táncalkalmak

Teljes szövegű keresés

táncalkalmak: biztosítják a táncnak, az egyik legfontosabb közösségi szórakozásnak a szokáskeretét, lebonyolítását. Kialakulásuk körülményei és szervezettségük intenzitása alapján különböztetjük meg típusait. A hagyományos keretek között spontán létrejövő táncalkalmaknak az alkalmi összeállástól a szervezettebb formákig számos változata lehetséges ( citerabál, csutri, dudabál, gyermekbál, játszó, padkaporos bál, pendzsom, szabad bál, vasárnapi tánc). Rendszerint vasárnap délután kezdik és este fejezik be. Az ún. bál mindig szervezett és ez formaságaiban is megmutatkozik ( aratóbál, batyusbál, bilétes bál, húsvéti bál, nősbál, párosbál, regrutabál). A bálok este, néha délután kezdődnek és reggelig tartanak. A magyar népterületen az ünnepélyes, szervezett táncalkalmak, bálok újabb keletűek, a múlt század második felétől, főleg a századforduló táján kezdtek elterjedni. A táncalkalmak e típusa a 17–18. sz.-i francia (XVI. Lajos) és Ny-európai udvari, arisztokrata bálokon alakult ki, amelynek ceremóniás feszességét a polgárság is átvette, majd közvetítette a parasztság felé. Részben a spontán, de a szervezetten megrendezett táncalkalmak nagy részét is a gazdasági, családi élet és a naptári év szokásai alapján csoportosíthatjuk. Munkához fűzódő táncalkalmak: aratóbál, fonó, kalákatánc, kenderdörzsölő, szüreti tánc, taposóbál stb. Családi élet szokásaihoz fűződő táncalkalmak: halotti tor, halott lakodalma, keresztelő, kézfogó, lakodalmi táncok stb. Naptári év különböző napjaihoz fűződő táncalkalmak: búcsú, farsangi bál, húsvéti bál, karácsonyi tánc stb. A társadalmi rétegenként rendezett zárt körű táncalkalmak nagy száma főleg a nyugati táncdialektus táncéletére volt jellemző. Az erős polgári hatást tükröző táncélet azonban itt megőrzött számos archaikus vonást, mint pl. a vasárnapi játszót, a táncmulatság nélküli ünnepnapok énekes táncos szórakozási lehetőségeit, amelyek még a két világháború között, de még az utóbbi évtizedekben is divatban voltak (Sárköz, Duna mente, Galga vidéke). A tiszai táncdialektus területén a tanyavilágban és az Alföld peremén levő kis falvakban a polgári jellegű nagy táncalkalmak mellett élénk maradt a kötetlen táncmulatságok kerete. Erdélyre jellemző a táncalkalmak sokfélesége. A szervezett bálok mellett még nagy szerepe van ma is az alkalmi mulatságoknak. Jelentősek a munkaalkalmakhoz fűződő táncalkalmak. A táncalkalmak bősége tekintetében kiemelkednek a gyimesi csángók, ahol mintegy 36 táncos alkalmat tartunk számon. ( még: tánchely, táncrendezés) – Irod. Faragó József: Tánc a mezőségi Pusztakamaráson (Erdélyi Múz., Kolozsvár, 1946); Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 1969–70., Bp., 1970); Martin György: A magyar nép táncai (Bp., 19742).
Pesovár Ferenc

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages