Hangszerek
Hangszerek Az ének, dal, tánc hozzátartozott Izráel profán és kultuszi életéhez, ezeknek pedig kedvelt velejárói voltak a hangszerek, amik az éneklést, táncot bevezették és kísérték. Voltak olyan hangszerek is, amiket csak jelek adására használtak. A B-ban említett hangszereket nem mindig tudjuk pontosan azonosítani. Ebből adódnak a fordítási nehézségek is. Előfordul, hogy ugyanazt a h. szót a B-fordításokban más hangszernek fordítják (pl. h. nébel: tízhúrú hárfa és tízhúrú lant, Zsolt 33,2). Azonosításukban főleg a fennmaradt ókori ábrázolások, valamint a csekély számban talált régészeti leletek segítenek. A B-ban olykor kisebb-nagyobb felsorolásokat is találunk a használt hangszerekről (Zsolt 150,3kk; Dán 3,5.10.15, de ezek a felsorolások nem teljesek, amint erre a Dán 3,5 is utal. A B-ban említett hangszerek három fő csoportra oszthatók: I. Ütő- és rázóhangszerek. II. Húros hangszerek. III. Fúvós hangszerek.
I. Ütő- és rázós hangszerek. E hangszerek feladata elsőrenden az volt, hogy az éneklésnél, táncnál, zenénél a ritmust adják. Mivel ezek a legegyszerűbb hangszerek, ezért a legrégebbtől használtak is.
1. Dob, kézidob (h. tóf). Egyike a legrégibb hangszereknek. Fakeretre, valószínűleg csak az egyik oldalán, bőrt feszítettek ki. Egyik kezükben fogták, a másik kezükkel verték, vagy az ujjakkal vagy a kézfejjel, tenyérrel. A kisebb kézidobokat a nők használták (Zsolt 68,26). A körtáncok kedvelt hangszere volt (2Móz 15,20; Bír 11,34; 1Sám 18,6). Voltak nagyobb kézidobok is, amelyeket a férfiak használták. Profán (1Móz 31,27; Jób 21,12; Ézs 5,12; 24,8) és kultuszi (Zsolt 81,3; 149,3; 150,4; 1Sám 10,5; 2Sám 6,5) alkalmakon egyaránt megszólaltatták.
2. Cintányér, cimbalom (h. möciltajim, celcölim, g. kümbalon). Rézből, később bronzból készített két tányér, amiket kézzel vertek össze. Kultuszi és hadi célokra használták. B-fordításainkban a cimbalom szó nem az arab eredetű cimbalom, hanem a cimbalom értelemben szerepel, ami a középkorban cintányérszerű ütőhangszer volt. Ezért célszerű az egyértelmű cintányér szó használata. A B sok helyen említi (2Sám 6,5; Zsolt 150,5; 1Krón 13.8; 15,16.19; 16,5.42; 25,1; Neh 12,27; 2Krón 5,1,2k; 29,25; Ezsd 3,10; 1Kor 13,1).
3. Csörgők (h. mönacancim, g. szeisztron, lat. sistrum). Óegyiptomi eredetű. A rendszerint fémből készített keretet nyújtott ívben meghajlították. A keret csaknem összeérő végei markolatban végződtek. A keretbe, egymással szemben, 3-3 lyukat fúrtak, amikbe három, rendszerint vaspálcát helyeztek. A pálcikákra ércgyűrűket, csengőket raktak. Markolatánál megfogva rázták. Főleg kultuszi célokra használták (2Sám 6,5).
II. Húros hangszerek. A B csak hárfaszerű húros hangszereket ismer. A keret és a rezonáló doboz többnyire ciprusfából és szantálfából készült, a húrok pedig állatok - főleg juh - beléből vagy sodrott fonalból. Ujjaikkal vagy kis pálcikákkal pengetve szólaltatták meg.
1. Citera (h. kinnór, g. kithara). Őssémita hangszer. Egyiptomban korán ismerték. Már az 1Móz 4,21; 31,27 is említi. Nem azonos a nálunk is ismeretes citerával. Alakja a g. kitharáéhoz vagy az egyiptomi lantéhoz hasonlított. A fából készült keretre többféle módon helyezték el a különböző hosszúságú húrokat. A húros hangszereknél, így a citeránál is, a h. szavak fordítása ingadozik. A kinnórt citerának, hárfának, lantnak is fordítják. A Zsolt 150,4-ben a h. minnim szót fordítják citerával, de e h. szó jelentése teljesen bizonytalan.
2. Hárfa (h. nébel vagy nebel). Elő-Ázsiában és Egyiptomban egyaránt ismerték. Az izráeliek nagyon kedvelték, főleg kultuszi célra használták (1Krón 15,16.28; 2Krón 5,12; Zsolt 150,3). A keretet fából készítették, amire 3-12 húrt feszítettek. A Zsolt 33,2 tízhúrú hárfát említ. Az egyiptomiak nagyon sokféle, különböző nagyságú és formájú hárfát ismertek. A hárfa egyik változata a Dán 3,5-ben említett szabböká' (g. szambüké). Négy húrja volt, amiket háromszögletű keretre feszítettek ki. Az egyiptomiak ezt a hangszert nem ismerték, az arabok viszont még ma is használják.
III. Fúvós hangszerek
1. Síp (h. hálil). Főleg nádból vagy fából készült. Egyszerűbb alakja a pásztorsíp vagy pásztorfurulya. Igényesebb változata volt a kettőssíp, vagy kétágú síp, aminek az egyik ágán a dallamot, a másik ágán pedig a ritmust játszották (1Sám 10,5; 1Kir 1,40; Ézs 5,12; 30,29; Jer 48,36; Mt 11,17). Istentiszteleti célra a Talmud előtti korban nem használták.
2. Fuvola (h. cugáb, g. aulósz). Régtől ismert és nagyon kedvelt hangszer. Már az 1Móz 4,21 is említi, de ezen kívül csak néhány helyen említi a B (Zsolt 150,4; Jób 21,12; 30,31). A gyász és fájdalom kifejezésére nagyon alkalmas (Jer 48,36; Mt 9,23).
3. Kürt (h. sófár, heren). Eredetileg ökör- vagy kosszarvból készítették, de később ércből is. Csak egy hangja volt. Főleg jeladásra használták a kultuszban és a csatákban (3Móz 25,9kk; 1Sám 13,3; 2Sám 18,16; Ézs 58,1; Hós 8,1).
4. Trombita, harsona (h. hacócörá, g. szalpigksz). A kürthöz hasonló célt szolgált. Ércből készítették. Mózes két ezüsttrombitát (harsonát) csináltatott (4Móz 10,2kk), amiket csak a papoknak volt szabad megfújni (4Móz 31,6; 1Krón 15,24). A végeseményeknél is fontos szerepük lesz (Mt 24,31; 1Kor 15,52; 1Thessz 4,16; Jel 8,2).
NA
