favágó banda
favágó banda: a → banda egyik típusa, a fa kitermelésére, szállítására és felhasználására szegődött bérmunkások együttműködő csoportja. (Kevésbé ismert neve: fűrész, karám s újabban motor.) E különféle famunkákat hagyományos keretek között is lehetőleg munkapárok vagy kisebb csoportok végezték, a vállalkozói rendszer elterjedésével vált általánosabbá a favű banda, sőt a zárt üzemi keretek között (fa- és fűrésztelep) dolgozó → erdőmunkások, famunkások egy része is csoportban dolgozott. A → vállalkozók → alvállalkozókat fogadtak havi fizetés és bizonyos jutalékok fejében. Ezek vagy a → karámgazdák toborozták a munkásokat. A favágó badák sejtje a munkapár: többnyire egykorú és egyenlő erejű pajtások, akik éveken át együtt dolgoztak. Minden más munkafajtánál következetesebben érvényesült itt a páros munka, az erdőben dolgozó favágó bandák leggyakoribb létszáma 6–8–10–12–14–16–18, a fűrésztelepieké is 6–8 fő. A párban dolgozó favágók rendszerint szemben állnak, mozdulataik és munkájuk a másikénak tükörképe, és egyforma ütemben haladnak (fűrészelés, fadöntés stb.). Adott helyzetekben a munkát megosztják: pl. a fa kidöntése után egyikük gallyaz, a másik a gallyfát megtisztítja. 3 fő együttműködését is másfél párnak tekinthetjük, mert nem fő- és mellékmunkát végeznek, hanem párhuzamos tevékenységet folytatnak (döntés után két fűrészes a törzset feldarabolja, a harmadik legallyaz vagy két munkás új fát dönt, a harmadik az előzőt osztályozza, rakja rendbe stb.). Könnyebb mellékmunkákra magukkal vitték fiúgyermeküket → fécikésnek. A favágók → kunyhótársaságban laktak, egyénileg vagy párban főztek. Egyik héten előleget kaptak, a másikon volt a faátvétel, az ún. tiszta fizetés. favágó bandanként adták át a kitermelt fát, és mindenki egyformán is keresett. Ha azonban a párok közül csak az egyik vitt fűrészt, annak a kopásáért bizonyos összeget vagy fatöbbletet kapott társától. (→ még: rakodómunkás) – Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).
Katona Imre
