Pompeius
Pompeius Cneius Pompeius Magnus triumvir a rosszemlékű Cn. Pompeius Strabo consul fia Rómában született, Kr. e. 106-ban. Fiatal korában az optimaták táborában harcolt, ezért Marius bosszúja elől menekülnie kellett. 22 éves korában az elhunyt atyját azzal vádolták, hogy elsikkasztotta a hadizsákmányt, így Pompeiust a vagyonának az elvesztése fenyegette. A bajból úgy menekült, hogy nőül vette a vizsgálóbíró lányát, majd a megérkező Sulla táborába sietett három légió önkéntessel, aki aztán maga mellé vette parancsnoknak. Hálából elvált első feleségétől és Sulla lányát vette nőül, aki aztán kinevezte Siciliába propraetornak. Innen átkelt Afrikába, ahol fényes diadalt aratott. Diadalmenetben vonult be Rómába. Sulla ekkor nevezte el - kicsit gúnyosan - »magnus«-nak, vagyis »nagy«-nak.
Sulla halála után újra az optimatákhoz csatlakozott. Hispániai győzelmeiért a vele egy időben viszont a rabszolgákat legyőző Crassusszal együtt 71-ben tartott diadalmenetet. Ezután consullá választották mindkettőjüket. Pompeius előbb a kalózokat győzte le, aztán Mitridátészt s ekkor Szíriát, a Szeleukidák örökségét is Rómához csatolta. E háború végén idézte maga elé Júdeából a főhatalomért versengő Hyrcanus főpapot és Arisztobuloszt. Pompeius Hyrcanust nevezte ki adófizetéssel járó hűbéres fejedelemmé. Mivel Arisztobulosz és a pártja ezt a döntést nem fogadta el, Pompeius Jeruzsálem ellen vonult és a megerősített templomot Kr. e. 63-ban, egy szombati napon elfoglalta, Arisztobuloszt és fiát elhurcolva Júdeát Szíria provinciához csatolta. Ekkor tartotta harmadik diadalmenetét.
Ezután alakították meg Caesarral és Crassusszal Kr. e. 59-ben az első triumvirátust. Zálogul Pompeius feleségül vette Caesar leányát, Júliát. Ismét Pompeius és Crassus kapták meg a konzuli méltóságot, de mivel Rómában az utcákon banditák harcoltak egymás ellen, Pompeiust társ nélküli konzuli címmel és diktátori hatalommal ruházta fel a szenátus. Pompeius rendet is teremtett, de a triumvirátus előbb Crassus halálával, majd Caesar leányának, Júliának az elhunytával tovább lazult, ráadásul Pompeius sem Caesar rokonát vette feleségül, hanem Metellus Scipio leányát. Caesar hadi sikerei közben egyre gyarapodtak. Hadseregét azonban a kitűzött határnapig sem bocsátotta el és így Róma ellenségének kiáltották ki. Caesar 49 januárjában átlépve a Rubiconon nyíltan kenyértörésre vitte a dolgot. Pompeiusnak csaknem kétszer akkora hadserege volt, mint Caesarnak. De Caesar harcedzett katonái végül is Kr. e. 48 augusztusában Pharsalus mezején döntő csapást mértek Pompeiusra, aki aztán Egyiptomba menekült. Caesar győzelmének a híre azonban ide is elérkezett és a római hadi tribunus Pompeiust a felesége és a fia szeme láttára leszúrta 48 szeptemberében. Teteme felett Caesar könnyeket hullatott.
BF
