gyermekszék
gyermekszék: ülőhelyül szolgáló → gyermekbútor. 1. Általában a felnőttnek való → gyalogszék, → karosszék, → szék kicsinyített mása; a karosszéken elöl gyakran rögzítő léc van. A gyermekszék a székhasználat állandóaulását követően alakult ki, legkorábbról ismert ábrázolása 14. sz.-i, eredeti példánya 15. sz.-i. Az európai parasztságnál általános, s nagyrészt kiszorította a régies → ülcsiket is. – Mo.-on minden változata ismert (kisszék, kiskarszék). – 2. Miután szokásba jött a gyermekek asztalnál való étkeztetése, a 16. sz.-ban előkelő otthonokban megjelent a magasított lábú gyermekszék, mely azután a parasztságnál is elterjedt. Sajátos formája Hollandiában a 17. sz.-ban megjelenő, részben a német parasztságnál is elterjedő, zárt alsórészű, ún. ülőszekrény. Mo.-on „kisgyermeknek való magas szék” kastélybeli használatára 1792-ből ismert az első adat. Ez csupán a Dunántúl DK-i részén, ill. Bács megyében népiesedett el (magasszék). – Irod. Ploss, Heinrich: Das kleine Kind (Berlin, 1881); Gönczi Ferenc: A somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); Blomkviszt, Jevgenyija: Vosztocsnoszlavjanszkij etnograficseszkij szbornyik (Moszkva, 1956); Mándoki László: Baranyai székek (A Janus Pannonius Múz. Évkve, 1962).
K. Csilléry Klára
