barka
barka: A fűzfa barkaja (cicamaca) a → virágvasárnapi szentelés révén lett → mágikus tárggyá (→ szentelmények). Kétféle szerepben volt igen elterjedt a magyar népi hitvilágban: egyik az égiháború, a jégeső elűzése; a → vihar közeledtekor a tűzbe dobtak néhány szemet, ill. az eresz alá tűzték, hogy a villám ne csapjon a házba; ritkábban a gabonaföldbe szúrták jégverés elhárítására. A matyók a felhőt „keresztezik” vele vihar ellen. A gyógyászatban „univerzális” szer volt: → szemverés ellen füstöltek vele, a fájós fejet levelével dörzsölték, a beteg tehén moslékjába tették stb. Göcsejben szokás volt, hogy a virágvasárnapi barka-szentelésre menet a barkát vivő a templom küszöbének átlépése előtt pár szemet lenyelt belőle torokfájás megelőzésére. A → féregűzésben is szerepet kapott, emellett elterjedt nézet volt, hogy a házba nem szabad bevinni, mert sok légy lenne. Néhol kígyó, béka elhárítására tartották a padláson.
Pócs Éva
