halottkultusz
halottkultusz: az elhunyt hozzátartozók, rokonok, ismerősök, barátok emlékének rendszeres ápolása, a róluk való megemlékezés szokása. A halálra, temetésre és a halotti emlékszokásokra vonatkozó magyar történeti anyagban nem jelentkezik → kultuszként, bár egyes vonásai arra mutatnak, hogy annak maradványait is őrzi (pl. → halott etetése, → halotti tor, → mindenszentek). Szertartásai egyházi és nem egyházi (pogány) elemekből ötvöződnek. Az utóbbiak őrződtek meg a → halotti melléklet adásának szokásában és több olyan szokásban, amelyben a hazajáró halottól való félelem tükröződik (→ halál). Hiedelemtörténetekben is felismerjük a halottkultusz töredékeit (→ visszajáró halott). A halottkultusz nálunk nem öltött és nem hordoz kultikus módokat: a hagyomány megőrzésének köznapi megoldása, de egyházi és világi szervezetek egyaránt intézményesíthetik. (→ még: halotti szokások) – Irod. K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944).
Németh Imre
