Hierosz gamosz
Hierosz gamosz A »szent házasság«, a »szent esküvői ünnepség«, ill. a »szent szexuális kapcsolat« g. megnevezése. Ugyanakkor egy isten és egy istennő, még gyakrabban egy isteni és egy emberi lény, különösen egy király és egy istennő mitikus vagy szertartásos egyesülésének a technicus terminusa.
Leggyakrabban a régi Közel-K királyságaiban és városállamaiban találkozunk vele. Olyan elérhetetlen távolságoknak, mint az ég és a föld kapcsolatát, a férfi és a nő szexuális kapcsolatával próbálták kifejezni. Az ég és a föld szexuális egyesülésének jó példája Hésziodosz g. költő Theogoniájában Uranosz (= az ég) és Gea (= a föld) kapcsolata. Ehhez hasonlót olvasunk Indiában a Védákban is. Ezek a lények azonban többnyire »biszexuálisak«, férfiak és nők egy időben. Külön nevük is van: androgünész, vagyis kétneműek. Ami azt is jelenti, hogy a legtöbb mitológiában kezdetben a föld és az ég egy volt és csak a teremtés során vált ketté.
A szent házasság rítusához olyan mágikus képzetek tapadtak, hogy serkentőleg hat az emberek, az állatok és a földek termékenységére. Az istennőnek a hatalmát a termékenységi képessége adta meg. A földművelés kialakulásával minden attól függött, milyen lesz a gabona, vagy a rizstermés. És ehhez már nem volt elegendő a »vadászmágia«. A törzsi kultúrában a hierosz gamosz jelképrendszere tehát a termékenységgel függött össze. Ásatások igazolják, hogy az ősi ásóbotok általában phallusokhoz hasonlítanak. Szinte szó szerint: a földműves munkája szexuális rítus volt.
A korai városállamokban, amelyeknek a gazdagságáról a földművelés gondoskodott, a hierosz gamosz aztán királyi szertartás lett. Rendszerint az újesztendei ünnepségekhez kapcsolódott és a kultusz centrumaiban ünnepelték, jelképezve vele a város királyának és a város istennőjének az egyesülését, akit néha a király hitvese képviselt, de sokkal többször egy hierodula, az istennő szentélyének egy női szolgálója, egy papnő. Ilyenkor sok véres áldozatot mutattak be, amit úgy tekintettek, mint esküvői ajándékot.
Korai prototípusa ennek a szertartásnak a sumér mitológiában Inanna istennő kapcsolata Dumuzival. Dumuzi pásztorfiú volt, akibe a legfőbb, mindenható istennő szerelmes lett. Miután szerelmesét a trónra segítette, az istennő leszállt az alvilágba, hogy uralmát a halál birodalmára is kiterjessze. Ereskigal, az alvilág királynője vele sem tett kivételt: nem hagyhatta el az alvilágot, csak ha talál magának egy helyettest. A történet megegyezéssel végződik: Dumuzi az év felét a földön tölti, a felét a halál országában.
Izráel népe határozottan szembehelyezkedett a hierosz gamosszal kapcsolatos vallási szokásokkal. Az Ez 8,14 elmondja, hogy asszonyok ülnek a templom kapujában, akik siratták Tammuz (Dumuzi) sorsát. - Dumuzi (Tammuz) egyébként az egész drámában nem istenként szerepel, hanem mint földi király, akinek a házassága a nagy istennővel (Inanna-Istar) megkívántatik az ország jövője és gazdagsága érdekében.
BF
