Részeg, részegség, részegítő
Részeg, részegség, részegítő H. sákar, sökár, sikkáron, g. methüszkomai, methüó, methüszkosz, kómosz.
Izráelben az ünnepnapi mértékletes alkoholfogyasztás természetes dolognak számított (2Móz 29,40; 3Móz 23,13; 4Móz 15,7.10; 28,14), nem tekintették bűnnek (1Móz 43,34; Bír 9,13; 1Kir 4,20). Igen korán jelentkezett azonban a mértéktelen alkoholfogyasztás problémája Izráel és Júda felső társadalmi rétegeiben a Kr. e. 8. szd. 2. felében (Ézs 5,11k.22; 28,1; Hós 4,18; Ám 4,1; 6,6). A részegséget a közerkölcs általában szigorúan ítélte meg és igyekezett az embereket tőle visszatartani (Péld 20,1; 21,12; 23,30; 31,4; vö. 1Móz 9,21; 19,33; 2Sám 11,13; 1Kir 16,9).
Az ÓSZ-i törvényadás szigorúan tiltotta a szolgálatban lévő papoknak az alkoholfogyasztást (3Móz 10,8-11; Ez 44,21). Ez nyilván ellentétben állt a kánaáni kultuszszokásokkal, ahol az alkoholfogyasztás a kultikus események fontos mozzanata volt. Innen érthető tehát a Mik 2,12 és az Ézs 28,7-13 feddése, hogy a jeruzsálemi papok és próféták részegen látják el feladatukat, azaz a prófétai inspirációt és a papi döntések meghozatalát részegítő italok fogyasztásával segítik elő.
Az intertestamentális kor zsidó irodalma is ostorozza a részegséget és a dőzsölő, kicsapongó életet (kómosz). Az ÚSZ-i iratok bűnkatalógusai a gyülekezeti élet negatív jelenségeként említi őket (Róm 13,13; Gal 5,19-21; 1Kor 5,10k; 6,9; vö. 1Pt 4,3; 2Pt 2,13; Júd 12). A korinthusi gyülekezet úrvacsorájakor még az is előfordult, hogy némelyek megrészegedtek (1Kor 11,21). A részegesek csak zavart okoznak a gyülekezeti közösségen belül, ezért nem örökölhetik az Isten országát (1Kor 6,10).
