bíbor
bíbor: 1. tekerődző bíbor, a legfinomabb erősen sodrott fonalból szőtt, áttetsző → fodorvászonból készült, mintegy másfél arasz széles és mintegy másfél méter hosszú fátyolkendő, melyet a még gyermektelen fiatalasszony ezüsttűkkel erősített a főkötőjére, majd oldalt aláeresztve és az álla alatt elhúzva kétszer, háromszor nyaka körül tekert, és színes selyemmel vagy fémszálas hímzéssel díszített végét, a bíborvéget, a mellére tűzte (Sárköz). Párhuzamai a kalotaszegi, távolabb az ormánsági, somogyi, közép- és Ny-dunántúli kendőviseletben találhatók. Múlt századi ábrázolások tanúskodnak többek közt Esztergom és Komárom megyei használatáról is. – 2. finomabb fodorvászon (lat. byssus), a tekerődző bíbor anyaga. (→ még: sárközi szőttesek)
„Tekerőztetés”: a „bíbor”-t feltekerik a fiatal asszony fejére (Szeremle, Bács-Kiskun m., 1930-as évek)
Andrásfalvy Bertalan
