Leánynegyed
Leánynegyed (quartalitium), adomány is csupán a fiágbeli utódoknak szóló nemesi javakból a leányágnak járó rész. Verbőczy HK. (I. R. 88. C.) fogalommeghatározása szerint az atyai örökös jogokból és jószágokból szülei nemzés jeléül (in signum parentelae propagationis) a leányokat s asszonyokat illető birtokjog. A L. a jószágon fekvő teher volt s azért csak egyszer adatott ki; illette a leányágat általában, s a leányok azt abban a sorban követelhették, amint az első szerzőhöz ág és íz szerint közelebb állottak. Ha több leány volt a jogosult, mindenik a maga illetőségét külön is követelhette. De a szerzetbe lépett leányt a L. nem illette. A L.-et vagy természetben, vagy pénzben lehetett kiadni. Természetben az azzal terhelt jószág negyedrészének kihasítása által. A XIV-ik század óta azonban ez csak kivételkép történt. Verbőczy előtti időben a L. természetben kiadása a leány férjére nézve a testvérré fogadásnak egy neme volt, s az ily házasságból származott gyermekek nemesek voltak, habár apjuk nem is volt az. Ez a szokás későbben megszünt, feledésbe ment. A L.-nek pénzzel való kifizetése esetében a leányoknak a jószág közbecsüjének 1/4-e járt. Készpénz helyett a leányok ménesi lovakat igen (Verb. HK. I. R. 101. C.), de más dolgokat elfogadni nem tartoztak. Az 1861. tartott Orgb. Ért. kimondotta, hogy a L. mint a fiágiság kifolyása az ősiség eltörtléséről szóló 1848. XV. t.-c. szellemében megszüntnek tekintendő. Az 1852. ősiségi nyiltparancs és az osztr. polg. tkv hatályba lépte napjától kezdve az L.-et kereső pert (ad excissionem quartilitii) többé meg nem indíthatónak jelentette ki.
