beugrató mese
beugrató mese: a hallgatók felbosszantására, nevetségessé tételére szolgáló → csalimese egyik válfaja. A magyarban számos fajtája van: a) Az egyik mesealak neve, „Hadd-el” vagy hasonló. A mesemondónak hamarjában nem jut eszébe a név: „Hogy is hívták a harmadik fiút?” „Hadd-el” – készségeskedik az egyik tájékozatlan hallgató. „No jó, hát akkor elhagyom” – mondja a mesemondó, s ezzel be is fejezi a mesét. b) Állatokról szóló mese, melyben többek között a szamár is szerepel, erről azonban a mesemondó látszólag megfeledkezik. Mikor az egyik hallgató felteszi a kérdést, hogy „Hát a szamár?” – gyorsan rávágja: „Az most szólalt meg”, s ezzel vége is a mesének. c) Aki leghamarabb megszólal, vagy aki kényszeríti a mesemondót, hogy meséljen, egye meg a sz ...t (vagy hasonló). d) Az egyik hallgatónak egy semmitmondó szót kell ismételni, s pórul jár. Pl. a mesemondó minden mondata után azt kell kérdeznie, hogy „hogy?” „Egy emelet. – Hogy? – Két emelet. – Hogy? – Tíz emelet. – Hogy? – Ott volt egy ember. – Hogy? – Pofonvágtam. – Hogy? – Így la!” (→ felelgetős mese). Ezeket a mesemondó és egy hallgató között folyó tréfás párbeszédeket sem magyar, sem nemzetközi vonatkozásban nem ismerjük eléggé, valószínűleg „illetlen” voltuk miatt (AaTh 2200; BN 1962H*; MNK 2205–2212*) – Irod. Taylor, Archer: Formelmärchen (Hdwb. des deutschen Märchens, II. 3.); Kovács Ágnes: A magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutatócsoport Adattárában).
Kovács Ágnes
