Midrás
Midrás A h. dáras (keres, kutat, magyaráz) szóból származik, jelentése: tanulmányozás, kutatás, magyarázás. Eredetileg irodalmi mű vagy műfaj jelölésére szolgált, a 2Krón 13,22 Iddó próféta magyarázatát, a 2Krón 24,27 pedig a királyokról szóló könyv magyarázatát említi. Az alapjelentéshez kapcsolódóan jelenti a kutatás eredményét: tanulmány, elmélet, szent szövegek magyarázása törvényalkotás és a törvényalkotás megalapozása céljából. Az, aki a kutatást végzi: dársan (írásmagyarázó, prédikátor), munkájának eredménye a dörásá, a bét-hammidrás pedig a tanház (Sir 51,23).
Kétféle midrás van: a haláká és a haggádá. A haláká azoknak a szokásjogoknak a gyűjteménye, amiket a Tórából vezettek le. Hangsúlyos a Tórával, az írott tannal való egyezés a benne található morális tanítások és aforizmák esetében is. Összegyűjtésük már a babiloni fogság után elkezdődött. A legrégebbi haláká-midrások az Akiba és Jismaél-tanházának a hagyománya, ami három csoportból áll: 1. Mökiltá, a 2Móz-hez, 2. Szifré vagy tórat-kóhannim, a 3Móz-hez, 3. Szifré, a 4 és 5Móz-hez.
A haggádá bibliamagyarázó elbeszélések gyűjteménye nem csak a Tórához, a Tóra heti szakaszaihoz, hanem a B más könyveihez is. A haggádá jellemző vonása a történetek kiszínezése, homiletikai (igehirdető szempontú) feldolgozása. Nevezetesebb haggádámidrások: Midrás Rabbót - Mózes első 5 könyvéhez és a JSir-hoz, Tánhumá vagy Jölammödénu - az öt mögillá-(tekercs)hoz (Énekek Éneke, Ruth, Prédikátor, Jeremiás Siralmai, Eszter), Midrás Töhillim - a Zsoltárok könyvéhez. A Jalkút Sim óni az ÓT könyveihez írt halákát és haggádát tartalmazza. A midrás módszerileg arra az alaptételre épül, hogy a Tórában minden benne van. A midrás révén kívánták minden időre biztosítani az írott tan és a szóbeli hagyomány rabbik által feltételezett egységét. A midrás magyarázási módszere kezdetben nagyon egyszerű volt. Hillél hét írásmagyarázási szabályt állapított meg (middót), amik a következtetésmód rendszerét határozták meg. Jismáél b. Elisa, elvetve Akiba spekulatív írásmagyarázási módszerét, 13-ra emelte a szabályok számát. Szerinte a Tóra emberi módon beszél (Sifré a 4Móz 15,31-hez). Ezeknek az alapvető jelentőségét az is mutatja, hogy Amrám gáón óta (Kr. u. 9. szd.) a naponkénti reggeli imádságba is bevették (gáón: lángész, tudós, a zsidóság legfőbb vallási tekintélyei a Talmud harmadik tudós nemzedéke a szabóreusok után). Eliezer b. Joze (Kr. u. 135 után) 32-re bővítette a szabályok számát. Az egyes könyvekhez írt magyarázó-midrások versről versre haladnak. A homília-midrások, a zsinagógai olvasmányok szövegének többnyire csak az elejével foglalkoznak. Ezek többnyire a Ketubim-ból (a h. kánon harmadik része) vett bevezetéssel kezdődnek, s eszkhatológikus kitekintéssel végződnek.
NA
