Érzéki test
Érzéki test G. szóma pszükhikon. Az ember földi egzisztenciáját megjelölő kifejezés. Használata révén Pál apostol gyökeresen szembehelyezkedik a g. dualizmus szemléletével, amely a lelket és a szellemet (pueuma és pszükhe) egy egységben látja, és szembeállítja a testtel, mint ami a lélek és a szellem börtöne. A g. gondolkodásmód ennek megfelelően a szellemi-lelki létezést önállóan is elképzeli, mint a létezés magasabb rendű formáját. Pál viszont az érzéki testet állítja szembe a LELKI TESTtel (szóma pneumatikon), tehát nem feltételez test nélküli emberi létformát.
Az érzéki test kifejezéssel Pál az 1Kor 15,44-ben az ÓSZ-i tanításra alapozza mondanivalóját. Az 1Móz 2,7-ben, amelyre a 45. v.-ben utal, az »így lett az ember ÉLŐLÉNY-nyé« mondatban a lö nefes hajjáh g. fordítása eis pszükhén zószan. Ezt a kifejezést veszi át Pál az ember földi létének meghatározására. Ez az érzéki test - ezt juttatja kifejezésre az Ádám-Krisztus tipológia - Isten teremtménye, tehát nem valamilyen Isten-ellenes démiurgoszé, és önmagában véve sem nem jó, sem nem rossz. Így Pál egyszerre védi ki mind a test megistenítésének veszélyét, amire a pogány világban számos példa ismert, és a test teljes elvetésének gondolatát, ami viszont a gnosztikus mozgalom szemlélete.
Ez az eredetileg semleges töltésű fogalom a bűneset folytán negatívvá vált, amit az ember mint szóma pszükhikon követett el, ezért van szükség a »második ember«-ben (1Kor 15,47) történő új teremtésre, és az általa történő megszabadulásra. Ennek a sorrendje azonban meghatározott, és itt Pál a korinthusi pneumatikusokkal áll szemben, akik úgy vélték, hogy a lelki testet a megkeresztelkedettek már itt a földi életben birtokolják. Ez csak az új teremtésben lesz valósággá (1Kor 15,46).
SzCs
