epikus ráolvasás
epikus ráolvasás: a → ráolvasásnak az a fajtája, amely (általában gyógyításról, ill. gyógyulásról szóló) történetet tartalmaz, többnyire hasonlatba ágyazva (úgy gyógyuljon meg az epikus ráolvasással gyógyított beteg is, ahogy a történetben szereplő személy), általában dramatizált formában. A magyar ráolvasás-anyagban több típus képviseli, amelyek általában a gyógyító specialisták gyakran titokban tartott, családban örökített szövegkincséhez tartoznak. Sokszor tartalmaznak hosszú időn át és nagy területeken viszonylag állandó szövegelemeket. Eredetük gyakran bizonytalan, tekintve, hogy gyógyulás-történet elmondásával gyógyítani a mágia általánosan elterjedt, alapvető eszközkészletébe tartozik; könnyen jöhettek létre különböző időkben és helyeken hasonló epikus ráolvasások. Az elterjedtebb magyar szövegtípusok a következők: A nemzetközi szakirodalomban → második merseburgi ráolvasás néven számon tartott, általában ficamot, lábtörést gyógyító, főleg D-Mo.-on és Erdélyben ismert típus. – Jó ember – gonosz asszony („gyékényágy – kőpárna”): D-Mo.-on, Erdélyben, Moldvában és szórványosan É-on ismert típus; 18. sz.-i → boszorkányperekben is szerepel: A jó gazda szállást ad a (gyakran Szent Péterrel együtt) vándorló Krisztusnak, de a szívtelen gazdasszony gyékényágyra-kőpárnára fekteti, esetleg sótalan kásával, „sütelen” pogácsával eteti – az asszony beteg lesz, majd Jézus meggyógyítja. A típus D-európai párhuzamokon keresztül esetleg óegyiptomi szövegekig vezethető vissza. – A gyógyító és a betegség találkozásának szüzséjét több, feltehetően genetikusan is rokon típus képviseli, amelyek a jelenlegi európai ráolvasásanyaggal különböző irányú, korú és intenzitású kapcsolatokat mutatnak. Ezek a típusok: Találkozás az igézettel: A gyógyító (Krisztus, Mária stb.) találkozik a valakit megbetegíteni induló betegséggel (amely nálunk, éppúgy, mint DK-Európában és az egész Mediterráneumban többnyire igézet, ritkábban más betegség vagy rossz idő), és ember nem lakta helyre küldi. Országszerte elterjedt; szép számú 17–18. sz.-i szövegünk is van, Bornemisza is több változatban közli. A régi, valamint a nyelvterület K-i részéről származó szövegek gyakran szólnak hét vagy hetvenhét(féle) betegséggel való találkozásról. A három fehér asszony szövegtípus a nyelvterület K-i részén ismert (románoknál közkeletű). Valószínűleg e körbe vonható a Három zsidó lány: Az általában Mária karján vitt Jézust három nő dicsérettel, ill. → szemveréssel megigézi, majd a beteg gyermeket Mária vagy egy szent meggyógyítja, többnyire a szemverés e századi magyar parasztság kezén is élő gyógymódjainak valamelyikével (pl. vízvetés). – Az e körbe vonható (a nálunk ismerteknél Európa-szerte jóval nagyobb számban elterjedt) szövegtípusokat egyes kutatók az ókori keleti magaskultúrákig vezetik vissza. Mindenesetre egyes motívumok vonatkozásában igen régi írásos emlékek maradtak fenn. Több típust is eredeztetnek a szemita keletről, antik szövegeken át, különböző utakon; adatokkal igazolva a szövegek kora középkori elkeresztényiesedését, egyúttal figyelembe véve hasonló tartalmú bibliai, ill. apokrif legendák és egyházi benedikciók profanizálódását, epikus ráolvasássá válását, ill. a többféle eredetű szöveganyag kontaminációját (pl. ismeretes három féreggel való találkozást említő babiloni szöveg; a valakire fejfájást vivő Antaurával való találkozásról szóló 3. sz.-i görög szöveg; 13. sz.-i bizánci szöveg a fejfájással találkozó Jézusról; bizánci szövegek Lilith, ill. Gello démonnal való találkozásról stb.). A magyar szövegek inkább a régi bizánci szövegekhez közelebb álló DK-európaias típusok körébe tartoznak, de számos szállal kötődnek a közép-európai, ill. a kora középkori egyházi eredetű szöveganyaghoz is. – Egyéb, a magyar nyelvterületen kevesebb adattal képviselt epikus ráolvasás-típusok: Szűz Mária szembetegséget gyógyít: Jézus vagy más beteg szemét ág sebzi meg; Mária meggyógyítja. Közép- és Ny-Európában elterjedt, a középkortól ismert. Három gyógyító asszony: Nálunk és egész Európában több – köztük több igen régi – szövegtípus képviseli. Közös bennük valamilyen betegség három asszony (lány) általi gyógyulásának elbeszélése, többnyire rövid, nem dramatizált formában. Bornemisza is több formában közli. Három gyógyító virág: Valószínűleg az előbbivel rokon, a középkor óta Ny- és Közép-Európában ismert: Mária vagy Jézus három virággal gyógyít (nálunk többnyire szembetegséget). Beteg találkozása a gyógyítóval: Magyar változataiban általában Jézus gyógyítja a vele találkozó, neki panaszkodó Máriát. Bornemisza által is közölt, a nyelvterület több pontján (Nyitra, Erdély, Moldva stb.) különböző változatokban ismert szövegtípus. Hasonló szüzséket (pl. a fogfájós Szent Péter panaszkodik Jézusnak) egyes kutatók egyiptomi-görög szövegekig vezetnek vissza; mindenesetre Európa több pontjáról ismertek 9–10. sz.-i – feltehetően rokon – latin nyelvű szövegek. – Irod. Ohrt, Friedrich: Über Alter und Ursprung der Begegnungssegen (Hässische Blätter für Volkskunde, 1936); Szendrey Zsigmond: A varázslatok eszközei (Ethn., 1937); Hampp, Irmgard: Beschwörung, Segen, Gebet (Stuttgart, 1961); Dömötör Tekla: A népszokások költészete (Bp., 1974).
Pócs Éva
