lepedő
lepedő: 1. az ágynemű része, a fekvő alatt levő 2–2 és fél szeles, vászonból varrt lepel. Általában díszítetlen, de a palócoknál, ahol az → ágyszékről lecsüngve, végei jól láthatók voltak, a két véget szálszorítás és dús rojt díszítette. Itt, mivel a gyakori mosás árt a rojtnak, a lepedővel azonos szélességű, de rövidebb és durvább anyagú felsőlepedőt fektetnek rá. Számos fajtája és elnevezése ismeretes: alsó-, alábbvaló, fedező-, háló-, viselőlepedő; Székelyföldön: négyes (= négynyüstös) lepedő vagy négyes; Szerémségben: alsó vagy fekvő ponyva. – A lepedő használata az európai parasztságnál viszonylag kései. A „Meier Helmbrecht”-ben (13. sz. közepe) szereplő módos felső-ausztriai parasztházban még nincs lepedő, helyette egy inget terítenek a vendég ágyára. A magyar jobbágyoknál a 14. sz. második felében többször említett lepedők valószínűleg ünnepi szerepű → díszlepedőre vonatkoznak (→ vetett ágy), de a 15–16. sz.-i kárfelvételekben egyszerűnek jelzett és olcsóbb lepedő is van, amely már használati lepedőnek vehető. – 2. Takaróul alkalmazott lepel (lazsnak). Többnyire közönséges lepedő, de Moldvában növényi festékkel sötétre festve (tréfásan: békaványolta → cserge). Székelyföldön a gyapjú takaró neve is gyapjúlepedő, festékes lepedő. – 3. Tágabb értelemben lepedő névvel illet a népnyelv, ill. a szakirodalom egyéb ágyi lepleket is, mint a díszlepedőt, → széllepedőt, → ágyfűtől valót, → ágyfüggönyt, ágyterítőt, gyermekágyas lepedőt, → halottas lepedőt, továbbá a → rúdravaló kendőt. – 4. Némely palóc községben lepedő néven tartják számon a → mezei bölcső állványára napsütés és rovarok ellen ráterített 2 és fél–3 szeles vászonlepelt. – 5. Gyermeklepedő vagy pókalepedő: Székelyföldön az utcára vitt karon ülő gyermek betakarására szolgáló hímzett vagy szőttes lepel, a díszesebbjét, így a keresztelőlepedőt később rúdravalóként alkalmazták. – Irod. Heyne, M.: Das deutsche Wohnungswesen (Leipzig, 1899); Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe (Bp., 1963); Rumpf, Karl: Das Bett im hessischen Bauernhaus. Zugleich ein Beitrag zur Geschichte des Bettes (Zeitschrift des Vereins für hessische Geschichte und Landeskunde, 1963); T. Knotik Márta: Dél-alföldi ágyruhák (A Móra Ferenc Múz. Évkve, 1969).
K. Csilléry Klára
