csillagmonda
csillagmonda: a csillagokhoz fűződő epikus népköltészet. Szinte kizárólag valamennyi → eredetmagyarázó monda. A csillagok keletkezését vagy elnevezését magyarázzák, ill. elrendeződésüknek értelmet adnak: → Fiastyúk → Göncölszekér, → Kaszáscsillag, → Tejút. Ismeretes néhány csillagmonda, amely kevésbé ismert csillagképre vonatkozik, vagy a mondában a népi nevén szereplő csillagot nem tudjuk azonosítani. Ezek Szeged környékéről, Kálmány Lajos századfordulón lejegyzett gyűjteményéből származnak. „Két árva csillag”: két testvér elmaradt az apjától meg az anyjától, bolyongtak. Isten magához szólította őket, csillagok lettek. „Krisztus Urunk asztala”: az utolsó vacsora emlékére van, 12 csillag körben a tanítványok, a tizenharmadik Jézus. „Császár asztala”: egy császár a réten ebédelt. Farkas támadt rá, szétszaggatta, csak a csizmája és az asztal maradt meg. Az látszik az égen, az a legfényesebb csillag. A „Koszorú csillag” hét csillagból áll, Szűz Máriát koszorúzták meg vele, amikor József eljegyezte. A magyar csillagmondák tehát nem korlátozódnak a közismert csillagokra, csupán a gyűjtések ki nem elégítő volta miatt ismerjük rosszul ezt a témát. – Irod. Kálmány Lajos: A csillagok nyelvhagyományainkban (Szeged, 1893).
Nagy Ilona
