névmagyarázó monda
névmagyarázó monda: helynevek, személynevek nevéből kikövetkeztetett vagy ahhoz kapcsolt mondai jellegű vagy anekdotikus elbeszélés. Kialakulásában jelentős szerepet játszik népünk szófejtő, szóértelmező leleménye, a népetimológia. Névmagyarázó monda a szóban forgó nevek keletkezését egyúttal a megfelelő földrajzi vagy természeti tárgyak, geológiai képződmények (falvak, sziklák, dombok, határrészek, források, tavak, patakok stb.) keletkezésének történetével is kapcsolatba hozza, így az → eredetmagyarázó aitiologikus mondákkal érintkezik. Falvak, városok, határrészek nevét számos esetben egykori tulajdonosának vagy a vidéken tevékenykedő nevezetes vagy jellegzetes történelmi vagy népi személyek neveként értelmezi. Ilyenek tetteivel vagy a tájon lezajlott eseményekkel (vagy hasonlók fikcióival) magyarázza; ilyenkor a névmagyarázó monda a → történeti monda fogalmát fedi. Olykor a név mitikus vagy meseszerű elképzeléseket tükröz, ilyenekről szóló elbeszéléseket inspirál, a tájhoz fűződő eseményekben természetfölötti hatalmak köreműködését sejteti, s a → hiedelemmondák válfajaként jelentkezik. – Személyneveinkkel kapcsolatos névmagyarázó monda történeti személyekre, népi hősökre vagy típusokra vonatkozóan ritkán adódik; nagy bőséggel burjánzik azonban a falvaink gyakorlatában sűrűn használt ragadványnevek körül, amelyek személyek, majd családok, sőt egész nemzetségek megkülönböztetőivé fejlődnek; vagy gúnyos, csipkelődő hangulattal emlékeztetnek az első hasonlóan nevezett személy valamely feltűnő tulajdonságára, vagy valamely vele esett anekdotikus eset emlékét őrzik (→ még: névadás). – Irod. Réső Ensel Sándor: A helynevek magyarázója (Pest, 1861–62, 1–2. füz.); Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben (Bp., 1888); Mikesy Sándor–Pais Dezső: Névtudományi vizsgálatok (Bp., 1960).
Sándor István
