Perzsia
Perzsia A perzsa iráni néptörzs, amely Kr. e. 538-333 között uralta Közép-Kelet-Ázsiát. Anév (óperzsa: parsza, h. párasz) a B-ban számottevően Ezsd, Neh, Eszt, Dán könyveiben fordul elő.
1. Története
A Kr. e. 2. évezred közepén indoiráni népek törtek be Dél-Oroszországból a mai Irán és India területére. A Kr. e. 9. szd.-i asszír írások a médeket már az Iráni-fennsíkon letelepült népként tartják számon. Utánuk telepedtek le a perzsák a Kr. e. 8. szd.-ban Sustartól keletre, a Bakhtijári-hegység előhegyeiben. Itt alapították meg Akhaimenész vezetésével - az ÉLÁMIAK fennhatóságát elismerve - kis királyságukat. Akhaimenész fia már Ansan város királyának neveztette magát. Az elámi fennhatóság után MÉD függőségbe kerültek, majd attól függetlenné válva országukhoz csatolták Pársza tartományt, a mai Fárszot. Akhaimenész fia azországot két fia között osztotta fel, Ariaramnész (kb. Kr. e. 640-590) lett Pársza királya, és I. Kürosz (kb. Kr. e. 640-600) lett Parszumas királya. A két kiskirályság nem tudott ellenállni a méd birodalomnak, és fennhatósága alá került. I. Kürosz fia, I. Kambüzész Média királyának, Asztüagésznak a lányát vette el feleségül, ezzel megnövelte ennek az akhaimenida ágnak a jelentőségét, és egy korona alatt egyesítette a két királyságot. Ebből a házasságból született Nagy (II.) CÍRUS, aki a birodalmától keletre élő irániakat mind hatalma alá hajtotta. A babiloni király, Nabu-naid támogatta Círus hatalmi törekvését, de Asztüagész erről tudomást szerezve Círust Ekbatánába rendelte, aki ennek a parancsnak nem engedelmeskedett. Asztüagész a lázadást fegyveres erővel akarta elfojtani, de két csatában is vesztett Círusszal szemben. Círus győzelmével a Méd és a Perzsa Birodalom egyesült, fővárosa Ekbatana lett. Círus további célja az volt, hogy megszerezze a kis-ázsiai kikötővárosokat, ahová a Perzsiát átszelő karavánutak vezettek. Országának keleti végét pedig az állandó vándorlásban lévő törzsektől akarta megvédeni, és ezekben a harcokban veszítette el az életét. Az Újbabilóni Birodalom legyőzésével és bekebelezésével létrehozta korának legnagyobb birodalmát, és más keleti uralkodóktól eltérően nagy megértést tanúsított a birodalmában élő, legyőzött népek kultúrája és vallása iránt. Halála után fia, II. Kambüzész követte a trónon. A Biblia őt nem említi, pedig Egyiptomot ő csatolta a perzsa birodalomhoz, és magát fáraóvá koronáztatta. Őt I. DÁRIUS követte, aki tehetséges uralkodó volt. Hadjáratai révén a birodalma az Indus-völgyétől az Égei-tengerig, a Jaxartésztől Líbiáig és Európában Thrákiával és a Balkán fekete-tengeri részével együtt a Dunáig terjedt. A birodalmat 20 kormányzóságra osztotta, amelynek élén a király által kinevezett kormányzó ( SATRAPA) állt. Szíria és Palesztina közigazgatásilag szintén egy kormányzóságba lettek beosztva. A birodalomban megteremtette az egységes váltópénzrendszert, az utak kiépítésével meggyorsította a hírközlést, a Nílust egy csatornával összekötötte a Vörös-tengerrel. Görögországot azonban nem tudta meghódítani, Kr. e. 490-ben vereséget szenvedett Marathonnál. Dáriust a fia, XERXÉSZ követte a trónon, akit a B AHASVÉRÓS néven említ. Ő Kr. e. 480-ban legyőzte a görögöket Thermopülénél, de tartósan neki sem sikerült Görögország meghódítása. Orgyilkosság áldozata lett. Az új király a fia, I. ARTAXERXÉSZ lett, aki alatt a Perzsa Birodalom utolsó virágkorát élte, mivel a mindig kiújuló lázongások súlyos károkat okoztak az országnak. A többi uralkodót, II. Dáriust (424-404), II. Artaxerxészt (404-358), III. Artaxerxészt (358-338), Arszészt (337-336) és III. Dáriust (336-333/330), akit a makedon Nagy Sándor legyőzött, már nem említi az Ószövetség.
2. Kultúra, vallás, Biblia
Nyelvük az indoiráni nyelvcsaládhoz tartozó óperzsa volt, melyet ÉKÍRÁSban rögzítettek. Később a birodalom közvetítő nyelve az arám lett, és írásban is ezt használták. A perzsa művészetre nagy hatással volt a görög szobrászat és az asszír építészet. Épületeiket ember- és állatalakok domborműveivel díszítették. Fényűző életükről a gazdag ékszer- és fémművesség tanúskodik. Ékszereiket állat- és növénymotívumokkal díszítették, gyakran ábrázoltak ki keveréklényeket is. Művészetükhöz az addigi ókori civilizációk mindegyikéből merítettek. Az akhaimenidák korában Ahuramazda volt a fő isten, a mindenség teremtője, minden élőlény jótevője, aki hatalomra segíti a királyt és irányítja tetteit. Mellette tisztelték a napot (Mithra) a szerződések és a megváltás istenét, a vizet (Anáhitá), a termékenység és a nemzés istennőjét stb. Az isteneknek véres áldozatot mutattak be, amelyet csak mágusok végezhettek el. Szertartásaikat a szent teraszokon magasodó emelvényeken, a tűzoltár előtt szabad ég alatt végezték. Istenábrázolásokat nem készítettek. A Zoroaszter által megreformált mazda-hit csak később kezdett elterjedni. Eszerint a világot két alapelv, a jó és a rossz irányítja, az első Ahuramazda hüposztázisza, a második pedig a gonosztevő Ahrimané. Ahuramazdát isteni lények veszik körül. A jó és a rossz harcából végül a jó kerül ki győztesen, és ebben a küzdelemben az embereknek valamelyik oldalon részt kell venni. Haláluk után ítéletet tartanak az emberek felett, a jók a PARADICSOMba kerülnek, a gonoszokra hosszú szenvedés vár. Perzsia a Bibliában először az Ez 27,10-ben van említve. A Perzsa Birodalom pozitív megítélése az ÓSZ-ben abból fakad, hogy Círus a júdai deportáltakat hazaengedte és elrendelte a jeruzsálemi templom újjáépítését. A templomépítést végül I. Dárius idején fejezték be. ESZTER KÖNYVE is végső soron kedvező képet fest a perzsákról.
SzL
