eón
eón (gör. aión, alapjelentése ’életerő, élettartam’) Míg a kronosz az elvont értelemben vett ® időt jelölte, addig az aión arra az időre utalt, amelyhez egy meghatározott dolog hozzátartozik. Platón olyan időtartamra utalásul alkalmazta, amelyet a napok és évek egymásutánja nem jellemez (® örökkévalóság filozófiai értelemben). A zsidó irodalomban (Hénoch kv.-e szláv változatát nem tekintve) nem fordul elő. Itt az ~, éppúgy mint az olam az áttekinthetetlen időtartamot jelöli, azt ahogy a nemzedékek egymást váltják (Préd 1,4). Innen kiindulva – a jobb korra való apokaliptikus várakozás hatásával is számolva – már csak egy lépés kellett a világ fennállásának konkrét idejéig. – A zsidóságban: a régebbi zsidó eszkatológiában a semmi rossztól nem fenyegetett messiási idő és a sanyarú jelen közt nem különült el élesen egymástól: csak a világ fennállása idejének két szakaszát jelentették. Ezt a folytonosságot az apokaliptikus irodalom elvetette: a mostani idő „az igazságtalanság eónja”, amelyet beszennyeznek a bűnök; ennek át kell adnia a helyet a szentség és a boldogság új ~jának, amikor az igazak majd elnyerik jutalmukat (Bár [szír] 15,7). Az apokaliptikus irodalom gyakran él az efféle kifejezésekkel mint ez az ~, praesens saeculum és az eljövendő ~, futurum/venturum saeculum, amelyek egymással élesen szemben álló fogalmakra utalnak. Maga az ~ szó fölvette a ’kozmosz, világmindenség’ (® világ) jelentést. Ilyen értelemben mondhatja 4Ezd 7,50, hogy Isten nem egy, hanem két ~t teremtett. Az első, a gonosz ~ a teremtés kezdetétől az ® ítélet napjáig tart (tehát mindkét végén lehatárolt!), az eljövendő ~ az ítélet napjával veszi kezdetét és soha nem ér véget, ezért nagy v. végtelen ~nak is nevezik (Hénoch kv.-e [szláv] 50,2; 61,2; 4Ezd 9,13). A rabbinista irodalomban ez az ~ részben már a világ vége előtt megkezdődik. Ilyen módon az ~ kifejezésben két szembeállítás rejlik időbeli egymásután és minőségbeli különbség (tökéletlen és bűnös egyfelől, tökéletes és szent másfelől); az utoljára említett fölfogásban az ~ nem kötődik okvetlenül időhöz. – Az ÚSz-ben (az eredetiben): a korai zsidó fölfogást az ÚSz szerzői is magukévá tették. Ismételten úgy emlegetik a mát, a jelen időt, hogy ez az ~ (Mt 12,32; Lk 16,8; Róm 12,2; 1Kor 1,20 stb. az eredetiben!). Ezzel szembeállítják az eljövendő ~t (Mt 12,32; Mk 10,30; Ef 1,21). Hogy a kettő szemben áll egymással, azt már Lk 20,34 kk. is mutatja, ahol is az olvasható, hogy a világ fiainak élete különbözik azok életétől, akik méltóvá válnak rá, hogy eljussanak „a másik világba”. Ez a megfogalmazás egyszersmind egyfajta ® kiválasztásra is utal; ha az ember bizonyos föltételeknek megfelel, része lesz az ~ban. Ugyanígy Pálnál is (1Tim 6,17 kk.: a gazdagok ebben az ~ban; morális szempontból az ~ semleges!). A magasabb rendű ellentételére 2Tim 4,10 utal, valamint Mt 13,22: a világi gondok veszélyeztetik a természetfölötti életet. Lk 16,8 a világ fiai kifejezésben – a ® világosság fiaival szembeállítva – ezt az ~t morális szempontból egy kissé elítélően használja: nemcsak a dolgok fizikai rendjében áll ez az ~ alacsonyabb szinten, mint az eljövendő ~, hanem erkölcsi vonatkozásban is. Ez az alacsonyabbrendűség szinte hozzátartozik a fogalomhoz: 1Kor 1,20; 2,6; 3,18 elítéli azt a bölcsességet, amely a kereszttől elfordul, ugyanígy az Ef 2,2 is az efezusiak megtérésük előtti magatartását. Pál ezért beszél ennek a világnak (= ennek az ~nak) a gonoszságáról (Gal 1,4), amelyben a sátán uralkodik, ennek a világnak (= ez az ~) a fejedelme (2Kor 4,4), s ezért buzdítja Tituszt, hogy éljen szentül és buzgón ebben a világban (Tit 2,12), v. figyelmezteti a róm.-akat, hogy ne hasonuljanak a világhoz (= ez az ~). Mt 13,39 kk.; 24,3; 28,20 (vö. Zsid 9,26) ennek a világnak (= ennek az ~nak) a végéről szól. Az eljövendő ~ már kezdetét vette: Krisztus kiragadta övéit ebből a gonosz világból (= ebből a gonosz ~ból; Gal 1,4), és megízlelteti velük az eljövendő világot (~t; Zsid 6,5). Az eljövendő világ (= ~) valójában azonos az ® Isten országával.
