fejalj
fejalj: 1. fa fejtámasz, az alvóhely kiegészítője. Egyéb elnevezései: fűajj, fűajjdeszka, fejfa, fejvánkus. Tekintélyes múltú tárgy, használata már az i. e. 3. évezredből, az egyiptomi óbirodalom idejéből kimutatható. Európában, Afrikában, K-Ázsiában, ill. számos óceániai szigeten ismert; elterjedésében jóval megelőzi az ágyat. A fejalj elemi formája a megmunkálatlan tuskó. Faragott, ill. részekből szerkesztett, esetleg egyéb anyagból előállított változatai területenként eltérőek, Európára az ék alakú fejalj jellemző. Itt, az ágyhasználathoz igazodva, részben már korán a puha párna alátámasztója volt; ilyen fejalj a római korból is fennmaradt bronzból. Népi alkalmazásban fejaljul használt tuskót a 16. sz.-i Angliából említenek. Az Alpok vidékén az ék alakú fejalj a közelmúltig meg volt a kályha melletti pótágyon, s használatban maradt a finneknél, oroszoknál is. – A magyaroknál a fejalj valószínűleg finnugor eredetű. A 18. sz.-ban debreceni iparoscsaládnál még található „fa párnatartó vagy támasz”. A 19–20. sz.-ban Szabolcsban párnatartó fejalj egészen szegényeknél fordult már csak elő, egyébként országosan tartozék-településekre, pásztorok, favágók szállására szorult vissza. A alkalmazás továbbéléséhez hozzájárult az, hogy az ébresztőórák terjedése előtt kemény fejtámasszal kellett biztosítani az éberebb alvást, ehhez a felaljon kívül használták a nyerget vagy pl. → gyalogszéket, → lókoponya ülőkét is. – 2. Általános értelemben fejaljnak számít minden, alváskor a fej alá tett magasító, így a → párna is. A palócoknál a fejel a régebbi, keskeny formátumú, csíkos szőttes párna megkülönböztető neve. – 3. fejaljnak szokás nevezni a fa fejalj analógiájára egyes formájukban vagy elhelyezésükben hasonló tárgyakat, így pl. a tűzgyújtásnál alulra tett fadarabot vagy vas tüzikutyát, az Alföldön a gabonakereszt legalsó kévéjét stb. – Irod. Beke Ödön: Fejalj (Magyar Nyelvőr, 1912); Bátky Zsigmond: Feljel (cervical) (Népr. Ért., 1931); Fernald, Helen E.: Chinese Mortuary Pillows in the Royal-Ontario Museum (Toronto, 1952); K. Csilléry Klára: Egy régies népi bútordarab: a fából készült fejalj (A Néprajzi Múzeum Adattárának Ért.-je, 1956); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963).
Fejalj
Felaljuk használt kisszék (Dunapataj, Pest m.)
K. Csilléry Klára
