állóka
állóka: → gyermekbútor, kisgyermek állni tanulásának eszköze, ill. időszakos tartózkodóhelye; másodlagosan betegnek szobaszükséghely. Egyéb elnevezései: ácsik, gyermekálló, álló, gyermekállató, állószék, állópad, lyukasszék. Az állóka legegyszerűbb formája csonkakúp vagy gúla alakú, fonott vagy deszkafallal. Gyakoribb a fából faragott, négyszögletes → asztalszék forma 4 becsapolt lábbal, a lapban a kisded számára kerek kivágással és gyakran bemélyített ételtartó tálkával. Az állóka asztalosbútor módjára, kávás felépítéssel is készült, padozott aljjal, néha tologatáshoz kerékkel felszerelve. Az állóka és a → járóka közti átmeneti formánál a lap keretbe foglalt, hogy a gyermek 1–2 lépést tehessen. Mivel a könnyű kosárállóka is módot ad némi járásra, a szakirodalom jártató kosárnak is nevezi. – Az állóka elsősorban Európából ismert, a kosárállóka Kínából is. Első ábrázolása id. Pieter Brueghel Gyermekjátékok c. képén (1580) paraszti környezetben mutatja, de a 17. sz.-ig úri otthonokban is használták. A magyar parasztságnál a 19–20. sz.-ban minden lényeges formaváltozata megvolt, a kosár- és a deszkaállóka Szatmárban, ill. Ungban volt ismert. – Irod. Moszyński, Kazimierz: Kultura ludowa slowian (I. Krakow, 1929); Erixon, Sigurd: Folklig möbelkultur i svenska bygder (Stockholm, 1938); Mándoki László: A kisgyermek állni és járni tanulását szolgáló eszközök a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1960); Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón (Népr. Közl., 1960); Morvay Judit–Molnár Mária: Tárgygyűjtés Szatmárban (Népr. Ért., 1966).
Állóka bemélyített ételtartó tálkával (Kemence, v. Hont m., 19. sz.). Bp. Néprajzi Múzeum
Állóka „állószék” az udvaron (Csicsó, v. Komárom m., ezerkilencszázharmincas évek)
K. Csilléry Klára
