Regálé
Regálé (lat-. jura regalia) a. m. királyi haszonvételek; a magyar jogban kétfélék, u. m. nagyobb és kisebb R.-k. A nagyobb R.-k (tulajdonképeni jura regalia) a korona jövedelmeihez tartoznak s közszükségletek fedezésére szolgálnak. Elidegenítésüket vagy elzálogosításukat több országos törvény tiltja. Ilyenek jelesül: a harmincad (trigesimae) nevezete alatt ismeretes be- és kiviteli vám; a só. A kisebb R.-ek (regalia minora) ellenben a nemesi jószágok tulajdonával összekötött haszonvételek, amelyek közt az u. n. földesúri haszonvételek (benificia dominalia) a nemesi jószág tulajdonosát mint rendes jövedelmi forrás illetik, mig az u. n. kiváltságos haszonvételek (beneficia privilegiale) megszervezéséhez és gyakorlásához különös királyi privilegium volt szükséges. A nemesi udvartelkekkel (kuriákkal) a R.-k nem jártak, azoknak néhányát azonban az udvartelkesek (kurialisták, vagyis azok, kiknek egy nemesi kurián kivül nincs birtokuk) királyi privilegium által szerezhették, épp ugy mint a szab. kir. városok, szabad kerületek, Erdélyben a szász nemzet s néhány kiváltságos hely. A kisebb R.-k a következők: a) az italmérési és korcsmáltatási jog (l. o.), melyet az 1888. XXXV. t.-c. állami egyedárusággá tett; b) a húsmérési jog (l. o.), mely mészárszék tartásában s a szokott húsnak kisebb és törvények mérték szerint szabott áron árusításában állott; c) a malomtartási jog l. Malomjog); d) a vám- és révjog (jus telonii et nauli); e) a vásárjog (jus nundinarum); f) az egyházi tized haszonbérlési joga. Némelyek a volt földesurak több más jövedelmeit is a kisebb R.-k közé számították, p. a boltnyitást, a vadászatot, madarászatot és halászatot, mig mások ezeket a nemesi jószág egyszerű tartozékának tekintik.
Pénzverési R. Fontos közgazdasági érdek, hogy a forgalomra nézve oly nagy jelentőségű pénz hamisítatlan alakban veressék, indokolt tehát, hogyha e veretést az állam regálévá teszi. Igaz ugyan, hogy az állam abból jövedelemre is tehet szert, de e jövedelemszerzés jogosultságát elismerni nem lehet és sokkal helyesebb nagyon csekélyre szabni a kiveretés díját, sőt célszerü lehet az angol eljárás is, hol e címen semmit sem kiván az állam, azon felfogásból indulva ki, mikép a pénz oly jótétemény az egész társadalomra nézve, hogy annak költségeivel nem igazságtalan az összes adózókat terhelni. A pénzverési R.-t nálunk régen a felség gyakorolta, az országgyüléssel egyetértőleg, bár gyakran megtörtént, hogy az uralkodó a nemzetnek a törvényekben is kifejezésre jutott akaratától eltérőleg járt el. A pénzlábat, mely ma is érvényes, az 1857-iki bécsi pénzszerződés állapítja meg. Ausztria ugyanis ez időben a mérték- s pénzrendszer egyenlősítése által is iparkodott közelebb jutni a német vámszövetséghez, s igy tették a régi 20 forintos pénzláb, a kölni márka helyébe 1857. a vámfontot, mely az előreláthatólag behozandó kilórendszerhez is közelebb állott s melyből nálunk 45 darab egyforintost, az északnémet államokban 30 tallért, a déliekben pedig 52 frtot verettek. E szerződés 1858. emeltetett érvényre s ugyanekkor a tizedesrendszer kedvéért behozták, hogy a forint nem 60 (innen ered a hatos kifejezés), de 100 krajcárra osztassék. E szerint ma a súlyegység egy vámfont ezüst, melyből 45 darab ezüstforintot vernek. Az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés 1867. XVI: t.-c. 12. pontja elismeri az osztrák értéket s utasítja a két állam kormányait az aranyvaluta elkészítésére. Az 1868. VIII. t.-c. megállapítja a pénzverés elveit, a finomsági tartalmat stb., az 1869. XII. t.-c. behozza a 10 és 20 frankos aranyakat, bár nem teszi azokat törvényes fizetési eszközzé, hanem szabad egyezkedés tárgyát képező kereskedelmi áruknak tekinti. Az aranyvaluta behozatalával tett újabb intézkedéseket l. Érmeügy. A pénzeket régente két helyütt verték nálunk, t. i. Körmöcbányán és Gyulafehérvárott, ma azonban már csak az előbbi helyen verik. Az arany-, és ezüstércekre az államnak előbb elővásárlási joga volt s azokat meghatározott taksa szerint váltotta be, de 1857 óta a négy beváltó hivatalban: Budapesten, Nagybányán, Abrudbányán s Zalatnán szabad egyezkedés alapján veszik. További közgazdasági regáló még a posta és távirda.
