja volt legfőbb érdeme, egyébként mozgékonysága sok fölületességgel jár. A szabadságharc után egy ideig még lankadatlanul munkálkodott; kiadta a Reményt, majd az oroszok által felperzselt Losonc javára a Losonci Phönixet, mely nagy sikert aratott. Később Magyar Thália c. zsebkönyvet adott ki, majd Magyar- és Erdélyország képekben, később A nagyvilág képekben c. vállaltokat indított meg, melyek azonban rövid életüek voltak. Utolsó nagyobb vállalata Napkelet c. hetilap volt, mely jó ideig fennállt, de a Pesti Divatlap szinvonalára már nem emelkedett. Az utóbbi két évtized alatt működése egyre hanyatlott és neve majdnem feledésbe ment. V. ö. Szász Károly (Vasárnapi Újság 1879).
